Keresés ebben a blogban

2015. január 3., szombat

Shannon Hale: Ever After High 2. - Ki a leggonoszabb a vidéken?

Az újév első befejezett olvasmánya volt úgy 3/4 1 felé. 11-kor úgy döntöttem, hogy átolvasom magam az újévbe, és bekucorodva az ágyamba megpróbáltam még befejezni ezt a könyvet éjfél előtt, ami nem sikerült ugyan, de nem is bántam. 

A történet ott folytatódik, ahol az első kötetnek vége lett, amit nem szeretnék elárulni (és könyvismertetőket se nagyon olvassatok, ha nem szeretnétek tudni), de szerintem azért sejthető. Viszont így elég nehéz lesz írni a 2. részről, ha nem akarok kikotyogni semmi fontosat. 

Tovább ismerkedhetünk az Ever After High gimi életével, ahol most minden a feje tetején áll, és egyre meglepőbb dolgok kerülnek napvilágra. Kiszabadul egy gonosz bestia, valaki bajba kerül, és Raven kénytelen az anyjához fordulni segítségért... 

Apple és Raven megfejtenek egy ravasz rejtvényt, amit nagyon élveztem, volt olyan pontja, amit kapásból vágtam rá, de inkább csak figyeltem, hogy hogyan boldogulnak ők ketten. Azért vicces, ha belegondolunk, hogy a mesében egymás ellenségeivé kell válniuk, ha követik szüleik végzetét, itt pedig vállt vállnak vetve segítik egymást, sőt, akár barátnőknek is nevezhetők.

Ez a kötet, a témájából adódóan kevésbé humoros, mint az első, viszont annál izgalmasabb és fordulatosabb. Egészen komoly kérdéseket is felvet, mint a másság kérdése, a lázadás, a barátság, a bátorság, a szabad akarat, amit könnyen emészthető formában tár a gyerekolvasók elé, és amit a könyv egyik nagy erősségének tartok.

A borító lila színe - szemben az első rész rózsaszínjével - is jelzi a komorabb témát, ettől számomra kevésbé Barbie babás. A belső oldalakon pedig most is végigfut a díszítőminta, bizonyítva, hogy a szürke is lehet szép. 

Külön tetszett a szereplők jellemfejlődése, főleg Apple White-é. Szeretem, ha egy hősnő nemcsak ül és várja, hogy megmentsék, hanem tesz is valamit önmagáért. 

A fordítás továbbra is kiváló színvonalú, sikerült túltennem magam a nevek kérdésén, bár továbbra sem értek vele egyet. 

Azt hiszem, ideje lesz belenéznem a filmekbe is.

A játékok maguk szerintem bűnrondák, karácsony előtt közelebbről is megnéztem őket, kacérkodva a gondolattal, hogy veszek a hároméves unokának, de erről hamar letettem. Az ára sem olcsó, és nem is az ő korosztálya még.

Nagyon várom a 3. kötetet, remélem, a kiadó mihamarabb megjelenteti. Kellemes, fordulatos, mégis elgondolkodtató olvasmány volt.

10/10


4 megjegyzés:

  1. Lehet, hogy mégis el kéne olvasnom? De én ezt a borítót a kezembe nem veszem. :D Megnézem, milyen angolul. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Rossz hírem van, az amerikai (?) kiadás borítóját vették át. :D

      Szerintem tetszene, bár tudom, hogy inkább a fiúsakat kedveled, de ez nagyon jó. :) Tehetnél rá egy kamu védőborítót. :D

      Törlés
    2. Na jó! Ezen még gondolkodom, mert azért mindennek van határa! :D
      Időnként jól esik egy-egy csajos darab, csak nagyon jól kell válogatni, mert könnyen lépre csalják a gyanútlant. :D

      Törlés
    3. Tény, hogy a borító kriminális az én ízlésemnek is. :D De ahogy írtam, a tartalom nem ennyire tinilányos - hála Istennek -, mint amit sugall. :) Látnád a babákat közelről, az döbbenetes. :O :D

      Törlés