Nem áll szándékomban gasztroblogot indítani, és vegán sem vagyok, de a mai hirtelen felindulásból sütött tortám olyan jól sikerült, és olyan büszke vagyok rá, hogy úgy érzem, meg kell osztanom.
A férjem Gábor, és én csaknem elfelejtettem, hogy ma névnapja van. Ha a kisfiam reggel meg nem kérdezi, hogy anyu, ma hányadika van? - meglehet, teljesen kimegy a fejemből. De így mikor válaszoltam neki, hogy 24-ike, hirtelen a homlokomra is csaptam, hogy úristen, Gábor-nap!
Boltba menni bizonyos okok miatt nem tudtam, így az itthoni alapanyagokból kellett kitalálnom valami sütit. A poharas mákos sütim mintájára alakítottam át az alábbiak szerint.
Hozzávalók (egyazon pohárban mérve):
1 pohár darált dió
1 pohár cukor
1 pohár víz
fél pohár olaj v. olvasztott margarin
1 cs. sütőpor
1 pohár liszt
1 kiskanál ecet
Ezt összekevertem egy tálban, beleöntöttem egy őzgerinc formába, és megsütöttem a sütőben. Nem tudom, mennyi ideig, amikor már beleszúrtam egy tűt, és nem ragadt rá, jó volt. Talán fél óra lehetett előmelegített sütőben. Baracklekvárral öntöttük le.
Ámbár annyiban vegán, hogy nincs benne semmi állati eredetű, egy magára valamit is adó vegán valószínűleg szívrohamot kapna a finomított liszt, kristálycukor és olaj láttán. De ha az olvasóim között akad vegán (egyről tudok), bizonyára tudja, mivel lehet helyettesíteni. Kókusz-valami, agavészirup, tönkölybúzaliszt, és hasonlók, amiket ha nálunk a falusi kisboltban kérnék, kb. úgy néznének rám, mint akinek három feje van. :D Az arányok sajnos, nem tudom, így hogyan változnak, mennyivel több vizet szív fel a másfajta liszt, mennyivel édesebb az agavészirup, stb.
Bár meggyőződésem, hogy tojással, tejjel, vajjal finomabb lett volna (és ha legközelebb lesz itthon, bele is fogom tenni), de azért így is sikert aratott. Ja, és képet nem tudok mellékelni, mert mire észbe kaptam, elfogyott az egész.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése