(Gondoltam, nyitok egy új rovatot, amiben csak pár mondatot írok valamiről.)
A romantika nem az én műfajom. Zsenge lányka koromban olvastam romantikus könyveket, de ma már elenyésző számban, évente egyet vagy kettőt.
Ezt a könyvet viszont annyian dicsérték, és folyton elém került, így úgy döntöttem, megveszem, és elolvasom.
Nem kellett volna.
Először arra gondoltam, itt be is fejezem a posztot, de végül úgy döntöttem, mégis írok róla pár mondatot.
Aurélie egy este valahogy bekeveredik egy könyvesboltba, ahol gyakorlatilag szó szerint rátalál egy könyv - igen, jól olvastátok, a könyv talál a lányra -, amit elolvasva Aurélie rájön, hogy ő maga, ill. az étterme a könyv szereplői. Azonnal nyomozni kezd az író után, de ez nem is olyan könnyű, mint gondolnánk...
A fülszöveg alapján valami sokkal misztikusabbra számítottam, hogy vajon hogy került Aurélie és az étterme a könyvbe, de valami elképesztően banális a magyarázat, ráadásul a nagy csel alig pár fejezet után kiderül, és már csak a két főszereplő csetlését-botlását figyelhetjük.
A könyv a közepéig ennek ellenére nagyjából lekötött, ott azonban nekem eléggé leült, majd a vége picit érdekesebb lett. Az utolsó oldalon viszont majdnem dobtam egy hátast, annyira giccses volt.
A borítója szép, hogy mondjunk valami pozitívat is. Ill. ami még tetszett, hogy a szereplők nem foglalkoznak folyton a külsejükkel, nem egy kidolgozott izomzatú pasi és egy szürke egérke lány találkoznak, és nyomokban humort is tartalmaz.
A romantika viszont továbbra sem az én műfajom.
(Az írótól - akiről kiderült, hogy igazából nő - olvasható már az Álmaim asszonya c. könyve is magyarul, amit egyszerre megvettem ezzel, de már nagyon nem biztos, hogy el fogom olvasni.)
10/6