Mikor az írónő nemrég közzétette a Facebook-oldalán, hogy végzett a sorozat 5. könyvével, és ha minden jól megy, karácsonyra meg is jelenik, hirtelen rájöttem, hogy bele kell húznom, ha addigra utol akarom érni magam a részekkel (később arra is, hogy hová rohanok, de ez már más tészta).
Rettenetesen nehéz lenne spoilermentesen írni erről a részről azoknak, akik még nem olvasták az előző részeket. Azért megpróbálom.
Szóval, folytatódik a Bori és az Attila közti furcsa, tisztázatlan kapcsolat. Hőseink, Fehérhollóval, a vámpírúrral az USA-ba utaznak, hogy megoldjanak egy alakváltó sorozatgyilkosságot. Szó esik még ősi magyar hiedelmekről is.
Hát kb. itt abba is kellene hagynom, mert minden további szó súlyosan spoilerveszélyes, de akkor igen nyúlfarknyi poszt lenne ebből, ezért innentől mindenki csak saját felelősségre olvasson tovább!
Néhány helyen azt olvastam, hogy ez a sorozat leggyengébb darabja, de ezzel nem értek egyet. Picit valóban lassan indul be, de a könyv 2. fele kárpótol minden várakozásért. A rémálomcsapdás részt pl. lélegzetvisszafojtva olvastam. Egyébként is érdekelnek az álmok és a rémálmok. Kicsit eszembe jutott Vavyan Fable Álomhajszája és Böszörményi Gyula Gergő-sorozata. Hogy aztán a könyv hatására-e vagy sem, de alvás közben előjött az én egyik legrosszabb rémálmom is az utóbbi pár napban, kétszer is, vagy épp fordítva, a rémálmom rezonál a könyvvel, nem tudom. Mindenesetre izgalmas volt. Mármint a könyv, nem a rémálmom.
Arra elég hamar rájöttem, hogy Attila mit gondol, mi történik vele éjszakánként, de arra már nem, hogy miképpen fordulhat ez elő. Varázslat vagy valami más?
Továbbra is megmaradt az a fajta kidolgozottság a könyvben, ami már a sorozat védjegyének számít, hogy úgy mondjam, az okossága, hogy látszik, az írónő rengeteg energiát fektet a háttér megalapozásába, hogy figyelhetem az utalásokat, az átkötéseket, (vajon észreveszem-e és rájövök-e) sőt, még tanulhatok is belőle.
Megtudtam egy s mást a részfaszú bagolyról (bocs, de a könyvben így szerepel, és különben is a gyerekeknek előadott rézfülű erős eufemizmus), és amikor előkerült a lúdvérc, hirtelen rájöttem, mit jelent a könyv címe. Emellett megmaradt humorosnak és szellemesnek.
Sajnos, Boriból egy kicsit "kiszerettem", mert igaz, hogy talpraesett, vagány és okos, de ugyanakkor egyre inkább azt vettem észre, hogy főleg Attilával lekezelő és igazságtalan is. A férfit tartja bunkónak, pedig gyakran pontosan ő bunkó a férfival, aki csak erre reagál tapló módon. Jó, az sem szép, de érthető és nem meglepő. Aztán Bori észbe kap, de lehet, hogy későn.
A slusszpoén bevallom, engem nem lepett meg, számítottam valami ilyesmire, bár nem örültem neki. Kíváncsi vagyok, mi fog ebből az egészből kisülni. Nyilván semmi beleszólásom, de azért nem igazán tudnék örülni, ha ez huzavona még 5-6 részen keresztül folyna. Szóval valamerre eldőlhetne a dolog.
Részemről egész biztos, hogy folytatom a sorozatot, remélem, tartja a színvonalat.
10/10