Két szép, szerelmes könyv... vagyis várjunk csak!

Ismét két könyv egyben, az köti össze őket, hogy mindegyiktől mást kaptam, mint vártam.

Madeline Miller: Akhilleusz dala

Néha, egy-egy értékelést látván elgondolkodom rajta, hogy ugyanazt a könyvet olvastuk-e. Így voltam ezzel a könyvvel is. Hol szép ez, basszus? Az első fele nem más, mint egy romantikus könyv ókori görög, mondabéli környezetbe helyezve, és két férfi között. Ráadásul az a fajta romantikus, amit ki nem állhatok. Patroklosz gyakorlatilag ódákat zeng Akhilleuszról, a húsos szájáról (húsos! könyörgöm, nem lehetett volna egy másik jelzőt találni? telt, vagy tudom is én), a rózsaszín (!) talpáról (mi ez, csecsemő vagy kiscica?) és a gyönyörű, szőke fürtjeiről. Blöe. A könyv fele erre megy el, hosszú időre félre is tettem (ebből a feléből csak a Kheirónnál töltött időszak tetszett), de aztán mégis elővettem újra, és valóban, a trójai háborútól fogva megváltozik a helyzet, áthelyeződnek a hangsúlyok, jóval izgalmasabbá válik, nem a szerelmi szál dominál. A vége aztán szívszorító volt, levegőt is alig mertem venni, és a legvégére pedig tényleg rá lehet mondani a "szép" jelzőt.

Valahogy azt érzem, hogy az írók el vannak tévedve, és azt hiszik, erotika meg ilyen ódák nélkül nem lehet eladni egy könyvet. Szerintem tévednek. Ez a könyv a szerelmi szál nélkül is megállta volna a helyét, sőt, kimondottan jobb lett volna. A 2. felétől látszott meg, hogy az írónő egyáltalán tud írni, addig nekem csak egy ócska ponyvaromantikus volt.

A végéig nem voltam benne biztos, hogy a Kirké érdekelni fog, de ha abban nincs, vagy legalábbis nem ennyire hangsúlyos a szerelmi szál, akkor el fogom olvasni.

Nehéz a pontozás, mert az első fele 10/2, a második meg 10/9. Igazán kár.

Bryn Greenwood: Minden csúf és csodálatos dolog

Ez a könyv úgy vonzott, mint a mágnes, nem tudom, miért, abszolút a komfortzónámon túl van. Pedofília? Brrr. 

A fülszöveg egyrészt az egész könyvet elspoilerezi, másrészt teljesen félrevisz, pedofíliát sugallva. A szó hagyományos értelmében nincs szó pedofíliáról. A két főszereplő szerelme kétségkívül furcsa, sőt, bizarr, nekem nem jött be. 

Nos, nem is tudom, hol kezdjem. Belevágok, aztán lesz belőle valami. Spoilerezni fogok! Ja, és szexről fogok írni, szóval vigyázat! Nos, kérdés, mit tekintünk pedofíliának? Egyáltalán mit tekintünk szexuális aktusnak? Csak a behatolást? Na, de leszbikus szerelemnél sincs, és mégis szex. Szóval, ha férfi és nő között a behatolás a szex, a két szereplő nem szexel, mikor a lány 13 éves. Ha a kézzel való kielégítés az, akkor van szex. És az, hogy 13 évesen kezdi a lány, szimpla szőrszálhasogatás, mivel a 14. születésnapján történik, csak a lány nagynénje kapaszkodik abba, hogy este született, ezért a napközbeni petting még 13 évesen történt. Bah... Kellen el akarja venni Wavyt, úgy tudja, hogy 14 évesen engedéllyel már elveheti, és az apjától meg is kapja az írásbeli engedélyt. Ja, és nagy korkülönbségről sincs szó, kb. 12 év lehet.

Szóval nem valamiféle csorgó nyálú, beteg agyú férfiről van szó, aki megerőszakol egy 13 évest, vagy ráveszi a szexre valamivel. Itt szerelemről van szó, ámbár azt felettébb bizarrnak találtam, hogy egy huszonegynéhány éves férfi beleszeret egy 13 éves lányba. Viszont ha belegondolunk, Júlia 14 volt, mikor Rómeóhoz megy, még korábban meg már a 11-12 éves lányokat férjhez adták. Nem mondom, hogy az jó korszak volt, csak annyit akartam mondani, hogy a szex 13-14 évesen nem olyan régóta számít bűnnek.

Ettől függetlenül én is azt gondolom, hogy 13-14 évesen korai a szex, de a könyv nem reklámozza kimondottan a pedofíliát. Ennél sokkal nagyobb bajnak láttam, hogy a szereplők olyan semmilyenek, se szeretni, se utálni, se drukkolni nekik nem tudtam. Nem olvastam szívesen a szerelmi szálat, de nem a lány kora miatt, hanem mert totál hiteltelennek éreztem. Sokkal jobb lett volna, ha mondjuk, barátság alakul ki köztük, ami aztán felnőttkorban szerelemmé alakul. Ami még furcsább, hogy a lány száll rá a pasira már 11-12 évesen.

Ellenben, ha kihagyjuk a szerelmi részt, egész jó kis könyv lehetett volna. Érdekes volt Wavy élettörténete, szívszorító, helyenként izgalmas, habár az elhanyagolt gyerek-borzalmas szülők téma sem a kedvencem.

Nem mondom, hogy csalódott voltam a végén, de azt se mondhatnám, hogy tetszett. Az egynek elment kategória.

Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Az Egyesült Államok tengeralattjáró-haderejének parancsnoksága szokatlan mozgolódást észlel az Atlanti-óceánon. Ramiusz, a litván származású hajóskapitány ugyanis úgy dönt, hogy bosszút áll a szovjet rezsimen, amely a felesége halálát okozta, és átszökik az Egyesült Államokba. Az USA hírszerzése támadásként értelmezi a gépóriás mozgását, és beindítja ellene hadigépezetét, miközben a szökést sejtő oroszok is üldözőbe veszik az áruló tengeralattjárót. Bár a rettenthetetlen parancsnok nagy körültekintéssel tervezte meg a menekülést, minden leleményességét össze kell szednie, hogy kivághassa magát a kettős szorításból. Itt lép a képbe a fiatal Jack Ryan, aki felismeri a hajóskapitány szándékait, és pontosan tudja: az évszázad legnagyobb hírszerzési fogása lenne, ha az amerikaiak idejében megtalálnák és védett kikötőbe vezetnék a Vörös Októbert...

Tom Clancy a katonai-politikai thriller nagymestere. A Vadászat a Vörös Októberre a szerző első regénye, amelyből a nagy sikerű, Oscar-díjas akciófilm készült Sean Connery főszereplésével. A történet Marko Alekszandrovics Ramiusz kapitány és Jack Ryan CIA-ügynök összefonódó kalandjait mutatja be.

Hogy én mennyire megörültem, mikor megláttam, hogy újra kiadják ezt a könyvet! Annak idején szerettem a filmet, de nem olvastam a könyvet, meg ha már Jack Ryan, akkor ott volt még a Férfias játékok Harrison Forddal, ugye, abból a könyvet is olvastam, szóval, úgy éreztem, ez a könyv értem kiált. (Különben most döbbentem rá, hogy ez egyazon könyvsorozat két tagja...)

Nos, szép vaskos és csodás borítójú könyvet hozott a posta, amibe örömmel bele is vetettem magam. 

A könyv nyilván jóval részletesebb, mint a film (ilyes vaskos kötet esetében nem is lehet másként), sok-sok szálon fut a cselekmény, rengeteg a szereplő, a nyelvezete rettentően precíz, mintha tényleg egy tengeralattjárón, anyahajón, vadászrepülőn, stb. lennénk, de be kell vallanom, én egy idő után elvesztem a részletekben. Nem mindig tudtam követni, hogy ez a sok apróság, történetszál, ember hogyan viszi előre a cselekményt, a katonai nyelvet meg szimplán nem értettem.

Kétségkívül nagyon hitelesek a leírások, Goodreadsen több katona értékelését is olvastam róla, akik mind imádták, de hát könnyű nekik, lehetne mondani.

Én végig úgy éreztem, a szárazabb leírások váltakoznak az izgalmasabb eseményekkel, és már kezdtem azt érezni, hogy velem van a gond, hiszen az értékelések nagy része pozitív, de aztán rájöttem, hogy csak egyszerűen nem én vagyok a célközönség, hanem inkább a műszaki érdeklődésű, tudású férfiak (esetleg nők). Személy szerint nekik ajánlanám. 

Ha pörgősebb, feszesebb tempójú könyvet szeretnétek, akkor másik könyvet keressetek, itt bizony el kell merülni a komótosabb részletekben. Az alaptörténet viszont izgalmas és érdekes, ez tény, és érdemes eljutni a végkifejletig, ami nekem nem okozott különösebb meglepetést, de azért voltak váratlan pillanatok.

A könyv elolvasásának lehetőségét köszönöm a kiadónak!

10/7