Mark Logue-Peter Conradi: A király háborúja

Persze, én is, mint sokan mások, láttam és imádtam A király beszéde c. filmet, de a könyvet nem olvastam. Amikor megtudtam, hogy lesz "folytatása", vagyis kiemelten csak a 2. világháború eseményeivel foglalkozó kötet, rögtön elhatároztam, hogy elolvasom, és bár a kiadótól azt a választ kaptam, hogy ez a könyv élvezhető az előző könyv nélkül is, mégis inkább elolvastam előbb azt is.

Nem tudtam, mire számítsak, de hamar kiderült, hogy nem regényről van szó, A király beszéde sokkal nagyobb időszakot ölel fel, egészen Logue születésétől a király és az ő haláláig. Inkább dokumentarista elbeszélés, életrajzi, történelmi elemekkel, sok-sok korabeli dokumentummal. Nekem teljesen kerek egésznek tűnt, kíváncsi voltam hát, miben tud újat nyújtani ennek a szeletnek az elmesélése.

Ami feltűnt, hogy sokkal több a korabeli, eredeti dokumentum, naplórészletetek, levelek, a királyi beszédek részletei, stb. Viszont ebben a korban már Logue és a király között lazább a kapcsolat, kevesebbet találkoznak személyesen, ezért inkább a történelmi események leírására helyeződik a hangsúly. Ezt bevallom, én kevésbé élveztem, valahogy a háborús események részletezése nem fogott meg annyira. Sokkal jobban érdekeltek a hétköznapi események, Logue és a király kapcsolata, a magánéletük leírása, és úgy egyáltalán a korabeli élet a háború alatt.

VI. György nagyon jó apának tűnik, aki nagyon szereti a lányait és a feleségét, egyáltalán nem ridegen bánik velük, fura belegondolni A korona c. sorozat alapján, hogy Erzsébet és Margit jelleme, egymáshoz való viszonya hogyan alakult az évtizedek során. (Már amennyiben persze, a sorozatnak hinni lehet.) Izgalmas volt a sorozat ismeretében visszamenőleg beazonosítani egyes szereplőket, pl. Lascelles-t, akit mindenki Tomnak szólított, pedig nem is az volt a keresztneve, és persze, Mária királynét, VI. György anyját, Fülöp herceget, a lemondott VIII. Eduárdot, akinek a civil keresztneve David volt, és még hosszan sorolhatnám. (Egy apró fordítási megjegyzés. Látszik, hogy nem ugyanaz fordította a két könyvet, mert itt Dávid van és Berti - Bertie helyett, ami György beceneve volt. Tudtommal az uralkodók nevét lefordítjuk, ha van magyar megfelelője, de egyiküknek sem ez volt az uralkodói neve, ezért szerintem felesleges magyarosítani.)

Már hallani sem szeretek a koronavírusról, de akár akartam, akár nem, folyton párhuzamot vontam magamban a háború és a mostani helyzet között. Persze, elmondhatatatlanul rosszabb egy háború, hiszen most nem bombáznak, nem jegyre kapunk árut, de a korlátozások, a felvásárlás, az áruhiány, a kijárás korlátozása azért hasonlók egy kicsit. El sem tudom képzelni, milyen lehetett ezt 6 éven át elviselni, mikor ez a - várhatóan - néhány hónap is iszonyú hosszúnak tűnik. Ennek ellenére mégis élték az életüket, amennyire lehetett, moziba jártak, társaságba, Logue fiai is szépen sorban megnősültek, gyerekeik születtek. Az élet valamilyen szinten ment tovább.

Néhány dologba valószínűleg sosem gondoltunk bele, pl. az elsötétítés hatásaiba. Hogy milyen lehetett vaksötét, kivilágítatlan utcákon járni, hogy mennyi baleset származott ebből, az emberek elestek, beestek az útmenti árkokba, vagy mikor leléptek a vonatról a sötétbe, kitört a bokájuk. Nem beszélve a közúti balesetekről, mivel az autók lámpáit is el kellett takarni egy kis rés kivételével, amin keresztül aztán sokat látni nem lehetett. Filmekből, könyvekből már hallhattunk arról, hogy a londoni gyerekek egy részét vidékre menekítették, rokonokhoz, de néha idegenekhez (pl. a Narniából is ismerős lehet), de arról szerintem nem sokan tudunk, hogy megelőzésképpen (ha jól emlékszem az adatra) kb. 70 ezer házi kedvencet öltek meg attól való félelmükben, hogy elszöknek, megvadulnak, stb. Borzalmas még belegondolni is.

Az uralkodó és felesége is kivették a részüket a háborúból, amennyire lehetett, járták az országot, bátorították az embereket, segítettek, ahol tudtak. Párszor a lakóhelyük is megsérült bombázás miatt, de nagyobb kárt nem szenvedtek. Logue helyzete is nehezebb lett a háborúban, hiszen nem a beszédhibák javítása volt most az elsődleges, így a bevétele jelentős részétől elesett. 

Embert próbáló időszak volt az is. Annak ellenére, hogy magának a háborúnak a leírása nem annyira kötött le, sok érdekességet tudtam meg, elszomorító vagy épp vidám pillanatot éltem át a könyv olvasása közben. A történelem részletei iránt érdeklődők pedig egészen biztosan még többet kaphatnak a kötettől, engem inkább az emberi vonala érdekelt, és ebben nem is csalódtam.

10/8

A könyv olvasásának lehetőségét köszönöm a kiadónak!

Tonke Dragt: Levél a királynak

Bevallom őszintén, már hallottam a könyvről korábban, de akkor jött meg a kedvem az olvasáshoz, mikor meghallottam, hogy a Netflix sorozatot készített belőle. (Egyébként film is készült belőle még 2008-ban.)

Tonke Dragt igen ismert holland írónő, a Levél a királynak eredetileg 1962-ben jelent meg, szóval elég sokat vártunk a  megjelenésre, de szerintem megérte. Egyáltalán nem éreztem rajta az idő múlását, nem volt öreges vagy régies, bár nem tudom, ez mennyiben köszönhető esetlegesen a fordításnak.

Igazi lovagregényt olvashatunk, ami lassan halad előre, de nem unalmasan, bőven vannak események, kalandok, de nincs meg benne a mai regényekre jellemző pörgősség, szinte már túlzsúfoltság, és én ezt nagyra értékeltem! Kimondottan jó volt olyan ifjúsági regényt olvasni, amiben semmi horroros vagy épp ellenkezőleg, nyálasan romantikus sincs. Sőt, semmi természetfeletti, mágia vagy bármi más, a mai fantasy könyvekre jellemző elem. Talán csak a furcsa nevek. Csak kaland, barátság és lovagi erények.

A 16 éves Tiuri épp a lovaggá ütése előtti éjszakán rejtélyes megbízatást kap: el kell vinnie egy levelet a szomszédos birodalom királyának - az üzeneten egy ország sorsa múlik. Útja elején még csak nem is sejti, mennyi veszélyes kaland, megpróbáltatás vár rá, és hány ellenséggel kell megküzdenie, ha véghez akarja vinni a feladatot, amivel a Fehérpajzsos Fekete Lovag bízta meg.

Ami viszont így felnőtt fejjel és a mai életkörülményeink között feltűnt, a viszonylagos kényelmesség, hiszen a Tiuri a levelet kb. 3 hét alatt juttatja el a királynak, ami ma egy email, egy sms, egy telefon lenne. Azon járt az eszem olvasás közben, hogy mi van, ha elkésik, és nem ér oda időben a levéllel? Ráadádul folyton eltérítik, menekülnie kell, letér az útról, nem jut át a folyón, stb. Viszont a könyv épp ennek köszönhetően tudta végig fenntartani a figyelmemet, hiszen egész idő alatt azon izgultam, hogy odaér-e, amikorra kell.

Emellett útja során az ellenségek mellett sok-sok segítővel is találkozik, igazi, ártatlan, őszinte barátságot köt, és ez alatt a 3 hét alatt rengeteget fejlődik. Kora ellenére olyan bátorságot, elkötelezettséget mutat, amit még felnőttektől sem látunk, pedig azzal, hogy elfogadja a Fehérpajzsos Fekete Lovag megbízását, mindent kockára tesz, a lovaggá ütésének lehetőségét, a családját, az életét, de úgy cselekszik, ahogy helyesnek tartja, talpraesett, bátor, és megvannak benne a középkori lovagi erények.

A könyv meglehetős vastagsága ellenére olvasmányos, könnyen olvasható, gyorsan fogytak a lapok, a fordításra sem lehet panaszom. Örülök, hogy rátaláltam erre a könyvre, és már olvasom is a folytatását, ami A Nagy Vadon titkai címmel jelent meg, eredetiben még 1965-ben.

10/9

(Megnéztem a sorozat első részét, és  hááát... nehéz lett volna ennél jobban kiforgatni a könyvet, más az alapfelállás, Tiuri jelleme, olyan szereplők kapnak nagyobb hangsúlyt, akik a könyvben szinte csak említést kapnak, és belekeverik a mágiát, amit nekem egyáltalán nem hiányzott. Kicsit el is ment tőle a kedvem, de egy rész után még nem akarok ítélkezni, kap még esélyt, végül is az egész csak 6 rész.)

A könyv olvasásának lehetőségét köszönöm a kiadónak!