Sorozat (nem?) ajánló: Utálatos karácsony (Odio il Natale - I hate Christmas)

Régen írtam már ebbe a topikba, pedig annyi sorozatot nézek, mint égen a csillag. Talán épp ez a baj. Még a jók sem maradnak meg különösebben a fejemben, nemhogy a rosszabbak. Ez a sorozat, bár korántsem lett kedvencem, de megmozdított bennem valamit.

Ez a norvég (?) Új barát karácsonyra olasz változata, amit már nézni akartam, de még mindig nincs szinkronja, ennek viszont van, ezért esett erre a választásom. Állítólag a történet egy az egyben ugyanaz, jelenetek, párbeszédek ugyanazok, ezért ilyen szempontból nem sokat veszthettem. Ill. annyi, hogy a norvég sorozatnak már két évada van, ennek egy.

Azt sem igazán értettem, hogy akkor most hol is játszódik a sorozat, Velencében vagy Chioggiában, mert mindkét helységnév szerepel a szövegben, de a lényeg, hogy valami lagúnás helyen. 

A történet szerint Giannát folyamatosan piszkálja a családja, hogy miért nincs barátja, jó, inkább csak az anyja meg a nővére, és a családi vacsorákon a testvére ikrei között kell ülnie, mert majd akkor ülhet a felnőttek közé, ha lesz pasija. Ami nettó szemétség. Mintha egy nőt az határozna meg (2022-ben), hogy van-e férfi az életében. Ennek a szemléletnek tényleg sosem lesz vége?

Nos, érthető módon Giannának elege lesz ebből, és hirtelen ötlettől vezérelve azt mondja egy családi vacsorán, hogy van pasija, akit el is fog hozni a karácsonyi vacsorára. Ezzel megkezdődik a pasikeresés, csetlés-botlás stb.

Bár úgy gondolom, ezt a sorozatot elsősorban vígjátéknak szánták, nem tudtam mindenhol felhőtlenül nevetni rajta. Eleve már az alapfelvetés számomra nem vicces, aztán meg a már kapcsolatban élőkről sorban derül ki, hogy nagyon nem tökéletes az a kapcsolat, akkor meg milyen alapon piszkálják Giannát? Jó, ezt is értem, mint dramaturgiai húzást, de ettől még bosszantott. Emellett a rendelkezésére álló 24 nap alatt (dec. 1-jén teszi a meggondolatlan kijelentést) annyi pasival találkozik, amennyivel előtte évekig nem, no, persze, értem én, hogy másképp nem lett volna sok értelme az egész sorozatnak.

Azért nem kell megijedni, a sorozat nem veszi túl komolyan magát, ha valaki könnyed, helyenként vicces sorozatot keres, akkor jó helyen jár. Van egy-két elég idegesítő szereplő, pl. a lány anyja, aki folyton piszkálja a lányát, hogy nincs pasija, pedig jobb lenne, ha pont ő nagyokat hallgatna, de vannak igazán kedvesek, szimpatikusak is, pl. a takarító vagy Gianna orvos kollégája, nem beszélve a láncdohányos öreg hölgyről, akinek elfelejtettem a nevét.

Tetszett az 1. évad lezárása is, a pici függővéggel. Az eredeti, norvég sorozatnak már van 2. évada, remélem, idén karácsony előtt már ennek is lesz.

Évértékelő 2022

2022 sem volt ihajcsuhaj az életemben, semmilyen szempontból sem. Egészségileg, lelkileg is sokat romlottam, a családi dolgokról meg a munkáról ne is beszéljünk, és még valamikor tavaly nyáron elhatároztam, hogy az idei év nagy változásokat fog hozni. Az ilyen nagy elhatározások gyakran végződnek kudarccal, de ma is ugyanolyan elszánt vagyok, mint voltam fél éve.

Megint egy év, ami nem szólt az olvasásról, 24 könyvvel zártam az évet. Ez 7253 oldalt jelentett, a leghosszabb a Különleges hölgyek európai utazásai volt 894 oldallal, a legrövidebb a Klasszikus zenemesék: Csipkerózsika volt 24 oldallal (ez egyébként a kisebbik "unokának" ment karácsonyra, csak előtte kiolvastam, és élveztem, hogy nyomkodni lehet az oldalakat, és felhangzik a zene. :D) Amúgy az ilyen kis gyerekkönyveket korábban nem szoktam beleszámolni, de elolvastam, nem? Akkor? :D

Valamiért én a hangoskönyveket, hangjátékokat nem sorolom az elolvasott könyvekhez, mert nem szorosan véve olvasás, pedig nem is egy volt. Újra meghallgattam a Tüskevárt és a Téli bereket (berket? de fura ez így!), és az audiodrama.hu-n található hangjátékokat.

Az idén nem volt félbehagyásom, és elnézve az értékeléseimet, a jórésze 4-5 csillag volt. Négy 3 csillagos volt köztük. Az Éjfél könyvtár alapötlete jó volt, de a kivitelezés gyenge, A könyvsétáltatótól sokkal többet vártam, a Black Coffeet franciául olvastam, bár sajnos, rá kellett ébrednem, hogy a francia tudásom kevés volt ehhez, ezért inkább csak a szavakat olvastam egymás után, az értelmük nem igazán állt össze. Legalább azt megértettem, hogy ki volt a gyilkos. :D A Lokit meg hagyjuk.

Szerencsére tudtam kedvenceket avatni. A dobogó felső fokán A világ legnagyobb könyvesháza áll, és remélem, lesz még magyarul könyve a szerzőnek, szorosan mögötte A szökés az Alcatrazból, ami a Könyvvadászok 3. része, és egyszerűen nem tudom elfogadni, hogy elvileg nem lesz több rész. A 3. helyre A hullaházi skandalumot teszem, ami épp olyan jó volt, mint a korábbi Ambrózyk, egyben az utolsó is, mivel Böszörményi Gyula sajnos meghalt.

Volt néhány, amikre 4 csillagot adtam, de nyögvenyelősen haladtam velük, csak azért lett 4, mert a végük felhúzta. Ilyen volt a Télkovács és a The Whispering Skull - ez egyben az év egyetlen angol nyelvű olvasmánya is. Ez a Lockwood és társa sorozat 2. része, amiből magyarul csak egy rész jelent meg. Nemsokára kezdődik a Netflixen az 1. könyvből (A sikító lépcső esete) készült sorozat, titokban reménykedem, hogy talán ez majd lehetővé teszi, hogy a könyvsorozat is folytatódjon magyarul. A Télkovács (Sajogi Stefánia 3.) meg egyszerűen nem állt össze, nevek, események szerepeltek, amikről azt se tudtam, micsodák, kicsodák, és olvasás közben elgondolkodtam, hogy nem jó sorrendben olvasom a könyveket, vagy mi? De a végére végül összeállt a kép.

A Szűts Mara házasságát azért olvastam el, mert anyukámat Szűcs Máriának hívták, és egy csomószor hallottam annak idején emlegetni a könyvet/filmet, és mikor megláttam, hogy idén újra kiadják, elolvastam. Mekkora csalódás volt, mikor kiderült, hogy a Mara az Mariann... A könyv szerintem sajnos nem állta ki az idő próbáját, nem igazán tudtam élvezni, és a szerelmi háromszög-féleség meg a romantikus könyvekre jellemző kavarás-félreértés is zavart. Úgy látszik, ezt sem a modern könyvekben találták ki. Na, többek között ezért nem szeretek romantikust olvasni.

Sorozatok:

Michelle Harrison Egy csipetnyi mágia-sorozatából (trilógiájából?) eddig két rész jelent meg, az Egy csipetnyi mágia és az Egy leheletnyi boszorkányság. Elég sötét tónusú sorozat, de amit azért átjár a 3 lánytestvér egymás iránti szeretetet, törődése, felelőssége - és egy csipetnyi mágia. Remélem, a 3. rész is hamarosan megjelenik.

A St. Mary krónikákat is folytattam a 4. résszel, nem is tudom, miért nem olvasok több részt egy évben, mikor annyira jó, és már magyarul is megjelent vagy 7 rész.

Sorozat része volt a Télkovács is és a Különleges hölgyek európai utazása is. Előbbiből már van magyarul új kötet, utóbbit remélem, az idén folytatják.

Elle Cosimano Finley Donovan-sorozatából két rész is megjelent tavaly, az első rész nem annyira jött be, a második annál jobban, és nagyon kíváncsi vagyok, hogyan folytatódik, és elvileg zárul is a történet.

Harry Potter

2022-ben végre megjelent az 5. illusztrált kötet, sajnos utoljára Jim Kay munkája, hogy ki lesz a 6-7. rész illusztrátora (lesz-e egyáltalán), azt még nem tudni. Gyönyörű ez a kötet is, bár igen borsos ára van, de az összegyűjtött libris pontjaimból sikerült kb. 10 ezer forintra csökkentenem.

No, de azért a könyveken túl is van világ, számtalan sorozatot/filmet néztem meg, ezek közül nehen tudnék kiemelni igazán jókat, bár volt sok elég jó. Pl. Wednesday, Daniel Spellbound... és most hirtelen nem is jut több eszembe. No, de ezekről nem vezetek listát, nem úgy, mint a könyvekről.

Emellett folytatom az utamat a környezetvédelem útján, egyre több mindent cserélek le környezetbarát verzióra, megismerkedtem a Cleanne termékeivel, amiktől a környezet védelme és a hatékonyság mellett még az emberbarátságot is vártam, vagyis hogy megszűnnek vagy csillapodnak az allergiáim, a téli ekcémám. Ez vegyes eredménnyel zárult, majd szeretnék erről egy külön posztot írni. Alapjában véve a tapasztalataim inkább jók.

A munkában úgy érzem, megrekedtem, a fordítás már nem okoz akkora örömet, és persze, könnyű lenne azt mondani, hogy akkor abba kell hagyni, de a pénz nagy úr. A könytárosi munkám iránt sem lelkesedem annyira, mint mikor kezdtem 7 éve, úgy érzem, a diákokat egyre kevésbé érdekli az olvasás, és a könyvtárt leginkább gyerekmegőrzőnek tekintik, ahová be lehet ülni lyukasórán, és nyomkodni a telefont vagy társasozni, kártyázni. Nincs ezzel önmagában baj, de ha megreked ezen a szinten, az már baj. Persze, én is hibás vagyok, már nem foglalkozom olyan lelkesen ezzel a munkával, mint eddig. Igaz, rám meg a diákok, sőt, a tanárok közönye hat negatívan, ami aztán egy ördögi körhöz vezet.

Tervek, célok

Az elmúlt pár év megmutatta, hogy tervezni nem nagyon lehet, az élet majd úgyis felülírja. De van egy nagy magánéleti tervem, amire szeptemberig adtam időt magamnak, erről babonából nem szeretnék beszélni, de ha megvalósul, beszámolok róla.

Szeretnék testileg-lelkileg is gyógyulni, ezekhez keresem az utakat, pl. torna, relaxáció formájában.

Ami a tavalyi év olvasási tanulsága volt, hogy ha eltalálom, mit olvassak, képes vagyok figyelni, és viszonylag gyorsan olvasni.

Néhány napja elkezdtem felvinni a korábbi olvasásaimat Goodreadsre, visszamenőleg 1986-tól, amikor vezetni kezdtem az olvasásaimat egy füzetbe. Hú, még csak 1988-nál tartok, ebben a tempóban a 2023-as év rá fog menni. :D Sok könyv sajnos nincs fent GR-en, úgyhogy ezek kimaradtak-kimaradnak. Igaz, lehet kérni, hogy vegyenek fel könyveket az adatbázisba, de valahogy nincs kedvem annyi és olyan régi könyv felvitelét kérni.

Ami eddig látszik, hogy sokkal gyorsabban olvastam, akár egy nap alatt is kiolvastam rövidebb könyveket, volt, hogy kettőt is egy nap alatt, de nem volt jellemző, hogy egy könyv kiolvasása után azonnal új könyvbe fogtam volna, néha 1-2 hét is eltelt 2 könyv között. Ugyanakkor ekkor jártam főiskolára (1986-90 között), levelezőn, ezért munka és tanulás mellett nem maradt sok időm nem főiskolai kötelezőket olvasni. Ehhez képest még így is sokkal többet és gyorsabban olvastam, mint mostanában. Visszaemlékezve és összehasonlítva a mai életemmel, nem is tudtam, milyen boldog életem volt. Azt hiszem, ezt mindig utólag látja meg az ember.