Mostanában emlékrohamaim vannak. (A szót egyébként a Charlie és a csokigyárból vettem, de ez nem lényeg.) Öregszem, vagy a mostanában végrehajtott selejtezésekkor előbukkanó írások, fényképek, egyebek okozzák? Nem tudom. De régmúlt események árnyai követnek.
Eszter tanítványom volt, megvan már 16 éve is. Azóta már felnőtt nő, akkor apró, másodikos kislány volt, aki angol órákra járt hozzám. Akkoriban gyakran gondoltam azt, hogy ha lányom születne, olyat szeretnék, mint ő. Vöröshajú volt, csupa szeplő, és ahogy mondani szokták, a szeme sem állt jól. Állandó huncut mosoly bújkált a szája sarkában. Késői gyermek volt, két testvére már felnőtt, sőt, a nővére már maga is anyukának készült. Az ilyen gyerekekre mondják, hogy épp olyan elkényeztetettek, mint az egykék. Szüleik szeme fénye. Van is benne valami, hisz gyakorlatilag vannak testvérei, de mégsem azokkal nő fel.
Eszter azonban nem volt egyszerű eset. Határozott elképzelésekkel rendelkezett. Egyszer például azt kérte, hogy a táskáját ne a hátára, hanem előre, a mellkasára segítsem felcsatolni, és majd hátrafelé fog járni. Voltak kétségeim, hogy ez az anyukájának mennyire fog tetszeni, de ő ragaszkodott hozzá.
Hozzá tartozik, hogy a 3. emeleten laktunk, és lift nem volt, így az anyukája, hogy megspórolja a lépcsőmászást, csak felcsöngetett, ha megjött érte, Eszter meg leszaladt. Az erkélyről figyeltem a fordítva felvett táska hatását, és sajnos, igazam lett, anyukája elég mérgesen szidta miatta, és igen gyorsan került vissza a táska az őt megillető helyre.
Az egyik órán a ház helyiségeit vettük, és megkértem, hogy másolja le az egyik szót a füzetébe. Eszter hallgatott, gondolom, gyors fejszámolást végzett, majd közölte, hogy ez kilenc betű, ő aztán ezt le nem írja! Ilyen hosszú szót, na de kérem! (Tippek jöhetnek, vajon melyik szó lehetett, én már bevallom, nem emlékszem.)
Lázasan gondolkodtam, vajon mit lépjek erre. Majd a következőt eszeltem ki.
- Jól van, ne írd le! De majd jönnek érted egyik éjjel, és elvisznek a lusták országába. Ott nem kell semmit sem csinálnod, csak fekhetsz egész nap, de enni sem kapsz, éhen is halhatsz.
(Talán a Május 35. Eldorádója vagy a Misi mókus kalandjai elhízott rágcsálói ihlették, nem tudom, honnan jött az ötlet.)
Eszter kétkedve nézett rám, oldalra fordított fejjel, majd közölte:
- Ezt Bea néni most találta ki.
- Lehet, hogy most találtam ki, de lehet, hogy nem. - feleltem könnyed hangon.
Kis szünet, majd Eszter sóhajtva közölte:
- Na jó, leírom.
Néha eszembe jut, hogy vajon mekkor lelki traumát okozhattam neki...
Nem hiszem, hogy hozzájárult volna, de a kislány sajnos, csak egy évig járt hozzám. A következő évben, valami rejtélyes oknál fogva a szülei németre iratták be. Pedig kérte, hogy maradhasson, szeretett hozzám járni, de a szülő érdekes emberfajta. Saját tapasztalatból is tudom ma már.
Eszterekkel csak a baj van... :D
VálaszTörlés