Maria Murnane: Papíron príma

Elárulok egy titkot. (Már, ha érdekel valakit is.) Sosem olvasom el egy könysorozat két részét közvetlenül egymás után. Soha. Ritkán tartok be fogadalmat, de ezt az egyet igen. Nem igazán tudom megindokolni, miért, egyszerűen csak - amikor régebben még tettem ilyet - nem lett jó vége, valahogy ráuntam a második könyvre valahol a fele környékén. Minimum egy, de inkább több könyvet iktatok be a könyvsorozatok darabjai közé. Így aztán hiába volt akkora cliffhanger a Tündérkrónikák 4. részének vége, mint egy ház, hiába lett volna logikus, ha rögtön rávetem magam az 5. részre, mégis más olvasnivaló után néztem.

Valami könnyedebbet kerestem, mulatságosat, aranyosat. A fülszöveg alapján nem voltam ugyan teljesen meggyőződve, hogy én vagyok a Papíron príma célközönsége, de úgy gondoltam, egy próbát megér.

Waverly Bryson közel 30 éves, és még szingli. Ez manapság már egy cseppet sem ritka, de azért azt hiszem, a nők többségében még mindig működik a program, ami férjet és gyerekeket szeretne. De Waverlynek nincs szerencséje a randizás területén...

Nos, 16 éve vagyok férjnél, úgyhogy elég régen kiestem már a randizós korból, Waverly életstílusa sem igazán illik az enyémhez, úgyhogy először azt gondoltam, a könyvben és bennem nem sok közös lesz. De szerencsére tévedtem.

Miután Waverlyt dobja a vőlegénye nem sokkal az esküvő előtt, a férfival ellentétben, aki hamarosan újabb lagzira készül, sokáig nem tudja túltenni magát a csalódáson. Eltelik egy év, mire újra randizni kezd, és egyik randi nagyobb katasztrófa, mint a másik. És itt kezdtem lelki hasonlóságot felfedezni a főhősnő és köztem.

Eszembe jutottak a bénázások, amiket én is előadtam ennyi idősen, ill. picit korábban, hisz az ő könyvbeli korában én már férjnél voltam. Eszembe jutottak a kínos találkozók, amikor az ember lánya csak azt lesi, hogy mikor tudna már elszabadulni, mikor kínos csöndek állnak be a társalgásban. A visszataszító pasik próbálkozásai, akik valamiért meg vannak győződve róla, hogy menő a szövegük. A pirulások és zavarbaesések, ha olyan pasi tűnt fel, aki tetszett. Hogy az ember félszegen félrenéz, ha az illető ne adj' isten közeledni próbálna. Vannak persze olyan lányok, akik teljes magabiztossággal kezdenek a pasizásba, és bárkit az ujjuk köré csavarnak, de sem Waverly, sem én nem vagyunk ilyenek.

Amiben még közösséget tudtam vállalni a lánnyal, hogy folyton kínos helyzetekbe keveredik. Hol hanyatt esik az utcán, hol beszorul a vécébe, és az ajtó alatt kell kicsúsznia, stb.

A könyvről nagy általánosságban elmondható, hogy aranyos, bár az amerikai életstílussal nem igazán tudok azonosulni, de helyenként kimondottan vicces volt, főleg az elbaltázott randik leírásain mulattam jól.

A vége részben kiszámítható volt, de nem valami cukros, nyálasan vacak formában, hanem olyan kedvesen romantikusan, hogy az ember még  "vén" fejjel is sóhajt egyet, hogy bár lenne ilyen az életben is.

A fordítás jó volt, könnyed, olvasható, de néhány helyen felvontam a szemöldököm. Az Egy angyal érintése sorozat magyarul nem az Angyali érintés volt? Pedig több más sorozatnak és filmnek tökéletesen pontosan szerepelt a magyar címe. St. Luke úgy vélem, inkább Szent Lukács lehet. És van olyan szó, hogy típusrandizni? Ha van, még sosem hallottam, a jelentésével meg végképp nem vagyok tisztában. Ilyenkor érzem magam igazán élemedett korúnak, hehe.

Végeredményben azt mondhatom, hogy többet kaptam, mint amit vártam, és tökéletes kikapcsolódásnak bizonyult.

10/8

A könyvet köszönöm a Cor Leonis kiadónak.