Nevada Barr: Ördögkatlan

Nem szeretek félni. És a meglepetéseket sem igazán. A kettőt együtt meg főleg. Pedig e kettő erre a könyvre igencsak jellemző, úgyhogy a fele tájékán már attól tartottam, hogy nem merem befejezni az olvasást. 

Jó, jó, most túlzok azért, nem egy horror regény, vagy ilyesmi, szó sincs róla. A történetről nem mesélnék a kelleténél többet, sok értékelés van már róla a neten, és a fülszöveg is elárul ezt-azt. Ami vonzott benne,  hogy valami rejtély van a történetben, nyomozás, izgalom, stb. Amire viszont nem számítottam, az a pszichopata vonulat. Azt hiszem, ez azért riaszt, mert kiszámíthatatlan. Nem lehet tudni, mi történik majd a következő oldalon, amitől az ember szorongani kezd. Ráadásul ilyesmi akár bárkivel megeshet, na nem, hogy belökik egy víznyelőbe, hanem, hogy kiszolgáltatottá válik, védtelenné. És ez számomra riasztó.

Pedig a történetszövés majdnem tökéletes. Az írónő mesterien tereli a gyanút egyes szereplőkre, aztán eltereli róluk, majd vissza. Amikor már-már megnyugodnánk, megint történik valami, ami felborzolja az idegeinket. Amikor pl. Anna futni megy, legszívesebben ráordítottam volna, hogy: Ne menj oda, te buta liba! De aztán egyáltalán nem az lesz, amire számítana az ember.

Végül persze nem hagytam abba, ahhoz túlságosan érdekelt a vége. Rengeteg kérdés maradt bennem megválaszolatlanul, nekem ez hiányosság, bár könnyen meglehet, hogy az írónő részéről meg szándékosság.

A jellemek jól kidolgozottak, a tájleírás követhető, pedig az ilyeneket sosem szerettem. Egyes technikai részleteket nem értettem, de a hiba az én készülékemben van. Vizuális típus vagyok, és ha valamit nem tudok elképzelni, baj van. A rangerek munkája nagyon érdekes lehet, bár az emberi ürülék lapátolása engem biztos nem vonzana, de el tudom képzelni, hogy vannak a természetvédelem iránt elkötelezett emberek, akik ezt is vállalják. A nemtörődöm, részeg, buta turisták felháborítottak, és most már azt is tudom, hogy kellene felkészülni, ha ilyen helyre vezérelne a sors.

A fordítás nagyon tetszett. Változatos, gazdag szókincs, jól követhető, gördülékeny stílus. 

A borítóra nem jöttem volna rá magamtól, valami örvénynek gondoltam, de aztán olvastam, hogy ezt láthatta Anna felfelé nézve a víznyelőből, és utána már annyira egyértelműnek tűnt. Nem is értettem, hogy nem találtam ki rögtön.

Összevetve mindent, simán megérdemel 10/9-et. Aki pedig szereti a pszichothrillert, az egész biztosan nagyon jól fog szórakozni. Én most biztosan valami könnyedebb olvasmányba kezdek, haha!

A könyvért köszönet a kiadónak.