Mire jó a felirat? 3.

Tartozom még a lezárással, amit az előző rész végén ígértem, nevezetesen, hogy miért feliratozok, ha nem vagyok egyértelműen feliratpárti. Előtte még annyit mondanék, hogy az előző két résznek az lett volna a célja, hogy gondolatot ébresszek, esetleges új nézőpontokra mutassak rá az ádáz felirat vagy szinkron vitában. Hogy ellentmondásokra hívjam fel a figyelmet, pl. azért nem jó a szinkron, mert sokszor nem jól fordítják a szöveget, ill. nem adja vissza az eredetit. Igen, de a felirat éppúgy lehet hibás, és éppúgy nem tudja teljes mértékben visszaadni az eredetit. És hasonlókra. De már nem szeretném tovább ragozni, mert csak ismételném magam, és aki nem hagyja meggyőzni magát, azt úgysem tudnám. A lényeg a választás szabadsága, szerintem, és mindenféle érvet el tudok fogadni, de a tiltsuk be a szinkront, és csak feliratosan lehessen filmet-sorozatot nézni "érvet" nem tudom elfogadni. Megmondom őszintén, napi akár 8-10 óra fordítás után sok mindenhez van kedvem, de ahhoz, hogy angolul nézzek filmet-sorozatot vagy olvassak könyvet, legkevésbé sincs, így azok érveit is meg tudom érteni, akik kényelmi szempontokból választják a szinkront.

Nos, akkor a feliratkészítés. Ahogy már többször leírtam, gyerekkorom óta utálok feliratot olvasni, ezért felirattal, legalábbis önként, sokáig nem néztem semmit. Aztán szép lassan rászoktam, hála a különböző tévécsatornák azon "kedves" szokásának, hogy összevissza adják az egyes sorozatokat, hogy néha éveket kell várni egy-egy folytatásra, új évadra, vagy nem is folytatják egyáltalán, hogy önkényesen ide-oda pakolgatják az időpontokat, néha olyan helyre rakva, ami egyértelműen árt a nézettségnek, aztán az alacsony nézőszámra való hivatkozással abbahagyják. Belekezdenek egy évadba, majd pár rész múlva mindenféle Való Világok és egyéb förtelmek miatt hónapokig pihentetik, stb. És még amiatt is, hogy néha bizony türelmetlen vagyok, és még a magyar tévében futó sorozatok új évadait nem akarom megvárni, és inkább folytatom angolul. Eleinte ezeket az alkotásokat rajongói magyar feliratokkal néztem, de folyton azt figyeltem, hogy hopp, ez nem is azt jelenti, vagy nicsak, onnan hiányzik egy vessző, ezért elég hamar rászoktam az angol feliratra. 

Aztán az kezdett foglalkoztatni, hogy vajon hogy is készül egy felirat, én is képes lennék-e rá. Kihívásként tekintettem rá, és sikerélményként éltem meg, hogy sikerült. Aztán lassan felépült bennem a vágy, hogy ki is kerüljenek a felirataim, és mikor, hogy úgy mondjam, megtalált a lehetőség (köszi, reea, örök hálám :D), nem sokat gondolkodtam, és belevágtam. 

Egyik fordítótársam twitterén az olvasható, nem sorozatfüggő, hanem fordításfüggő. Valahogy így vagyok vele én is. Feliratot olvasni nem szeretek, készíteni szeretem őket. Jó érzés, mikor az én nickem van egy feliratban (hiú vagyok, na! és ki nem, aki a valamilyen szinten a nyilvánosság elé áll?), jó érzés tudni, hogy segíthetek azoknak, akik meg szeretnék nézni az adott sorozatot, és persze, büszke rá, hogy ha jól sikerült. 

Már nem feliratozok annyit, mint eleinte, időm és akkora kedvem sincs már, de van pár "szívem csücske", amiket csinálni fogok. Egyelőre legalábbis. Azt hiszem, ha abba kéne hagynom, hiányozna.