Gaura Ágnes: Embertelen jó

A három már elolvasott Gaura-novella és az első Borbíró Bori-könyv után gondolkodás nélkül szavaztam bizalmat az írónő novelláskötetének.

Állítólag - nem tudom, nem vagyok könyvkiadó - a novellák az irodalom mostohagyermekei. Novelláskötet nem fogy jól, sok kiadó nem is szívesen ad ki novelláskötetet. Valahogy ezt logikátlannak tartom. Ebben a mai, rohanó világban kézenfekvő lenne az ilyen rövid írások olvadása, hiszen pár perc alatt lehet vele végezni, el lehet olvasni egyet, míg várunk reggel a buszra vagy akár amíg sorban állunk a kenyérért. Ehhez képest dívik hosszú könyvsorozatokat elolvasni, nem ritka a 8-10 kötetet sorozat, valamire való író minimum trilógiával indít, amit aztán kibővít 6 részesre, de van hosszabb is, és az 5-6-800 oldalas - számomra már - monstrumok sem ritkák. 

Én viszont, meglehet, kivétel erősíti a szabályt alapon, kimondottan szeretem a novellákat, már iskolás koromban megszerettem. Mikszáth és Örkény novellái voltak a kedvenceim, de amíg pl. Ady verseit nem szeretem, a novelláit igen. De említhetném Maupassant-t is. Néha, ha az embernek csak pár perce van olvasni, nagyon jó megoldás lehet. Ha szerencsénk van, kerek egészet kaphatunk a rövid terjedelem ellenére is, ha nincs, akkor ott marad a kérdés, hogy vajon hogy folytatódna, ha lenne még tovább.

Gaura Ágnes kötetében van rövidebb és hosszabb írás, van olyan, amelyik szépen lezárt, kerek egész, de olyan is, amelyikbe épp csak betekintést nyerünk.

A nem túl vastag, kimondottan táskabarát, utazóbarát kötetnek különleges előszava van, Gaiman egyik novelláskötete alapján. Bár Gaimannel nekem viharosan kezdődött a kapcsolatom, és hamar el is halt, az ötletet érdekesnek találtam. Hosszabb-rövidebb "morzsákat" kapunk az alkotás folyamatáról, arról, mi ihlette ezeket az írásokat. Mivel engem már nagyon régóta érdekel a dolgok háttere, kimondottan izgalmas volt belelesni ebbe. Egyik-másik szöveg némiképp más színezetet is kap ettől.

A kötetet több kisebb egységre osztották. Az első címe Szörnyek között: misztikus valóság. Az egység címe sejteti, hogy miféle lényekkel lesz találkozónk, vámpírokkal, tündékkel, alakváltókkal, stb. Van közöttük egészen rövidke, egyperces és valamivel hosszabb, de számomra a közös jellemzőjük volt, hogy ott maradt bennem a hiányérzet. Alig valamicskét tudunk meg a történet hátteréről, a világról, amiben játszódik, az emberekről, arról, hogy hogy kerültek oda egyáltalán, ahol vannak. Némelyikről annyira keveset, hogy mikor lapoztam egyet, és láttam, hogy nincs tovább, nem akartam hinni a szememnek. Szerettem volna többet megtudni az Advent után történetéről, a Szépségek és szörnyetegekről, stb. Újraolvastam a Mindenki egyért! western novellát is, most már jobban el tudtam merülni a részletekben. A kedvencem a címadó novella volt, az Embertelen jó, ami egy zombiangyalról szól, és számomra arról, hogy a látszat gyakran csal, és milyen nehéz is a külső mögé nézni.

A második egység a Boriverzum  - "Magyar nyakba magyar szemfog!" címet viseli, és kitalálható, hogy a Borbíró Borbála-sorozathoz kapcsolódik. A Talpra, Bori! két karácsony és egy fenyőfatalp körül játszódik. Amellett, hogy izgalmas volt, engem különösen szíven ütött, mert eszembe jutott róla az a karácsony, mikor a szüleim már nem éltek, és átéltem ugyanezt az érzést, hogy pokolba az egész karácsonnyal, nem akarok fenyőfát, nem akarok ünneplést. A Bőrkabát nem Bori szemszögéből íródott, hanem leírja a regények egyik vámpírszereplőjének, Bőrkabátos Béla ragadványnevének megszületését. A Démoni színjátékot már ismertem, ezért a borsódzás ezúttal elmaradt, de most is megmosolyogtam Bori ügyességét. A Túlélő látszólag nem is kapcsolódik Borihoz egészen az utolsó, meghökkentő oldalig. Az Emberi Szó pedig most másodszori olvasásra is felháborított, annyira valóságos, csak épp a vámpír szót kellene kihagyni belőle és máris ráhúzható jó néhány jelenkori eseményre.

A Pokoli dimenzió - Moszkva téri történetek a következő egységünk. Már a címtől kicsit összerándult a gyomrom. Mindhárom ide sorolt novella nekem arról szól, hogy az ember életét egyetlen rossz döntés, egy pillanatnyi megingás hogyan tudja romba dönteni, és néha hogyan játszanak velünk a felsőbb (ill. ezúttal alsóbb) hatalmak. A legmegrázóbb nekem a Színes tangák volt, ami frivol címe ellenére nagyon is komoly témát dolgoz fel. Reginát, a főhősnőt végtelenül sajnáltam, hisz nem akart rosszat, csak ahogy mondani szokták, rosszkor volt rossz helyen. 

A Szívhangok - Megállók a jövőben című rész a sci-fi vizeire evez velünk, bár a sci-fi talán nem a legjobb szó rá. Az EGÉSZ c. írás az emlékeinkbe visz, a Szív pedig egy űrhajóra, ahol kétféle szövegből tudhatjuk meg a történteket. Ez engem ismét arra emlékeztetett, hogy milyen könnyen ítélünk a látszatból, és milyen könnyen ítélünk meg valamit vagy valakit rosszul. A Beavatkozás tulajdonképpen egy szerelmi történet, és arra figyelmeztet, hogy néha nem látjuk meg azt, ami az orrunk előtt van, csak ha már nincs többé.

A befejező egység, Az utolsó szó jogán egyetlen, rövidke írást tartalmaz, amit többször is elolvastam, és jót mosolyogtam a végső mondatain.

Gaura Ágnes többféle típusú novellát "halmozott össze" ebben a kötetben, de azért vannak közös jellemzők. Igen jól dolgozik a meglepetés faktorral, nem egy novella végén nevettem vagy szisszentem fel a váratlan fordulattól. Közös még a komolyság, sőt komorság, és ha valaki happy endet keres, hát nem feltétlenül fogja megkapni, de sok írásban mégis ott van a remény. A humor most kevésbé csillan meg, némelyik novellát emésztenem kellett egy darabig, és nem is tudtam átszáguldani a köteten, meg-megálltam, és vártam, míg tovább tudok lépni.

Remélem, sikerült kedvet adnom a kötet elolvasásához azoknak is, akik egyébként nem novella rajongók, de ha szeretik az effajta történeteket, mindenképp ajánlom, hogy tegyenek kivételt. Az állítólag kisebb számú novella kedvelőnek pedig kötelező darab.

Szót kell még ejtenem a gyönyörű, de kissé riasztó, ám a kötet szellemiségét híven visszaadó borítóról, ami Pozsgay Gyula munkája, és a belső rajzokról, amiket Kiss Éva készített.

A könyvet köszönöm Gaura Ágnesnek és a Delta Vision Kiadónak.

10/9