John Le Carré: Az éjszakai portás

Ez a könyv bátran pályázhatna a legunalmasabb olvasmányaim top 10-es listájának egyik helyére. Három hónapot vett el az életemből, mire kiszenvedtem magamból, hogy végigolvassam, és legalább háromnegyed részére nem emlékszem.

A történet még csak nem lenne rossz, de a kivitelezés olyan elképesztően gyenge, a szereplők olyan idegesítőek, ellenszenvesek vagy megjegyezhetetlenek, hogy szavakat is nehezen találok rá. Még a végére is csak a nevüket tudtam megkülönböztetni, de hogy kinek dolgoznak, mit csinálnak, angolok vagy amerikaiak, pozitív vagy negatív szereplők, ez legtöbbjükről végig nem derült ki.

Ott van ez a Jonathan Pine, a címszereplő éjszakai portás, aki különben a könyvben magában már éjszakai üzletvezető. Elvileg ő lenne a jófiú, de akkora idióta, hogy nem lehet kedvelni. Ott van Roper, aki Sophie szerint a világ legrosszabb embere. Hogy ki Sophie? Egy jó darabig fogalmam sem volt róla, és később is csak annyi derült ki számomra, hogy valami arab maffiózó nője, Pine gyengéd érzelmekkel viseltetik iránta, és míg Pine olyan 27 körül van, a nő 40. És egyszer mintha azt is említették volna, hogy ő is arab, de ez már egyáltalán nem biztos.

Roper gyanús üzelmekkel foglalkozik, fegyverkereskedő, és kőgazdag, de hogy ő lenne a világ legrosszabb embere? Hát ha van is ilyen cím, azért nem Roper lenne a dobogón szerintem, noha kétségkívül nem kispályás.

Vannak még angol rendőrök, akik el akarják kapni Ropert, és amerikai titkosszolgák, akik meg nem, mert számukra értékesebb lenne, ha minél több infót tudnának megszerezni tőle. (Vagy fordítva? Angol titkosszolgák és amerikai rendőrök? Nem jegyeztem meg.)

Ott van Jed, Roper fiatal szeretője, akit Pine először nagyon nem kedvel, és mégis beleszeret, pedig tudálékos, buta és parancsolgató. Jó, láttunk már ilyet, sokszor lesz ellenszenvből szerelem, de még az utolsó pillanatban is, amikor pedig már elvileg dúl a szerelem, Pine csupa negatív dolgot gondol róla. De hát ott a tökéletes teste, ugye!

Burr, aki nem tudom, ki a franc, beszervezi Pine-t, hogy kémkedjen Roper után. Ami tetszett, hogy hogyan építik fel a háttérsztoriját, hogy hónapokkal korábban elkezdik már, hogy mire Roper közelébe kerül, és az emberei nyilván lenyomozzák, legyen egy hihető, leinformálható története. Elküldik lakni egy walesi faluba, belekeverik valami gyilkosság gyanújába, utána Franciaországban tűnik fel, stb. Hónapokig tartó, türelmes előkészítés szükséges. És pont ez a része tetszett a könyvnek.

Amikor azonban megvan "a nagy találkozás" Roperrel, onnantól fogva visszasüpped a dögunalomba, pedig itt kellene jönniük az izgalmaknak. De nem, helyette Pine érzelgős belső monológjait hallgathatjuk, megismerünk még egy csomó totálisan érdektelen embert, stb.

Majd egyszer csak Pine eltűnik, és gyanítják, hogy lebukott, talán Roper már meg is ölette. Itt megint lenne lehetőség izgalmakra, helyette hosszú-hosszú, igen hosszú oldalakon át valami titkosszolgálati-rendőrségi viszályokról, egymás bemószerolásáról, árulókról meg hatalmi harcokról olvashatunk. Komolyan mondom, ha nem őszülne már a hajam (sajnos), most megőszült volna.

A könyv legvége kárpótolt egy egészen picit az addigi megpróbáltatásokért. Tetszett az is, hogy nem lett teljesen happy end, így kicsit hitelesebbnek hatott. De azért ez a Jed rettenetes egy p...a, nem értem, Pine mit eszik rajta. 

Nem tudom, a fordítás olyan furcsa-e vagy az eredeti szöveg is ilyen borzalom, de vannak benne gyöngyszemek. Pl. Roper jobbkeze, Corcoran őrnagy mindenkit "öreg szivi"-nek szólít, mekkora baromság ez már! És nem tudom, hány oldal után jöttem rá, hogy az időnként emlegetett "közeli megfigyelő" nem más, mint Pine. Gyanítom, az eredeti szöveg sem lehet túl jó, de a fordítás ezúttal nem ad hozzá.

Többé az életben nem olvasok Le Carrétól, az tuti.

Erősen kacérkodtam a 2 ponttal, de annyit adtam a a szürkének is, annál azért egy picivel jobb volt. De egy igen halvány 4-esnél nem érdemel jobbat.

10/4

Nyilván felmerül, hogy mi a jó büdös francnak kínlódtam vele ennyit, ha ennyire nem tetszett. Jogos a kérdés, nos, a könyvből sorozatot forgatnak (kinek juthatott eszébe ez az eszement ötlet?), és a szereplőgárda egyes tagjai miatt látatlanban elvállaltam a feliratozását. (Ezt lehet, hogy felül fogom vizsgálni.) Gondoltam, elolvasom a könyvet, míg a sorozat el nem készül.

Az imdb-n már látható a szereposztás.

Hugh Laurie nagyon jó lehetne Roper szerepére, mindössze kicsit öregnek tartom, mivel a könyvben a 40-es éveiben jár, de ne ítélkezzünk előre, lehet, hogy nem fog zavarni. 

Tom Hiddlestont el tudom képzelni elegáns angol úriembernek, még tökös kémnek is, de ennek a teszefosza Pine-nak rohadtul nem, hát kíváncsi vagyok, mit fog kihozni belőle.

A sorozatban Burr nő! Ez nem kis riadalmat okozott nekem, mikor pár napja megláttam, mert hirtelen megijedtem, hogy a könyv háromnegyed részéig nem jöttem volna rá, hogy nem férfi? Mondjuk, az se lenne csoda, bár az is igaz, hogy az utolsó pár lapon kötöttem csak össze, hogy a keresztneve Leonard, pedig többször is felmerült. Na, ennyire kötött le a könyv! Szóval, a könyvben Burr nem nő, és egyelőre persze még nem tudni, ez miért változik meg a sorozatban.

Corcoran őrnagy Tom Hollander, aki szerintem rohadt jó színész, de én az őrnagyot teljesen másmilyennek képzeltem. Ettől függetlenül megszavazok neki egy esélyt.

Tobias Menzies is játszik benne, aki valami elképesztően beteg rohadékot alakított elképesztően jól az Outlanderben. Az imdb nem írja, milyen szerepet kapott, de ezek után bizalmat szavazok neki, remélem, nem okoz csalódást.

Elizabeth Debickit, akit Jedet alakítja, nem ismerem, mint ahogy a szereposztás további része sem ismerős. 

Mindenesetre 2016-ig kell várni, hogy kiderüljön, a sorozat készítőinek sikerül-e valami jobbat kihozni a könyves alapanyagból, mint az eredeti. Csak remélni tudom.