Az első kötet egyértelmű sikere után világos volt, hogy folytatni fogom a sorozatot, és már alig vártam, hogy a kezembe kaparintsam a második részt. Pontosabban a Kindle-olvasómra. Isten tartsa meg a Delta Vision Kiadó jó szokását, hogy az e-könyveiket ilyen embertelen jó áron vesztegetik!
Igyekszem spoilermentes lenni, ha valaki még nem olvasta az első részt, bár nem lesz könnyű dolgom.
Bori úgy érzi, egy ideje üldözi a balszerencse, végül arra kezd gyanakodni, valaki megátkozta. Attila pedig a múzsa csókja óta olyan érzelmet él át, amit elvileg a maga fajtája nem ismer. Ez a két dolog olyan eseményekhez vezet, amik mindkettejük életét fenekestül felforgatják. Noha végtelenül sajnáltam őket, ugyanakkor csetlésük-botlások helyenként iszonyú vicces volt, pl. (pici spoiler jön!) Attila Shakespeare-szonetteket tanul meg és Bori véletlenül vámpírszérumot ad be magának. Aztán a dolgok kezdenek eldurvulni és egyre veszélyesebbé válni, míg a végén már sem Boriéknak, sem nekem nem volt nevethetnékünk, inkább izgulnivalónk, de az rendesen.
Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy valami Buffy-féle akciót várnék, karót a vámpírszívbe, szuperhősös mozdulatok közepette, és bár ilyet nem nagyon kaptam (igaz, egy karó azért elrepül, komoly következményekkel járva), mégsem unatkoztam. A könyv olvasmányos, gyorsan peregnek a lapok, és mikor lapoztam egyet, és ott vigyorgott rám szinte nyelvet öltve a "Vége a 2. kötetnek" felirat a lap alján, nemigen akartam hinni a szememnek. Most mi, hogy, komolyan? Így lett vége? (Meglepetésemhez hozzájárult az is, hogy a Kindle szerint 89%-nál jártam, így jogosan gondoltam, hogy van még pár oldal, de a könyv végén fel van sorolva hosszú oldalakon keresztül a kiadó összes könyve. A kiadóknak ezt a szokását meg egyes köteteikből kb. 30 oldalas részletek közlését a könyv végén különben eléggé utálom, de ez egy más kérdés.) Tiszta szerencse, hogy már kapható a 3. kötet, így nem kell éveket várnom, míg az írónő megírja és a kiadó kiadja.
Most nem voltak társadalmi-politikait áthallások és az elrejtett műveltségi morzsákból is kevesebbet kaptunk, de ezt nem hiányoltam, mert helyette többet tudhattam meg a varázslókról, médiumokról és táltosokról, és arról, hogy miért olyan fontos a vámpír szíve. Itt volt egy kis Harry Potter utánérzésem, de számomra nem volt zavaró.
Még nem tudom, örüljek-e annak, amerre Attila és Bori kapcsolata halad, majd a következő kötetek elolvasása után eldöntöm. Mindenesetre folytatni fogom, ez már biztos, úgyhogy folyt. köv.!
10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése