E havi témázásunknak nem egy konkrét témát szavaztunk meg, hanem olyan témákat gyűjtöttünk össze, amik régóta várnak a sorukra, de sosem került rájuk sor, és most egyetlen témázás keretében "letudjuk" őket, de hogy legyen benne egy kis csavar: booktag-szerűen.
Első kieső témánk: Sokkoló posztok - amiktől a székről menten a mélybe vetjük magunkat:
Hát itt igen rövid leszek. Mostanában viszonylag kevés poszton húzom fel magam, úgyhogy erről sok mondanivalóm nem lesz.
1. Mik azok a motívumok, jellegzetességek, amik azonnal kiverik a biztosítékot mások posztjainál, legyen az akár szerkesztésbeli, akár tartalmi elem?
A helyesírási hibák, ha feltűnően sok van belőlük, és az olvashatatlanság, pl. fekete, sötétzöld, stb. háttéren fehér betűk, vagy színes blogháttéren átlátszó posztháttér. Cirkalmas, soha véget nem érő körmondatok, vagy nyelvtanilag hibás mondatok. És nem szeretem a trágárságot sem.
Tartalmilag azt nem szeretem, ha kioktató, lesajnáló egy poszt, vagy bármilyen csoporttal, etnikummal, vallással szemben kirekesztő, legyenek ezek bár a kövérek vagy a homoszexuálisok, tökmindegy. De azt sem, ha nagyon célzatos, pl. ha valaki úton-útfélen a képembe tolja a véleményét.
2. Mi az, amit nem olvasol el soha mások blogján (amit egyébként követsz)?
L. fent, de egyébként nincs ilyen konkrétum. Pl. hogy soha nem olvasom el, ha scifiről ír vagy teszem azt, szerelmes történetekről - nincs ilyen. Akkor nem olvasok el valamit, ha nem érdekel az a könyv, film, téma, bármi, amiről szól a poszt.
3. Mit vált ki belőled, ha olyasmit látsz egy blogon, ami nem jön be? Kommentelsz, kibeszéled vagy megtartod magadnak a véleményed és nyomsz egy x-et inkább?
Változó, mindháromra volt már példa.
Ellenben a következő téma épp most igencsak érzékenyen érint, miután most rágtam át magamat az Egri csillagokon a második gyerekemmel is, és ebből már talán sejthető, hogy ez a: Kötelező olvasmányok - lerágott csont avagy sarkalatos pont?
1. Szerinted cserére szorulnak a kötelezők? Mit cserélnél, mit hagynál meg?
Határozottan igen! Bár nemcsak magukkal a kötelezőkkel van a gond, hanem azzal is, ahogy számon kérik őket. Gimis koromban írtunk egy olyan dolgozatot a Bánk bánból, ami azt volt hivatott felmérni, milyen figyelmesen olvastuk el a darabot, vagyis apró részletekbe menően belekérdeztek a műbe. Pedig úgy éreztem, figyeltem olvasás közben, mégis máig emlékszem a jegyemre: 1/2. Talán nem is volt jobb jegy kettesnél az egész osztályban. A nagyobbik fiamnál ugyanez volt A kőszívű ember fiainál, és már nem is emlékszem, de az biztos, hogy több egyese lett belőle, meg talán egy kettes. A kisebbik pedig a nyomorék Egri csillagokból 5, azaz öt darab egyest szerzett az ilyen dolgozataira, amivel a kedves tanárnő mindössze azt érte el, hogy a fiam amúgy stabilan négyes irodalomjegyét félévkor sikerült hármasra rontania.
Gimis koromban talán még nem kérdőjeleztem meg az ilyen dolgozatok létjogosultságát, a nagyobbik fiamnál azonban már felmerült bennem, hogy mégis mire jók az ilyen felmérők, a kisebbiknél viszont határozottan úgy gondolom, hogy ezek az égvilágon nem mutatnak semmiféle valós tudást, nem lehet leszűrni belőle, hogy emlékszik-e a könyvre, még azt sem, hogy olvasta-e egyáltalán. Két dologra ellenben jók, hogy adott esetben lerontsa a gyerek jegyét, és hogy elvegye a kedvét az olvasástól.
Azt hiszem, a magyartanárok egy része tévedésben van azt illetően, hogy mi a dolga. Szerintem egy irodalomtanár dolga elsősorban az lenne, hogy szerettesse meg az irodalmat. Főiskolán azt tanultam, hogy ha egy gyerek ötödikes korára nem szereti meg az olvasást, később már nem fogja. Én ezt azért talán nem merném ilyen sarkalatosan kijelenteni, de van benne valami. Hiszen alsóban az olvasás órák anyagában még sok mese, rege, monda, kedves kis történet szerepel, amivel könnyebb megfogni a gyereket, de mikor felsőben jönnek az olyan borzalmak, mint az életét vesztő Nemecsek, a felnőttek által becsapott, tönkretett Nyilas Misi, a halomra gyilkolt ötszáz walesi bárd, a legyilkolt törökök és magyarok Eger váránál, a német, francia, latin szavakkal sűrűn megtűzdelt "kőszívű", stb., már sokkal nehezebb felkelteni az érdeklődésüket. Igazából nemcsak a kötelezőkkel, hanem magával a tananyaggal is baj van (nem is tudom, de szívesen megkínálnám egy péklapáttal azt, aki 7-ikből 6-ikba tette át a A velszi bárdokat), na, de térjünk vissza a kötelezőkhöz!
Cserére szorulnak-e a kötelezők? Igen! Mit cserélnék le és mire? Mindet és semmire. Nem kellenek kötelezők. Az irodalom, az olvasás szeretetére kellene megtanítani a gyereket. Jutalmazni kellene, ha olvas, és nem büntetni, ha nem. Olvasson minél több mindent, de legalábbis általánosban ne legyen megszabva, hogy mit. Olvasson, amihez kedve van, ha képregényt, meséket, Harry Pottert, fantasyt vörös pöttyöst, mindegy, csak olvasson! Lecserélni sem látom sok értelmét, egyrészt azzal, hogy kötelező, azonnal ellenszenvessé is válik, és másrészt, egy másik olvasmány megint valakinek a szubjektív ízlését tükrözi, és amit ő kedvel, talán én gyűlölném. Szívemből remélem, hogy pl. a Harry Potterből soha nem lesz kötelező, mert akkor egyre többen kezdenék el utálni.
2. Volt olyan kötelező, amit nem olvastál el soha? Vagy amiért igazán rugdosnia kellett a szülőknek, naponta beosztani az oldalakat például?
Nem emlékszem ilyenre. Szerettem olvasni, és szorgalmas gyerek voltam, ezért mindent elolvastam. Töröm a fejem, de nem emlékszem olyanra, amit kihagytam volna. Olyanra igen, amiből a címén kívül semmire sem emlékszem, de amit kihagytam volna? Azt hiszem, nem volt olyan. Magamtól tanultam, a szüleim nem rugdostak semmiért. Én már sajnos, kénytelen vagyok beosztani, hogy egy nap hány oldalt olvasson el a gyerekem, ami elég nagy szívfájdalmam is, főleg, hogy alsóban még magától olvasott.
3. Melyik kötelezőt szeretted meg igazán, melyik maradt jó emlék?
Hát, hm... Olyan újraolvasósan nagy kedvenc nem igazán volt köztük, de pl. Voltaire: Candide nekem bejött, Mikszáth: Noszty fiú esete Tóth Marival is kedves olvasmányom volt, Fejes Endre: Húsz óra, Cseres Tibor: Hideg napok (és nem tudom, feltűnt-e, hogy nincs köztük általános iskolai, bár az Egri csillagokkal és A kőszívű ember fiaival nem volt semmi bajom), Madách: Az ember tragédiája vagy Sarkadi drámái jó emlékként élnek a fejemben.
Könnyfakasztó - százas zsepis emlékek
Ez is rövid blokk lesz, hosszú évek óta kerülöm azokat a könyveket, amikről sejteni lehet, hogy megríkatnának. Persze, azért az ember óhatatlanul bele-belefut egy-kettőbe.
1. Milyen könyvélményen sírtál legutóbb?
Az ember, akit Ovénak hívtak.
2. Volt valami, amin magad is meglepődtél, de meghatott?
Pfff, így most hirtelen egy sem jut eszembe.
3. Változott-e az évek alatt, hogy elsírod-e magad valamin, avagy kérgesedünk-e? Van-e olyan jelenet-részlet a kedvenc könyveidből, amit ha ezredszer olvasol is, megríkat-meghat?
Persze! Régebben sokkal jobban meghatódós voltam, de akkor is inkább filmekre emlékszem, amiken sírtam, most már tömeggyilkosságokat is hűvös távolságtartással olvasok, haha! (Amúgy lehetőség szerint nem olvasok tömeggyilkosságokról, de valóban sokkal kevésbé tudnak meghatni dolgok.)
Dobby halála... Szegény kis manó.
4. Keresed-e a megható élményeket vagy inkább kerülöd? Szereted-e, ha megtépáznak a könyvek?
Kerülöm.
Nem szeretem.
Nos, ezek lettek volna a kérdések, remélem, egyet sem hagytam ki. A téma szabadon vihető, csak egyet kérünk, minden kérdést vigyetek. Ha valamelyikre nem akartok vagy nem tudtok válaszolni, nem kötelező, de magát a kérdést akkor is tüntessétek fel, és írjátok oda, passzolom, nem tudok vagy nem akarok rá válaszolni, vagy valami ilyesmit.
Témáztak még:
PuPi
Hű, de szimpatikusak a gyerekeid irodalomtanárai! Ez nagyon beteg és buta módszer és fogalmam sincs, mire jó.
VálaszTörlésVelem különben anyámék csinálták ezt egyszer-kétszer, voltam olyan szerencsés, hogy nemcsak a suli erőltette az olvasást, hanem a szüleim is, és amikor látszott, hogy nem akarom, akkor ilyen kedves módszerekhez folyamodtak - mindezt egy 8-10 éves gyereknél, gratulálok. :D
Remélem, azért a gyerekeid nem fogják meggyűlölni az olvasást!
A kötelezőkkel kapcsolatos véleményedet teljesen osztom, már ez a szó is rettenetes, legalább lenne egy lista, amiről válogat a gyerek, és akkor egy picit úgy érezhetné, hogy ő választotta az adott könyvet.
Én sem értettem soha, hogy mire jó, még csak az sem derül ki belőle, hogy elolvasta-e. Mikor mérgelődtem otthon, mondtam, hogy a tanárnő vajon emlékszik-e minden részletre, mikor elolvas egy könyvet? Biztos tőle is lehetne olyat kérdezni, amire nem tud válaszolni. A férjem erre azt mondta, Gárdonyitól is lehetne. :D
TörlésHú, azért ez durva dolog volt a szüleidtől!
Sajnos, nem szeretnek olvasni. :( A kisebbik alsóban szeretett, most próbálom valahogy újra rászoktatni, különböző jutalmakat beígérve, ha olvas. Részemről ez részben önzés, mert jövőre nem vagyok hajlandó megint kínlódni a kőszívűvel. :D Ugyanakkor sajnálom, hogy kimarad egy olyan csodálatos világból, mint a könyvek világa. Az Így neveld a sárkányodat 1. részét olvastatom vele, és egyelőre szereti.
Én sem gondolnám, hogy ne legyen semmi olvasnivaló, de igen, legalább legyen választási lehetőség.
Sokkoló: azért jó hogy írtál erről is pár mondatot! :) Azt hiszem, hogy szerkesztésileg meg design-ügyileg mind ugyanazon az állásponton vagyunk, ugyanazokat az elemeket nem szeretjük egy blogon-posztban.
VálaszTörlésKötelezők: Na, rímelsz Nimára :) A számonkéréssel van a nagyobb gond, igen amúgy, egy értő pedagógus jól kéri számon, és segít megérteni is a rosszabb-nehezebb-életkorban nem annyira megfelelő könyvet is akár. Nálunk is volt olyan, hogy akkor ha erre nem emlékszel, egyes... ?? wtf. És ha tényleg pont nem emlékszem arra? Megtanulni kell azt a könyvet, vagy megérteni, átérezni...?
Sajnálom a fiadat is, szegény... Így lehet teljesen leamortizálni az irodalmi érdeklődést...
"olyan borzalmak, mint az életét vesztő Nemecsek, a felnőttek által becsapott, tönkretett Nyilas Misi, a halomra gyilkolt ötszáz walesi bárd, a legyilkolt törökök és magyarok Eger váránál, a német, francia, latin szavakkal sűrűn megtűzdelt "kőszívű"" - ezzel a mondattal összegezted a magyar kötelező olvasmányok áldatlan állapotát. :D
A walesi bárdokat szerintem nem értik meg még se hatodikban se hetedikben, arra jó, hogy egy jó ritmusú verset tanuljanak meg :D Egyébként egy csomó minden csak átszalad az emberen ezekben az életkorokban, és fogalmunk sincs a mélyebb rétegeiről... sok minden leeshet persze később, de csak ha visszatérünk hozzá... ha lesz kedv. (elveszik, nem lesz)
A kötelező szó tényleg nem tesz jót, de akkor mégis hogy hívjuk ugye... Én arra gondoltam lehetne csak olvasmánynak hívni. Ötödikes olvasmány, hatodikos olvasmány. Ezévi regényünk. :) nekem máris csábítóbb lenne - de mondjuk én gyerekként is szerettem olvasni, hálisten még jóval ötödik előtt megszerettették velem a szüleim az olvasást. :))))
A Harry Potter van ahol már kötelező amúgy! :) úgy hallottam szeretik. :)
Sarkadi - Nimánál meg nálad is előjött, még az életben nem is hallottam a nevét. Jó nagy szakadékok vannak kötelezőkben, vagy ennyi minden változott/változik?
Könnyfakasztó: filmes sírósok nekem is vannak, meg van, amin könyvben-filmen egyaránt sírok... pl. Dobby. :(
Ó, nahát, milyen szigorúan odaírtad a szabályom a végére :* Az amúgy nekünk szólt, kikerülő booktagre nem tudom mennyire tudjuk ezt betartatni, de persze legjobb, ha egyben viszik. :) :***
Hát ja, közben eszembe jutott a többiek posztjából, hogy beauty bejegyzéseket igen-igen ritkán olvasok. De még arra sem mondhatom, hogy soha. Aztán még viccből be akartam írni, hogy pornóblogot, de eszembe jutott, hogy de, egyszer fordításhoz kellett egy kifejezés a nemi aktus egyik részletére magyarul, és rátaláltam egy blogra, ahol fotókkal gazdagon illusztrálták a dolgot, szóval még ezt sem mondhatom. :D
TörlésAz tök jó ötlet, hogy idei olvasmányunk, stb. Kár, hogy nem mi vagyunk a döntéshozók ebben a kérdésben. :D Olvasmány kell, ahogy matek vagy töri is, de ahogy minden tantárgynál, a lényeg az lenne, hogy megszerettessük azt a tantárgyat, és a magyar esetében ebben benne van az olvasás is.
Én rengeteget kérgesedtem, régen bármin elsírtam magam, ma már szinte semmin.
anno engem is épp így kértek számon minden egyes elolvasott könyvnék. elő az írólap, 4-5-10 kérdés, aztán nyomassuk, ki hova ment, mivel, mivel nem, sütött-e a nap, meg egyebek.
VálaszTörlésés emlékeim szerint soha nem elemeztünk egyetlen művet sem a mondanivalója miatt. sőt, nekem még a verselemzéseket is be kellett magolni, amiben gyakran szerepelt, hogy a költő éppen mit gondolt, vagy azzal a sorral mit akart mondani.
egészen addig ez a demagóg tanítási módszer fel sem tűnt, amíg nekem az a sor egészen mást jelentett, mint amit a tanár szerint a költő mondani akart. érdekes háromszögek ezek. :)
sztem az abszolút nem tenne jót az emberek kulturálódásának, ha egyáltalán nem lenne kötelező. így is kerüli mindenki, amit csak lehet, csak a rendesebbek olvasnak, de ha valaki még hallani se hall róla, az nem vezet semmi jóra.
és ez alapján, asszem, az igazán jó könyveket sose szabad majd kötelezővé tenni. :D
szóval ebben nem tudunk igazságot tenni. (ezt valszeg majd meg fogja oldania közvetlenül az agyi interfészen át feltölthető adatok idejének eljövetele.:D)
agyi interfész!!! ahh igen! :D kiragadtam a lényeget. USB-portot a halántékomra! :D
TörlésÉrdekes, én amúgy nem vagyok annyira ellene a költő mit akart mondaninak, csak ennek a formátumnak maximum. Tehát hogy abban hiszek, hogy lehet, hogy a tanár jobban meg tudja mondani a mondanivalóját a versnek, a motivációt, a mögöttes tartalmat, mint én a kis hülye diákfejemmel, de mint ahogy a többiben, ebben sem lehet általánosítani, mert egyrészrt: hagyjon szárnyalni a tanár. A tanár is lehet egy hülyepicsa, vagy csak a számonkérés lesz hülyeség, és akkor mindegy is, hogy meg tudja-e jobban mondani, miről is szól a vers. blabla szóval értitek. Skizo vagyok, mindenhol van egy véleményem meg egy ellenvéleményem is. :D
Nekem ennél hála istennek sokkal jobb magyartanáraim voltak, csak arra az egy Bánk bánra emlékszem, hogy ilyen dolgozat volt belőle, általánosban meg szerintem egy sem. De a verselemzés meg a mire gondolt a költő azért nem maradhatott el. Honnan tudják, mire gondolt? Talán ő maga sem tudta. :D
TörlésNem, én sem gondolom, hogy nem kellene olvasni semmit, sőt! Minél több mindent, de az okozzon örömet. Ahogy többen is leírták, legyen humoros, izgalmas, legyen választási lehetőség, stb. Részben fantázia kérdése is. És igen, van olyan, hogy általános műveltség, de miért kell ezt ilyen mereven értelmezni?
Szerencsétlen kifejezés ez a mire gondolt a költő, inkább mit fejez ki a vers, miről szól a vers... az úgy sokkal okésabb lenne.
TörlésAz biztos, de volt, hogy kimondottan úgy hangzott el a kérdés, mire gondolhatott, mikor ezt írta? Sokkal szerencsésebb lenne azt kérdezni, amit mondasz. De még az is lehet, hogy egy vers mindenkinek mást fejez ki. Mint az Amortentia. :D
TörlésEz megint rossz marketingje az irodalomórának :DDDD úgy látszik lehet, hogy csak átnevezni kellene dolgokat, és az is elég lenne. :D
TörlésAmortentia! Igen! Jó hasonlat!
Egyetemen konkrétan az volt a feladat, hogy csak az írás körülményei alapján elemezzek egy művet. Amikor a tanár mondott egy példát, arról szólt kb az egész, mit gondolt József Attila, milyen hangulatban volt, amikor találkozott Kosztolányival. És ő mit gondolt. Nem feltételes módban.
TörlésÉs ha azt mondta egyikünk, hogy akár másra is gondolhatott, az nem számíthatott sok jóra... És ez megy sok középiskolában is sajnos. De ugyanúgy mateknál is meg lehet szívni. Ha nekem ugyanaz lett az eredmény, mint a tanárnak, de máshogy jutottam el odáig, nem fogadta el. Még a végén gondolkodnának a diákok!
Ezt sajnos, ismerem. Ilyen tanárok mindig voltak és lesznek. Meg van az ellenkezőjére is példa, bár valahogy mostanában nem találkozom ilyenekkel.
TörlésEz sajnálatos. :/ keretek helyett ez már ketrec inkább.
TörlésUramatyám! Rendesen kiakadtam a fiaid irodalomjegyein! Hogy lehet egy könyvre ennyi osztályzatot adni egyáltalán?
VálaszTörlésNekem sajnos már alsóban elkezdték az Egri csillagokat, és társait. Elolvastam az első fejezetet, és inkább elmentem a közeli tóhoz fürdeni :) Utána négyest kaptam a feltett kérdésekre. Az alapján az első fejezet alapján meg lehetett csinálni.
Abban egyetértek Nimával, hogy nem lehet, hogy ne legyen semmi, de lehetnének javasolt könyvek. Nekünk pl végzősként világos volt, hogy nem tudunk mindent végigvenni, így a tanár 25 könyvből listát csinált. Mindenkinek jutott egy könyv, amiből kiselőadást kellett tartani. Ezt pár dologban kiegészítette a tanárnő. Egy ilyen rendszert el tudnék képzelni. Mert mi választhattunk, és elmondhattuk, mit gondolunk.
Úgy lehet, hogy öt nagyobb részből áll a könyv. Nekem tetszett anno, de többet nem akartam elolvasni. :D Emlékszem, apám képes volt életében többször is elolvasni, amit sosem értettem. :D Kötelező, egyszer megvolt, jó volt, elég volt, kösz. :D
TörlésTalán félreérthető voltam, én sem azt gondolom, hogy ne kelljen olvasni, sőt. Csak valahogy másképp.
Ez egészen jó ötletnek tűnik, ez a 25 könyves lista. :) Valami ilyesmit lehetne. Na de akkor a tanárnőnek új könyveket kellene olvasnia, nem lehetne leadni ugyanazt, mint tavaly meg öt éve. Lehet, hogy rosszmájú vagyok? :D
Úgy lehet, hogy öt nagyobb részből áll a könyv. Nekem tetszett anno, de többet nem akartam elolvasni. :D Emlékszem, apám képes volt életében többször is elolvasni, amit sosem értettem. :D Kötelező, egyszer megvolt, jó volt, elég volt, kösz. :D
TörlésTalán félreérthető voltam, én sem azt gondolom, hogy ne kelljen olvasni, sőt. Csak valahogy másképp.
Ez egészen jó ötletnek tűnik, ez a 25 könyves lista. :) Valami ilyesmit lehetne. Na de akkor a tanárnőnek új könyveket kellene olvasnia, nem lehetne leadni ugyanazt, mint tavaly meg öt éve. Lehet, hogy rosszmájú vagyok? :D
Na igen, a tanárnő idejét se osszuk be. De a másik oldalról meg: a tanárnő igenis legyen olvasott.
TörlésSzerintem minden foglalkozásnál elvárható, hogy haladjon a korral. Biztos te is olvasol szakirodalmat, tudsz az új eljárásokról, és nem ragadtál le a kézzel hajtott fúrógépnél. :D
TörlésVagy ahogy én is nézem az új megjelenéseket bloggerként és könyvtárosként is.
Úgy gondoltam, hogy lehetne ezt, hogy a kötelezőket, ami ugye minden évfolyamon más, így kiadni év elején a gyerekeknek. Kötelező, de mégis választható irodalom. Vagy mi a tök. Így a tanárnak sem kéne annyira bővíteni a repertoárt. Amúgy meg egy irodalomtanár aki nem tud/akar olvasni, az ne is tanítson.
TörlésIgen, ezzel egyetértek. :)
TörlésPersze, csak arra céloztam, hogy túl sokat sem várhatunk el, hirtelen azért a 25 olvasmányos etap levezénylése annak tűnt. :) de igazad van, meg ahogy én is mondtam, legyen olvasott, tudjon arról az x + még z műről nagyjából beszélgetni, beszélni, beszéltetni. :)
TörlésJa, hát a 25 talán tényleg sok kicsit, de legalább ne mindig ugyanaz legyen, mint 40 éve. Meg 140. Tényleg, vajon mióta lehetnek ugyanezek a kötelezők? Mert már nálam is ezek voltak, de talán már a szüleimnél is.
TörlésJó kérdés! Azért változott elvileg ez is, hallottam én is már HP-ról mint kötelező, meg eleve most amiket írtunk többen, meglepő volt nekem, mert azok sose voltak kötelezők. Pl. nekünk a Rómeó és Júlia se volt. (Hamlet az igen)
TörlésKözépiskolában van azért egy kis átjárás, néha választható pl. ahogy mondod, Rómeó és Júlia és Hamlet között, stb.
TörlésIgen, elvileg lehet mást is választani, de tapasztalatom szerint nem nagyon élnek vele a tanárok. Van, ahol azért igen.
Nem akarnak új óravázlatokat írni :D
Törlés"De azt sem, ha nagyon célzatos, pl. ha valaki úton-útfélen a képembe tolja a véleményét." Egy blognak pont az a lényege, hogy a szerzője leírhassa a saját véleményét. Te is azt teszed. Mindenki azt teszi. Ez a blogolás LÉNYEGE.
VálaszTörlésKicsit félreértetted, amit írtam. Úgy gondoltam, hogy ha valaki meg akarja nekem magyarázni, hogy az ő véleménye az egyetlen helyes, ha szájbarágós, erőszakos, stb., akkor az olyat nem olvasom inkább.
TörlésNem kötelező egy blogot sem olvasni, az enyémet sem, másét sem. :)