Jodi Picoult-Samantha van Leer: Lapról lapra

Mikor befejeztem a szerzőpáros (anya és lánya) Sorok között c. regényét, nem volt hiányérzetem, a történet lezártnak tűnt, kerek egész volt. Fogalmam sem volt róla, hogy van folytatása, de annál jobban megörültem, mikor kiderült, hogy egy trilógiáról van szó. (Ill. azt hittem, hogy trilógia, de nem látom, hogy lenne 3. rész.) Ugyanakkor kicsit aggódni is kezdtem, mert nehezen tudtam elképzelni, hogyan lehet folytatni az eredeti alapötletet. Kár volt aggódni, mert szuperül oldották meg, tele ötlettel és izgalommal. Az Atheneaum Kiadó pedig alig néhány hónappal az első rész után, villámsebesen el is hozta nekünk a folytatást.

Figyelem! Ez a poszt spoileres lehet azok számára, akik nem olvasták az első részt!

Olivér tehát kiszabadult a mesekönyvből, és jöhetne Delilával a boldogan éltek, amíg... Azonban egy mesehősnek, aki nem ismeri a való világot, minden ismeretlen, és még egy egyszerű út az iskolabuszon is váratlan veszélyeket rejt. Be kell illeszkedni az iskolába, és nem utolsósorban el kell hitetni Edgar édesanyjával, hogy Olivér - Edgar. Ez gyakran szült vicces helyzeteket meg kellemetleneket is, igazán tetszett ez a rész. A kamaszok problémái engem nem annyira érintettek meg, de egy hasonló korú olvasó egészen biztosan sokkal jobban bele tudja magát élni a helyzetbe.

A könyv első felére ismét azokat a szavakat tudnám használni, mint az első részre, üde, bájos, friss. A második fele azonban sokat komolyodik, és olyan témák is előkerülnek, mint halál, gyász, betegség, elválás. A végére megint szépen elrendeződnek a dolgok, és lezárul a történet (mondjuk, egy szál kivételével). Megint csak nehéz elképzelni, hogyan tudják folytatni a 3. részben, de most már biztosan tudom, hogy jó lesz.

Babits Péter fordítása ugyanolyan jó lett, mint az első részben, szép és gördülékeny. 

A várható megjelenés holnap, aug. 29., én egy kiadói pdf-et olvastam, és ha a nyomtatott könyv is olyan marad, a kivitelezés ismét csodálatosnak ígérkezik. Egy picit változik az elrendezés, mivel a fejezetek elején van egy-egy fekete-fehér képecske, nem a lapok szélén. Újra három nézőpontot kapunk, Deliláét, Olivérét és a mese helyett ezúttal Edgarét, újra csak különböző színekkel nyomtatva. Van még más érdekesség is, de nem szeretnék mindent előre elárulni.

Annak ellenére, hogy korom alapján nem én vagyok a célközönség, nagyon jól szórakoztam, talán még jobban, mint az első rész esetében, mivel a könyv 2. fele komoly témákat boncolgatott, de azért nem olyan véresen komolyan, amitől az ember legszívesebben felvagdalná az ereit. Még a romantikus részek is tetszettek (amik egyébként idegesíteni szoktak a ya-kban), nem éreztem őket túl nyálasnak vagy életszerűtlennek, és sikerült elkerülni, hogy beleragadjanak a szerelmi háromszög csapdájába (ami szintén elég bosszantó tud lenni). A humor, a báj és a komolyság számomra megfelelő elegyét kaptam. Jöhet a zárókötet!

10/9,5

Az előolvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!

(Ez az egyik külföldi borító, szerintem nagyon szép, de a magyar is igazán klassz lett.)