Virág Emília: Boszorkányszelídítő

A Sárkánycsalogató után azt mondtam, Virág Emília bármit is írjon, én vevő leszek rá. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ez alig néhány hónap után teljesül, és a kezembe vehetem a Boszorkányszelídítőt, ami szorosan véve nem az első kötet folytatása, de ugyanabban a világban játszódik, a hetedik királyságban meg Budapesten. Bár apró utalások vannak, amiket érdekes volt felfedezni. (Ezekről a királyságokról csak nekem jut eszembe A tizedik királyság című sorozat?)

A történet főhőse ezúttal Adri (külön köszönet a normálisan megírt női főhősért!), aki egy szép napon véletlenül "likat" nyit a szobája padlóján, és legnagyobb döbbenetére kiderül, hogy a lik nem az alatta lakó Géza lakásába vezet, hanem egy másik világba, ahonnan morcos törpék jönnek át, és az ellopott aranyukat keresik a lányon. Ez már így is elég aggasztóan hangzik, azt hiszem, ha ilyesmi történne egy hétköznapi emberrel, erősen megkérdőjelezné saját épelméjűségét, de ez még csak a kezdet. A csöppet sem barátságos manók után megjelenik egy boszorkány, Berzence (nem összekeverendő a helységnévvel), mindenféle rendű és rangú lidércek, és a félelmetes Belezár, egy főlidérc, aki nem más, mint a lidérckirály fia. Sanyiról, Adri barátjáról meg kiderül, hogy nem az, akinek (aminek?) látszik.

A történet olyan mozgalmas, hogy alig tudtam követni, és annyi esemény van benne, hogy a felénél járva kitett volna egy külön könyvet, és akkor még hátra volt a java!

Ebben a könyvben kevesebb volt a népmesei elem, de azért maradt. Pl. az ellopott Nap, aminek fontos szerepe lesz. Nagyon nehéz volt elképzelnem egy világot, ahol örökké vaksötét van, a nappal játszódó jeleneteket önkéntelenül is fényesnek képzeltem. Viszont az, hogy amikor nyitva van a szemed, és mégsem látsz semmit, eszembe juttatott egy gyerekkori emléket. A nagyszüleim egy faluban laktak, a legutolsó utcában, ahol a 70-es években még nem volt közvilágítás (és kútról húztuk a vizet). Mikor néha ott aludtunk, előfordult, hogy éjjel felébredtem, kinyitottam a szemem, de semmi sem történt, ugyanolyan sötét volt minden. Hiába vártam, hogy majd a szemem hozzászokik a sötéthez, és jobb lesz, nem így lett. Nos, ilyen lehet egy Nap nélküli világban élni. Hátborzongató gondolat, szerintem bele lehetne őrülni. 

Tetszett, hogy ismét van karakterfejlődés, hogy változnak és javulnak a szereplők, hogy nem mindenki fekete-fehér, hanem jóval árnyaltabb. Érdekes volt a lidércek leírása, bár megint néhol elvesztettem a fonalat.

Érdekes, hogy a Sárkánycsalogató borítója velem ellentétben sokaknak tetszett. A Boszorkányszelídítő borítója pedig többeknek nem jött be, de nekem semmi bajom vele. Közelebbről megnézve több van rajta, mint ami elsőre látszik, érdemes felfedezni!

Amit hiányoltam, az a humor. Volt benne, de jóval többet is el bírtam volna viselni. Jó hír a rajongóknak, hogy készül a harmadik kötet, amiben az írónő összeereszti a két könyv szereplőit. Alig várom, hogy ebből mi fog kisülni!

Érdemes követni Virág Emília fb-oldalát, mert érdekességeket tudhatunk meg, sőt nemrég extrákat is közölt, egy Hollusról szóló kis "kiegészítés" formájában.

Kiderült az is, hogy pl. ilyen zenét hallgat. (Ez azért sok mindent megmagyaráz.)

Nekem ettől kb. 3 másodperc alatt kezdett kifolyni az agyam, szóval én inkább ezt hallgattam olvasás közben (főleg a harci jeleneteknél passzolt)

Az olvasás lehetőségét köszönöm az Athenaeum Kiadónak!

10/10