A fülszövegek rejtélye, avagy mitől szép az irodalom?

Van egy igen jónak ígérkező sorozat, amiben ismert írókat kértek fel, hogy írjanak egy regényt valamelyik Shakespeare-darabból. Én meg megint azt hittem, hogy ez csak jó lehet, mert nem tanultam A néhai Mr. Shakespeare-ből (már a könyv gondolatára elfog az ideg).

Magyarul eddig két kötet jelent meg a sorozatból a Kossuth Kiadó gondozásában, az egyik Howard Jacobson tollából, a címe Shylock a nevem. (Íme a sorozat eddigi megjelent részei a Librin. Remélem, ezen a linken lesz a többi könyv is - ha lesz.) Mint a cím is mutatja, A velencei kalmár átiratáról van szó.

Álljunk meg egy pillanatra! Nem a cím is mutatja, csak a cím mutatja. Legalábbis egyelőre, mert most olyan 70 oldal körül járhatok. Rendesen küzdök vele, és erősen félbehagyás gyanús, de még próbálkozom egy darabig. Talán szót se vesztegetnék rá, nem az első eset lenne, de nemrég elhangzott valahol a keményvonalas szépirodalom kifejezés. (Bocsánat attól, aki mondta, igazán nem sértésnek szánom ezt a posztot, de nem tudok szó nélkül elmenni a a kifejezés mellett.) Ez viszont egy egészen csöppet felpaprikázott.

Válasszuk kétfelé a dolgot! 

1. A velencei kalmár feldolgozása, átirata-e a könyv. Határozottan nem. Lehetne mondani, hogy honnan tudom, ha még nem olvastam végig, és persze, nem tudom biztosan, de erős a gyanúm, hogy ez nem fog változni. Feldolgozásnak semmiképp nem nevezném azt a könyvet, aminek annyi köze van az eredetihez, hogy a címében szerepel a színdarab egyik szereplőjének a neve. Ha átiratnak vagy átértelmezésnek nevezem, nekem még abba sem fér bele.

A West Side Storyt nevezhetjük a Rómeó és Júlia átértelmezésének, mert máshogy hívják a szereplőket, a 60-as évekbe került, Puerto Ricóiak a főszereplők, és a két szerelmes közül csak a fiú hal meg. De ettől még felismerhetőek az eredeti darab jellegzetességei, a kétféle kultúra ütközése, a fiú és a lány titokban lehetnek csak együtt, mert a családjuk ellenzi, stb.

Vagy A szürke ötven árnyalata a Twilightnak, mert... na, ezt nem fogom részletezni, szerintem mindenki tudja, mire gondolok. Aki nem, az örülhet neki.

2. Mi az, hogy keményvonalas szépirodalom? Hogy csak egy bizonyos réteg érti? A beavatottak? És mi többiek olvassunk Júliát és Romanát, mert túl hülyék vagyunk, hogy megértsük? És egyáltalán ki és milyen alapon dönti el, hogy mi a keményvonalas szépirodalom és mi nem? És milyen a többi? Amolyan lájtos szépirodalom? Akkor Shakespeare, Mikszáth, Dickens, Maupassant és Baricco lájtos szépirodalom, mert őket értem és szeretem, akiket meg nem, azok keményvonalasak? Vagy hogy van ez?

Mi van, ha nincs ilyen, csak jó meg rossz könyv van? Vagy olyan, ami bejön, passzol az ízlésemhez, a másik meg nem? Persze, van olyan, hogy valakinek valami könyv nem való, olyan ember is akad, aki nem szereti a Harry Pottert, mégse küldjük máglyára az illetőt! Nem szereti, nem szereti, mit tegyünk? Nem tudja, miről marad le. (Zárójelben, a sértés szándéka nélkül, de nekem gyanús az olyan ember, aki csak keményvonalas szépirodalmat olvas. Soha egy jó kis laza krimi, humoros könyv, ifjúsági, netán romantikus. Mintha folyton azt bizonygatná, hogy milyen komoly és fontos ember, akinek nincs ideje olyan hívságokra és léhaságokra, ami nem tartozik ebbe a kategóriába.)

Tegnap épp beleltároztam egy új könyvet, és beleolvastam az előszavába. Asbóth János Álmok álmodója c. könyvéről van szó. "Munkálkodó légy, ne panaszkodó." Ez a könyv utolsó mondata. A kritikusok elmarasztalták a szerzőt - írja Pozsgai Zsolt -, mert nem hagyta regénye főhősét elpusztulni, pedig a kritikusok szerint ez egy valamirevaló írónak kötelező. Széchenyi, mivel öngyilkos lett, hős, Kossuth, mivel életben maradt, megalkuvó. Az ember tragédiája egy kritikája azt rótta fel Madáchnak, hogy Éva terhes lett, és ezzel reményt adott. Micsoda dolog ez? Pusztuljon az emberiség!

Miért kell az ún. szépirodalomnak oly gyakran lehúzni, elkeseríteni, halálról és gyilkosságról, lepusztult egzisztenciákról, megromlott emberi kapcsolatokról írni? Még az ifjúságról szóló könyvek is. Nemecsek meghal, Nyilas Misit megalázzák, stb. Ha elég tehetségem, szorgalmam és kitartásom lenne, hogy író legyek, csupa felemelő, életigenlő, pozitív kicsengésű könyvet írnék, az biztos. Nem mondom, hogy a szereplőket nem érné megpróbáltatás, de győzzék le, a franc bele! :D

No de térjünk vissza egy kicsit a Shylock a nevemhez! Elolvasva a könyv hátulján levő ismertető szöveget, hirtelen az jutott eszembe, hogy fülszöveget írni és értelmezni sem mindig egyszerű. Némelyik olyan, mint a lakáshirdetések szövege, tudni kell olvasni a sorok között. Pl. eredeti állapotában - régi és lerobbant, igényesnek eladó - baromi drága, stb.

Idézek a Shylock fülszövegéből: HJ nagyon mai regénye az időt kénye-kedve szerint hajlítgatva járja körül, hogy mit jelent apának, zsidónak és kegyelemteljes emberi lénynek lenni a modern világban... - magyarán összevissza ugrál az időben és térben, és a balladai homály kutyafüle ehhez képest.

A szerző az eredeti darab kevésbé hangsúlyos elemeit - mint az apa-lány viszony - is reflektorfénybe helyezi a zsidó identitás problematikája, az antiszemitizmus, a zsidó-keresztény ellentétek és párhuzamok, ill. a bosszú mellett... - magyarán köszönöviszonyban sincs az eredeti művel.

A középpontban Shylock mellett, mintegy az ő alteregójaként, az apai szerepben gyötrődő tehetős műgyűjtő, Simon Strulovitch személye áll. Az átiratban az "egy font hús" új értelmet nyer. - még várom, mi lesz az az új értelem, ezért tartok még ki. Amúgy elég nagy halandzsának hangzik az egész. Nekem ez így irodalmi sznobizmus.

Szóval mitől is lesz szép az irodalom? A homályosságtól, az unalomtól, a művészieskedéstől, a cselekmény hiányától, a fogalmazási szabályok felrúgásától, netán a szereplők minél sanyarúbb sorsától? Nekem nem. Nekem többek között a megfogalmazástól, a költői képektől, de valójában nem tudom megfogni, és izolálni a titkos összetevőt, a múzsa csókját, ami életet lehel a műbe, és amitől szép lesz az irodalom.

(Update - nov. 22: ezt a posztot hetekkel ezelőtt írtam, és vázlatban pihent. most már kb. harmadánál járok a könyvben, Képzeljétek, van 2-3 oldal, ami még tetszett is, de a többi... pffff... ha a végére jutok, még jelentkezem.)