Matt Haig: A fiú, akit Karácsonynak hívnak

(- Na, mit fogsz írni rólam?

- Nehéz eset vagy, tudod? Az elején hatalmas csalódás voltál.

- Sajnálom...

- Valami aranyos kis takaró alá kucorodós, szívet melengetős karácsonyi történetet vártam, erre az első felében kaptam olyan mértékű szegénységet meg gonoszságot, annyi tragédiát, hogy az már paródiába ment át, utána meg az igazmondó glimpis rész tiszta horror volt. Aztán meg az a koboldos 1984! Igazán nem tudom, mit mondjak rá.

- Sajnálom...

- Ezt már mondtad. Ott kellene kezdenem, hogy baromi nagy betűkkel kiírom, hogy spoiler, spoiler, SPOILER, különben egy szót se írhatnék rólad...)

Figyelem, spoilerveszély! Ha nem akarsz megtudni semmit erről a könyvről, netán nem hiszel nekem, és magad akarod megtudni, milyen ez a könyv, most fordulj sarkon, és olvass más posztot! Egyszerűen kénytelen vagyok cselekményelemekről is írni.

Hú, de szép ez a borító! A hópelyhek ezüstösek és kiemelkednek, a borító belső felén jópofa mikulásos rajzok, a papírborítón részlet a kobold újságból, hát ez nagyon cuki. Na, kezdjük csak el!

Hm. Hm. Hm.

Jóságos ég. (Ide nyelvtanilag felkiáltójel kellene, de a pont a megdöbbenésemet akarja kifejezni, azt, hogy hogyan fagytam le az első pár oldal után.) Na, ilyen nincs. Vagyis talán tényleg van ilyen mértékű szegénység, biztosan van, de ez a stílus olyan, hogy csak leesett állal olvasom, nem akarok hinni a szememnek, és csak arra tudok gondolni, hogy ez a Nikolas meg az apja annyira szerencsétlenek, hogy az már önmaga paródiájába fordul. Egy szobájuk van (amit először valamiért négynek olvastam, és még méltatlankodtam is magamban, hogy akkor mit panaszkodnak. :D), jó, oké, él még más is így. Nikolas anyja meghalt, mert egy medve elől a kútba ugrott, egy darabig kapaszkodott a láncba, amíg bírta... Nikolasnak csak két játéka van, egy szán, amit az apja készített (rendes méretű szán, nem mini, én ezt nem is nevezném játéknak), és egy répából faragott baba. Répából. Mondom még egyszer, répából. Ha szánt tudtak fából készíteni, babát miért nem? A répa egy idő után darabokra törik, megrohad, stb. Ha egyszer az erdőben élnek, és szánt tudott készíteni, mi a francért nem farag neki az apja fából, mondjuk, vonatot, kocsit, hajót, babát, akármit! Helyette van egy répából faragott baba. 

A fiú apja úgy akar pénzhez jutni, hogy egy erősen gyanús társasággal elmegy északra, mert a király egy halom pénz ígért annak, aki bebizonyítja, hogy a koboldok faluja létezik. Hogy ez minek neki, az már nem derült ki. És Nikolas apja magára hagyja a fiát több hónapra, elhívja a nővérét, azt a Carola nénit, aki egyenesen gyűlöli a fiát. Nem hiszem el, hogy ez neki nem tűnt fel. Carola néni annyira, de annyira gonosz, hogy arra már olyan mértékű cselekedeteket kellett kitalálni, amitől teljesen hiteltelenné válik a gonoszsága. Az még szerintem hagyján, hogy nem hajlandó Nikolasszal egy házban aludni, nyár van, nem fagy meg a szabad ég alatt sem. Az már égbekiáltó gazság, hogy a répababát megfőzi neki, és megeteti vele (nyilván nem árulta el előre), de a gonoszok már csak ilyenek, nincs ezen mit csodálkozni. De amikor azt mondja a fiúnak, hogy szüntesse meg a hangot, ami a fiú undorító testéből származik, és erre kiderül, hogy Nikolasnak korog a gyomra, mert a nagynénje éhezteti, ez már olyan eltúlzott gonoszság volt, amit egyszerűen nem tudtam komolyan venni. 

Nikolas megszökik, és itt kezdődik a könyv komolyan vehetőbb és élvezetesebb része. Na, azért nem az egész. Apja után indul északra, és rátalál a koboldok falujára (és nem mellesleg egy Villám nevű szarvasra, hm...). És itt kapunk egy gyönyörű kis kobold-1984-et. A koboldok vezetője, Vodol apó rendeletei szerint nem szabad örülni, énekelni, barátságosnak lenni, stb. Az embereket különösen kell utálni, mert azokkal csak a baj van. (El kell ismerni, ez nem alaptalan, de attól még a többi koboldot nem kéne szívatni.) Nikolast börtönbe záratja, egy sötét, ablaktalan toronyba, ahol egy cellában találja magát egy trollal és az igazmondó glimpivel, akinek angyali a külseje, de a legjobb szórakozása, hogy fejeket robbant daruháj segítségével. Jól hallottátok, fejeket robbant! A troll meg akarja enni Nikolast, ezért  - igazából teljesen jogosan - a szájába dobja a daruhájat, és ezután kapunk egy részletes leírást arról, hogy hogyan robban szét a troll feje, kiguruló szemgolyóval, és mindenfelé fröcskölő trutyival. Gyerekkönyvet olvasok vagy horror-regényt? A glimpi meg tapsikolva, teli szájjal nevet. Vigye valaki terápiára, könyörgöm!

Komolyan kezdtem feladni, hogy ebből valami rendes könyv fog kisülni, de ha hiszitek, ha nem, a könyv sokkal, de sokkal jobb lesz! Igaz, az író csak kijátszik egy elég aljas ütőkártyát, még valaki meghal, de ettől eltekintve a könyv 2. fele igazán bájos, aranyos és kedves volt, Sőt, egy része még izgalmas is. Nikolas rendkívüli kisfiú, tele jósággal és szeretettel, és a végén nagyon szépen összeálltak a dolgok. A szán, a repülés, a rénszarvasok, az ajándékozás ötlete, a koboldok életének megváltoztatása, mind a helyükön voltak, a lezárás pedig igazán kedvesre sikeredett. De sajnos, ettől még nem tudom elfelejteni az első felét.

(- Akkor mégsem voltál olyan csalódott bennem, ugye?
- Az elején nagyon, és tartom magam ahhoz, hogy nagy marhaságokat írtak beléd, de a vége valóban jó volt. Kár, hogy nem ilyen volt az egész.)

10/5