...meg persze, vele együtt az enyémben is egy kicsit.
Na, csak eljutottam idáig, mostanra már mindenki megírta a sajátját, de sebaj, évértékelőt bármikor lehet írni. :)
Őszintén csodálom azokat, akik mindenféle statisztikákat gyűjtenek, és százalékokat számolnak, nekem ehhez nincs türelmem. Gőzöm sincs, hány oldalt olvastam, vagy mekkora az arány a női és férfi szerzők között, a magyar és a külföldi között, stb.
Egyet tudok, az évet 42 befejezett könyvvel zártam, ami nem éri el a 2017-es 47-et, de ebben egy novella kivételével nem voltak rövidebb történetek, novellák, rövid mesék, szóval bármi, amivel gyorsan meg lehet nyomni a számokat. De ne gondoljátok ám, hogy csalódott vagyok! Én elégedett vagyok ezzel a számmal. Egyszer jó lenne elérni a bűvös 50-et, na, de ne legyünk telhetetlenek. :D
Mi valósult meg, és mi nem? Összefoglalás
Szerettem volna a heti egy könyvet tartani, de a számokból látszik, hogy ez nem sikerült. Év elején még egész jól haladtam ezzel a tervvel, de valahol év közepén lelassultam, nem nevezném még olvasási válságnak sem, csak valahogy nem csúsztak annyira a könyvek, hogy aztán az év utolsó hónapjaiban belehúzzak rendesen, és néhány nap alatt toljak le egy-egy könyvet, méghozzá nem is vékonyakat.
Az angolul olvasást sem növeltem, maradt az egy szem novella januárban, bár nem volt ez fogadalom, hogy növelem, inkább csak némi halvány vágy, hogy jó lenne azokat a sorozatokat folytatni angolul, amiknek magyarul vége szakadt. De hát annyi magyarul megjelent könyv vár a sorára, hogy sosem fogyok ki belőlük, és nem "fanyalodok" (ez persze, nem jó szó rá, de most jobb nem jut eszembe) az angol könyvekre.
Ami nagyon jó volt 2018-ban könyves téren, hogy végre egy halom kedvencet olvastam, amiket imádtam, és nemcsak a langymeleg, egynek elment könyveket, mint előtte több évig. Viszont nem vettem több e-könyvet, mint előtte, a Kinsella-novella meg talán még egy volt, Pratchett-től a Csip-csap népek. Ennek részben az az oka, hogy még mindig nem jelenik meg minden könyv e-ben, részben meg a türelmetlenségem meg a bizonytalanság, hogy nem akarom kivárni, míg megjelenik, ill. azt se biztos, hogy fog valaha is.
Blog, kihívások, recenziós könyvek
2018-ban 37 posztot írtam, ami nem valami sok, de meg vagyok lepve, mert úgy éreztem, még ennyi sem volt.
Még mindig az ütött-kopott füzetemben vezetem az olvasásaimat, aminek az utolsó oldalán tartok, így hamarosan új füzetet kell nyitnom. Úgy gondoltam, 2019-ben megpróbálom rendesebben vezetni Goodreadsen is, de ez sem fogadalom, inkább csak terv.
Kihívásokban nem vettem részt, nem is tervezem, hiába tudom, hogy csak játék, és nincs semmi baj, ha nem sikerül, az én makacs agyam abban a pillanatban kötelezőnek venné, és minden erővel megpróbálna rávenni, hogy még véletlenül se teljesítsem. :D Még várólistám sincs, áll ugyan egy halom olvasatlan könyv a polcon, de ezekkel úgy vagyok, hogy majd elolvasom, ha kedvem lesz, ill. egy jó részükre rájöttem, hogy nem is érdekelnek már, azoktól meg igyekszem megszabadulni.
Ugyanez volt kicsit a helyzet a recikkel is, az év első felében elvállaltam, ami csak egy kicsit is érdekelt, és hát - fogalmazzunk így - nem mindegyik váltotta be a hozzájuk fűzött reményeket. Az év 2. felében sokkal jobban meggondoltam, hogy mit is szeretnék.
 |
| Ez pont én voltam: Enyém, enyém! :D |
Beszerzések
Az első kb. 9 hónapjában nem is könyvmoly, hanem hörcsög üzemmódban működtem, és összeharácsoltam mindenfélét. Egy érdekes fülszöveg, szép borító, és már nyomtam is a rendelés gombra. Valamikor október tájékán tettem fel magamnak a kérdést, hogy miért is csinálom ezt, és onnantól pánikszerűen mondtam le az előrendeléseket, és kezdtem eladni a már megvetteket. Így november-decemberben már csak egy-egy könyvet vettem meg. Amúgy nem számoltam, hány könyvet szerezhettem be, de talán jobb is, szerintem elborzadnék. :D
Aminek örültem volna, ha befejeződik, az a Rejtő hangoskönyvsorozat, de az utolsó része átcsúszott idénre, remélem, hamarosan ezt is a polcra tehetem. Majdnem 43. könyv lehetett volna, mivel a CD-k mellett mindegyik részben van egy részlet Matuscsák Tamás Rejtő Jenő elveszett naplója c. könyvéből, ami nyilván csak képzeletbeli napló, nem Rejtő maga írta. De mivel az utolsó részt nem tudtam elolvasni, így 2018-ba már számít bele. Amúgy sem a teljes könyv, kb. 2/3-át tartalmazhatja.
Mese, fantasy, ya és ízlésváltozások
Na, itt azért értek számomra is meglepetések. A ya-val évek óta nyűglődöm, hogy abba kéne hagyni, és ez idén csak erősödött, az év legjobb olvasmányai mégis ebből a kategóriából kerültek ki, igaz, egyik sem hagyományos ifjúsági könyv, de két félbehagyásom is innen van.
A fantasy, főleg az ún. high fantasy sosem volt igazán az én műfajom, van egy-egy, ami tetszik ebből a műfajból, de igazából nem élvezem.
A mesék, gyerekkönyvek terén voltak a legnagyobb változások, pl. már zavarnak az olyan gyerekkönyvek, amik felnőttek számára nem élvezhetőek. Hm, hogy is magyarázzam? A kiszólások, tényleg gyerekes megfogalmazás, stb.
Mondok inkább példát. A Christmasaurus c. könyvnek cuki a története, fontos dolgokról esik szó benne, pl. mozgáskorlátozottság, szülő elvesztése, iskolai zaklatás, stb., de már nem nekem valók az ilyen mondatok, mint:
És akkor a gonosz vadász beleesett a kéménybe!
Vagy:
Vili annyira imádta a dinókat, hogy inkább csupa nagybetűvel kellene írnom: VILI IMÁDTA A DÍNÓKAT!
Ezt talán élvezi egy 8 éves, én nem. Örülök, hogy nincs már 8 éves gyerekem, akinek ezt fel kellene olvasnom. :D
Ugyanezen ok miatt nem fogom folytatni az Így neveld a sárkányodat sorozatot sem.
Ami ugyanakkor a legnagyobb döbbenet számomra is, hogy gyakorlatilag egyik pillanatról a másikra "kiszerettem" Rick Riordanból. Pont most, mikor Az Olimposz hősei sorozatból megjelent az utolsó rész is. Egy ismerősöm nemrég fejezte be az eredeti ötösfogatot, és mesélte nekem, hogy milyen fura lett a vége, neki nem volt hiteles. Én meg egy mukkra sem emlékeztem belőle... Egy mukkra sem, értitek? Akkor meg minek is olvassam?
Az ember persze, nem emlékszik minden könyvre részletesen, amit olvasott, de jó esetben legalább valamire a történetből. Még azoknál sem emlékszünk mindenre, amit többször is elolvastunk, a kedvencünk, na, de hogy a világon semmire? Azért ez árulkodik valamiről.
Ja, és ha már kedvencek...
Harry Potter és Legendás állatok szekció
Persze, hogy 2018-ban sem maradtunk HP nélkül, még ha új könyvet vagy új illusztrált kötetet nem is kaptunk, akadt azért bőven kiadvány, ami a rajongókra épül. Mindent ész nélkül nem veszek meg, de teljesen elzárni sem tudom magam tőle. Így megvettem az Utazás a mágia történetében c. kiadványt, ami a gyerek változata a British Library kiállításán bemutatott tárgyak könyvesítésének, de sajnos, nekem szinte semmi újat sem mondott, nem is tartottam meg, a Mézesfalás c. könyvet, amiben illatminták voltak, de a sima dörzsölgetésre semmit sem éreztem, vadabbul meg nem akartam nekiesni.
Én még sosem emlegettem rókabőrt a HP-vel kapcsolatban, pedig azért - halkan mondom - néha lehetne, de Rowling Az élet dolgai c. könyvének (könyvének? beszédének!) kiadása nekem már az a kategória. 70 oldal az egész, de csak azért, mert egy csomó rajzzal, a szövegből való kiemeléssel felduzzasztották akkorára, különben az egész nem lehet több 10 oldalnál. És bár értékes gondolatokat tartalmaz, a 2500 Ft-ot kissé sokallom érte.
Amire már nem került sor, de még szeretném megvenni, az Utazás... felnőtt változata, ill. a Legendás állatok gondozása illusztrált kiadása. Ez utóbbiról láttam néhány képet a neten, és egyik-másiknak nekem nagyon fura a stílusa, de mégis érdekelne, mert legalább lennének adatok róluk magyar névvel, és mégis lenne egy elképzelésem, hogy hogyan néznek ki ezek a lények. Csak az tart vissza kicsit, hogy aztán később majd adnak ki belőle kiegészítettet, és amiatt veheti meg az ember újra.
Kaptunk Legendás állatok filmet, Grindelwald bűntettei alcímmel, amiről nem írtam posztot, de majd ha kiadják DVD-n, és újranézem, esetleg írok. Emellett megvettem a BubbleBook Harry Potter és Legendás állatok fandom dobozát, amiről szintén nem írtam, de rengetegen igen, meg lehet nézni, mi volt benne (apropó, volt benne bárkinek Dumbledore Funko Pop bábuja? Én Göthét kaptam, és csak olyan posztot olvastam, aki szintén azt kapott) ezer helyen. Bár összességében tetszett a doboz, minőségi dolgok voltak benne (némi csokit hiányoltam ugyan...), de bármilyen furcsa, ez döbbentett rá, hogy nem akarok ilyesmiket venni a jövőben. Amúgy is csetresz fóbiám van, de úgy tűnik, nem is vagyok akkora rajongó, hogy ilyesmiket gyűjtsek.
Alvég és felvég, avagy a legjobbak és a legrosszabbak
Amolyan igazán falhoz csapkodós könyvem nem volt tavaly, amit annyira gyűlöltem volna, hogy legszívesebben megtaposom, de volt pár halálosan unalmas, néhány félbehagyós, és néhány nyögvenyelősen befejezett, vagy ami előtt értetlenül álltam.
A félbehagyottakról itt írtam, ill. az egyik nyögvenyelősről, a számomra érthetetlenről itt (Gőzkorszak), a másik nyögvenyelősről meg itt (Csatadal).
A legjobbak között nagyon nehéz lesz sorrendet felállítanom, nem is tudok teljesen, és milyen érdekes, egy kivétellel mind a Kolibri Kiadó könyvei.
Az első ötben mindenképp benne van Virág Emília Tündérfogó c. könyve, amit 3 nap alatt olvastam ki, olyan izgalmas volt, és a gyönyörű Esznek-e a halottak epertortát? A 2. és 3. helyért holtversenyben áll az Ivy Pocket trilógia (itt, itt és itt) és a Nevermoor, és épp csak egy paraszthajszállal, de a dobogó legfelső fokára A tükörjáró sorozat került. (1. rész, 2. rész).
Tervek, fogadalmak
Megfogadom, hogy tervezek el semmit. :D GR-en bejelöltem célnak a 40 könyvet, aztán ha meglesz, meglesz, ha nem, akkor nem. :)
Inkább kívánságaim vannak: Kedv, idő, jó könyvek, egészség. :)
Ezt kívánom nektek is, kedves olvasóim, bloggertársaim!
