Ismét két könyv...

Nem is húzom az időt, vágjunk bele!

Donald A. MacKenzie: Skót tündérmesék

Nagyon érdekelnek a különböző népek meséi, mondái, hiedelemvilága, ezért megörültem ennek a könyvnek, ráadásul valami igen jó, akciós áron vettem. A földrajzi elhelyezkedés miatt szentül azt hittem, hogy ezeknek a meséknek több közük lesz az északi mitológiához, és nem nagyon hittem a fülszövegnek, hogy hasonlóságokat fogok találni a magyar népmesékkel. Pedig így lett, és vajmi kevés köze van - legalábbis a könyvben szereplő történeteknek - az északi mitológiához.

A könyvet tavaly adták ki nálunk az eredeti megjelenés 100. évfordulójára. Vannak benne mesék Beiráról, a télkirálynőről és fiáról, Angusról meg annak az arájáról Bride-ról, akik a fényt és a meleget képviselik. Ami nekem picit fura volt, hogy a szerző lábjegyzeteket fűzött a mesékhez, amiből megtudhattuk, hogy ők jelképezik az évszakok változását, és úgymond "harcát". Emellett kaptunk még eredettötérteneteket szintén Beirával, pl. a kifolyt mosószerhabból lett a hó a hegycsúcsokon, stb.

Vannak aztán tényleg azonosságok a mi meséinkkel meg a Grimm mesékkel is, csak skót viszonyokra alakítva. Emlékszünk talán a mesékre, amiben a fiú meglesi a lányokat/tündéreket, akik madárrá tudnak változni, és amíg fürödnek, ellopja az egyiknek a gúnyáját (a tollát), hogy ne tudjon elrepülni. Na, ez itt fókabőrrel meg sellőbőrrel van, nyilván a tenger közelsége miatt.

Vagy ott a varázsló, akit ha megcsapnak egy kantárral, lóvá változik, erre is van hasonló példa nálunk. Vagy a meggondolatlan férfi meséje, aki odaígéri az elsőszülött fiát látatlanban, stb.

Vannak aztán egyszerűen poéntalan meg értelmetlen mesék. Nekem legalábis azok voltak. Pl. a kutya, amelyik megmenti a gazdáját, aztán elpusztul. Ennyi a mese, pont.

Nem véletlen a cím, mert tényleg sok a tündér témájú történet, több, mint nálunk. Ezek a tündérek azonban nem mindig jóságosak és kedvesek, gyakran kópék, néha meg egyenesen gonoszak. Van köztük, aki segítőkész, de olyan is, aki épp ellenkezőleg.

Érdekes, hogy a kutyáknak jelentős szerepük van, védelmezik a gazdáikat, de minden esetben az a valami, amivel harcolnak, letépi róluk az összes szőrt. Fura.

Nekem a fordítás néhol furcsa volt, nem tudom, hogy az eredeti milyen lehetett, de itt-ott szaggatottnak éreztem.

Alapjában véve érdekes olvasmány volt, jobb és kevésbé jó mesékkel. És azt is érdekes volt látni, milyen sok egyezés van a skót és a magyar mesék között.

10/7

Keith Roberts: Gőzkorszak

Az idei év egyik nagy melléfogása. Ez egy erősen rétegkönyv. Nincs semmi baj a rétegkönyvekkel, ha az ember tudja előre, és nem szalad szépen bele. Na, de honnan lehetne az ilyesmit előre tudni? Tartok tőle, sehonnan.

Már pár oldal után láttam, hogy ez nem az én könyvem lesz, és csak azért nem hagytam abba, mert vártam a Nevermoor megjelenését, és addig nem akartam más könyvbe kezdeni.

Szeretem az alternatív valóságos alkotásokat (Vissza a jövőbe, pl. az egyik nagy kedvencem, vagy a Thursday Next sorozat is erre épül), amennyiben van értelme. Itt nem volt. Valahogy végig azt éreztem, hogy azon túl, hogy más körülmények között élnek az emberek, mint az igazi valóságunkban, semmi értelme az egész könyvnek. Nem tudom jól megfogalmazni, de valami nagyobb durranást vártam.

1588-ban I. Erzsébet merénylet áldozata lesz, nem győzi le a spanyol Armadát, a világ megreked a gőzkorban, és a katolikus egyház uralma alatt. Ez tök érdekekes koncepció, és? Mi a történet? Ja, hogy az nincs.

A könyv hét lazán kapcsolódó fejezetből, vagyis tételből áll, ahogy nálunk az alcím és az eredeti cím is jelzi: Pavane. A pavane egy középkori tánc volt, de hogy ez hogyan kapcsolódik a könyvhöz azon túl, hogy tételekre és nem fejezetekre van osztva, nem tudom.

Spoilerezni fogok egy kicsit, úgy olvassátok tovább!

Az első és második tételben rengeteg világleírást kapunk. Az utakon gőzhajtású lokomobilok járnak (gyakorlatilag országúton közlekedő vonatok), viszont vonatok nincsenek. A távközlés szemaforokkal működik, amit emberek kézi erővel működtetnek a szemafortornyokon. Rebesgetnek ugyan valami belsőégésű robbanómotort, de annak elterjedését az egyház nem engedélyezi, ahogy a távíróét vagy az elektromosságét sem. Ez még érdekes is lehetett volna, ha nem iszonyú sok és lassú, és nem megy a történet rovására. Így viszont csak untatott. Ebben a két tételben azért még akadtak érdekes részek, de a harmadiktól kezdve már végig azt éreztem, hogy én ebből nem értek egy mukkot sem, és komolyan mondom, mindenki bolond volt.

John barát története pl. arról szól, hogy Rómába rendelik, ahol jegyzőkönyvet vezet az inkvizíció kínzásairól. Igen, még az is létezik. És mivel élvezi a munkát, amitől lelkiismeret-furdalása van, vezeklésképpen lázadást szít az egyház ellen. A vége meg az, hogy csónakkal Rómába indul a tengeren át, és belefullad. Ennyi.

Egyszerűen nem értettem, hogy került Robert Margaret tételébe. Még is vissza is lapoztam, hogy hátha valamiről lemaradtam, de nem. A lányt elviszik a kastélyába (nem tudni, miért), és ott Robert a hűbérúr. De úgy emlegetik, mintha már korábban szerepelt volna, holott nem. Vagy már én aludtam bele, az sem kizárt.

Eleanor tétele már majdnem tetszett. Ő Margaret és Robert lánya, de a szülei már meghaltak, az egyház rá akarja tenni a kezét a várára, ő meg nem hagyja. Igazi tökös csajnak tűnt, aki nem hagyja magát legyőzni, generátorokat szereltet be, és bevezeti a várba a villanyt, de a végén róla is kiderül, hogy egy megszállott őrült.

Az utolsó tétel Eleanor fiáé, Johné, aki elmegy az anyja várába, és ott olvassa el apja neki szóló leveleit. Ja, aki egyébként valami tündérféle (mármint az apja), avagy a letűnt nép tagja, ahogy még emlegetik őket. Ezt végképp nem értettem, a tündéreket miért kellett belekeverni. Semmi jelentősége sincs ennek a szálnak.

Az egész könyv hangulata komor, és olyan középkorias, folyton figyelmeztetni kellett magamat, hogy a 20. század 2. felében járunk, 60-as évek, 80-as évek. Inkvizíció, anyaszentegyház, hűbéri rendszer, ugyanakkor gőzgépek.

Számomra az egész egy nagy katyvasz volt, csak fanatikus rajongóknak ajánlom. Vagy még nekik sem.

A borítója képen szép volt, de kézbe fogva sokkal jellegtelenebb, ami érdekes, mert épp fordítva szokott lenni.

10/3