Még sosem olvastam az írónőtől, mert a romantika nem az én műfajom (igaz, az Utóirat: Szeretlek c. könyvéből készült filmet 2-3x is megnéztem, ami azért jelent valamit), de ennek a kötetnek nagyon megfogott a fülszövege.
A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén.
A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal.
Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a boltba, ahol annak idején beszerezte. A különféle akadályokkal birkózó nők életét az is formálja, miként tekintenek rájuk mások, de leginkább persze az, hogy ők maguk érzékelik-e a bennük rejlő erőt.
A harminc novella őszinte képet mutat arról, milyen a mai világban nőnek lenni.
Erős, ügyes nők, némi mágikus realizmus, ide vele! A beleolvasó végképp meggyőzött arról, hogy ezt nekem olvasnom kell. És nem is csalódtam.
Olvastam pár helyen, hogy ez egy feminista könyv. Nem tudom, én nem éreztem annak, hacsak nem feminizmus az, hogy a kötetben szereplő nők megtanulnak kiállni magukért, teljesítenek egy feladatot, felismerik saját erejüket vagy a változtatás szükségességét. Megmondom őszintén, amilyen negatív felhangja van manapság a feminizmus szónak, egyesekben inkább taszítást válthat ki a feminista könyv kifejezés, mint vonzást, így én nem is szeretném ezt használni.
Ez egy női könyv, női problémákkal, nemcsak nőknek.
A fülszöveg már nagyon szépen bemutatja, miről szól a könyv, 30 különböző történet, amik között volt hasonlóság, de különbség is bőven. És bár nyugodt szívvel mondhatom, hogy mindegyik tetszett, voltak kiemelkedő, kedvenc történetek, amik jobban megfogtak, jobban meg is ragadtak a fejemben.
A nő, aki rózsaszínben járt egy olyan világot mutat be, amiben élesen elkülönülnek a nők és a férfiak. A nők rózsaszínben járnak, a férfiak kékben, de ha netán valaki mégis eltérne ettől, mindenki csuklóján szalag van, talán mondanom sem kell, a nőkön rózsaszín, a férfiakon kék. Időnként be is kell mondaniuk, hogy pénisz vagy vagina, hogy egész biztosan meg lehessen különböztetni őket. Elborzasztó világ...
A nő, aki herékre vigyázott főhőse valójában egy férfi, aki vaszektómiát szeretne, és egy csupa nőből álló bizottság előtt kell bizonyítania, hogy joga van rá. Azt hiszem, nem nehéz rájönni, hogy a női abortusz kifordított megfelelője ez a történet.
A nő, aki nőül beszélt világában ugyan elvileg megbecsülik a nőket, de a kormányban és az államtanácsban csak férfiak vannak, aki nem értenek nőül... A kormány első számú tanácsadója, az Egyes megpróbálja rávenni a főnököt, hogy vegyenek fel egy olyan nőt, aki beszél férfiul és nőül is, hogy legalább közvetíteni tudjon a két nem között. Hogy a mi csattanó, azt nem árulom el, de meglepett.
Emellett sok történet címe furcsa, kifordított, a lábjegyzet szerint egyes kifejezések, közmondások szó szerinti lefordítása, és a szerző ezeket szó szerint is alkalmazza a történeteiben, amitől bizarr, de nagyon érdekes, helyenként humoros, de tanulságos "meséket" kapunk. A nő, aki elvesztette a józan eszét, és elment megkeresni. A nő, akit beskatulyáztak olyan nőkről szól, akik egy-egy dobozban ücsörögnek, és háborognak, mert szerintük nem abba valók, sőt, van, aki nem is osztható be egy dobozba, A nő, aki elvetette a kétely magvait - megint csak szó szerint cselekedett, és ennek volt talán az egyik legmeglepőbb csattanója, bár valahol a közepe felé már gyanítottam.
A tanulság mindegyikben elég egyértelmű, de nem szájbarágós. Engem elbűvöltek ezek a történetek, és az írónő stílusa, csodálatos első találkozás volt, remélem, még követi több.
A fordítót, Szieberth Ádámot is ki kell emelnem, aki értően nyúlt ehhez a női témához, és hogy visszautaljak az egyik történetre, úgy tűnik, tud nőül.
Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése