Jasper Fforde: Monokróm

Hogy én mennnyire megörültem az új Jasper Fforde könyvnek, ha már a Thursday Next sorozat olyan csúfosan félbemaradt magyarul. Aztán kicsit lelohadt a lelkesedésem, mikor kiderült, hogy ez egy disztópia, márpedig az Útvesztő trilógia 3. része után megfogadtam, hogy disztópiát soha többé! Túl nyomasztóak.

Na, de nem tudtam ellenállni, és muszáj volt elolvasnom, meg olvastam olyat is, hogy ez paródia, hát legyen! És most így a végén, hm, hát nem is tudom.. Szerintem nem paródia, vannak ugyan igen bizarr dolgok benne, de láttunk már a világtörténelemben ennél bizarabbat is. Az alapötlet érdekes, miszerint a legtöbb ember csak egyféle színt lát természetes állapotában, és - na, még szép - egyes színek felsőbbrendűek, mint mások. Pl. a Szürkéket lenézik, amolyan rabszolgafélék, a Vörösök bezzeg vezetőknek valók. Hogy miért van ez így, az nem igazán derül ki, vannak utalások valami világégésre, de mivel a főszereplő, Eddie szemszögéből látunk mindent, ő meg nem magyarázza el, eléggé homályban maradunk.

Hát nem mondom, hogy lerágtam a körmöm olvasás közben, de igazából érdekelt, hogy mi lesz, viszont a történet elég kesze-kusza, talán pont azért, amiért nem ismerjük az előzményeket. Elég hirtelen is záródott le, na, mondom, szép, kb. semmit sem tudtam meg, de az utószó szerint ez is sorozat lenne, csak épp nem készültek el a folytatások. Viszont idénre (?) lenne várható angolul egy előzménykötet.

Nem tudom, miért pont ezt a kötetét választotta a kiadó, sokkal jobban örültem volna a Thursday Next folytatásának, vagy a Last Dragonsleyernek (amiből film is készült, és egész jó volt), na, de legalább kiadtak valamit az életművéből.

Vacilláltam a 3 és 4 pont között, mert olyan hiányos a világa, egyelőre a 3-nál maradtam, de ha lennének további kötetek, lehet, hogy ez még változna.