Az a bizonyos 41. könyv, avagy Jude Deveraux: The Black Lyon (Montgomery-Taggart 1)

Ahogy már említettem, félév táján tettem egy fogadalmat, hogy ha 2019-ben sikerül elérnem a 40 könyvet, a 41. egy angol nyelvű lesz. Tettem mindezt elsősorban azért, mert sok olyan könyvsorozat marad félbe magyarul, ami érdekelne, de remény sincs rá, hogy magyarul folytassák, ill. kis mértékben azért, hogy olyan könyveket is elolvashassak, amiket magyarul ki tudja, mikor adnak ki, ha egyáltalán. S bár valóban 41.-ként kezdtem el e-könyvben, csak 45.-nek fejeztem be, mert 4 papírkönyv megelőzte.

Régen sokat olvastam angolul, de már évek óta egyáltalán nem. Vannak, akik csodálkoznak, hogy az én angoltudásommal miért nem olvasok angolul (másodállásban fordító vagyok), de ilyenkor azt szoktam válaszolni, hogy pont azért. Egy-egy, 6-8 óra fordítással töltött nap után ki a fenének van még kedve angolul olvasni is? Viszont most úgy éreztem, eljött az idő, hogy kipróbáljam magam újra.

Több jelöltem is volt, de nagyjából már a nyáron eldöntöttem, hogy Jude Deveraux lesz a kísérleti alany, csak még azt nem, hogy melyik könyve. Nagyon-nagyon sok évvel ezelőtt kiadták pár könyvét, íme, a lista: https://moly.hu/kereses?utf8=%E2%9C%93&q=jude+deveraux Ezeket akkoriban szép sorban el is olvastam. (Volt) angol barátnőm egyik kedvenc írója, ő ajánlotta, és akkor még nem volt annyi bajom a romantikus könyvekkel, mint most (hehe). Valamilyen oknál fogva tök rendszertelenül jöttek magyarul, aztán szépen abba is maradtak. A Bársony-sorozat négy kötete még megjelent, a Mindörökké-trilógiából csak az 1. rész, a két Madame Zoyás is teljes, a Csábít a múlt önálló, ha jól tudom, viszont a Fénylő lovag a Montgomery-Taggart családsorozat 15. része, a Veszélyes hírnév meg az 5. Még nagyon sok éve elolvastam angolul a Mindörökké 2. részét, az Alwayst, de a 3. részt, a Forever and Alwayst viszont már nem. 

Mind a Fénylő lovagot, mind a Veszélyes hírnevet imádtam, ezért némi tűnődés után arra jutottam, hogy menjünk vissza az alapokhoz, és elölről kezdem a Montgomery-Taggart sorozatot. A sorozat részei egyébként tudtommal nem összefüggőek, sőt, nem is kronológiai sorrendben íródtak (jelentek meg?), mivel a Fénylő lovag középkori, a Veszélyes hírnév meg, ha jól rémlik, a Vadnyugaton játszódik.

JD könyveit különben azért szerettem, mert van bennük valami plusz a romantikán kívül, időutazás, boszorkányság, rejtély, a múlt megváltoztatása, állj ki önmagadért, ilyesmi, és nemcsak arról a sok nyavalygásról szól, amiről az átlag romantikus.

Na, aki idáig eljutott a hosszú bevezető után, most jön végre maga a könyv. És baromi spoileres leszek, előre szólok! Ha röviden akarnám összefoglalni, ez nem az a JD, akit megszerettem. Nagyon nem. Vannak szikrák és részletek, de ez alapból egy rohadt idegesítő, logikai bakikkal teli romantikus jaj.

Adva van egy viszonylag nincstelen(?) bárócska, akinek házába érkezik vendégségbe a Fekete Oroszlánként ismert (ezentúl FO, most tanuljátok meg a röviditéseket!) lovag, gróf, earl, akit az ördög ivadékának is becéznek. Biztató kezdet. FO-nak, rendes nevén Ranulfnak (R) elég rossz a hírneve, de baromi jó harcos, csatában ő meg a Fekete Őrsége kb. legyőzhetetlenek. Az ám, de bárónk felegése, Melite és leánya, Lyonene (L - igen, a szójáték nem véletlen!) olyan jó emberismerők, hogy azonnal rájönnek, a zord külső mögött bizony érző lélek rejtőzik, és azonnal bizalmukba fogadják a férfit, L még ennél is tovább megy, középkorban nevelkedett lányhoz képest elég nyíltan kifejezi, hogy vonzódik FO-hoz. Melite ezt észreveszi, és ahelyett, hogy erényövet rakna a lányára, úgy dönt, besegít egy kicsit a fiataloknak, akik két mesés napot töltenek egymás társaságában a báró birtokán. R egyáltalán nem olyan, mint a híre (a család nem is érti...), mosolygós, kedves, előzékeny, sőt, L-nak sikerült megnevettetnie, márpedig az a mondás járja, hogy aki megnevetteti a FO-t, az lesz a felesége (még szerencse, hogy nem egy lovon, majmon vagy horribile dictu egy férfin nevetgél jókat).

Este (figyelem!), mikor a báró felesége és egyben a ház asszonya besegít a vendégek fürdetésében (lassan mondom, hogy mindenki megértse: tehát nőként bemegy a fürdőbe, és vadidegen, meztelen férfiakat fürdet, akik amúgy felnőtt, harcedzett férfiak!), magával viszi a lányát is (akit egyébként korábban nem engedtek oda, de nem az erényei miatt, hanem mert ügyetlen volt!), hogy segítsen R fürdetésében, majd valami ürügyre hivatkozva távozik. L és R kettesben maradnak a fürdőházban, és L szűzlányhoz képest meglehetősen bátran és élvezettel mosogatja R fekete szőrrel vastagon borított hátát, karját, hasát, hónalját és lábát - a többi testrészről nem esik szó... A FO elnevezés erre is utal amúgy, mivel R-nak nemcsak a haja, hanem minden testszőrzete fekete, emellett a lova és az őrségének minden tagja is fekete hajú.

Mivel ez ilyen jól sikerül, L anyja odamegy férjéhez, és azt mondja neki: Jó gyerek ez a R, érzem én kétnapi ismeretség után, ajánljuk fel neki, hogy vegye el a lányunkat feleségül. Az apának nem sok szerep jut a történetben, ezért a nevét se jegyeztem meg, talán William, meg azt mondja, jóvan. R-nak nincs ellenvetése, megtörténik a kézfogó, de 3 vasárnap ki kell hirdetni a templomban a frigyet, addig várni kell az esküvővel, ez időre R hazamegy. Na, ezt nem kellett volna, ugyanis FO-unk sötét titkot rejteget. Volt neki évekkel ezelőtt egy házassága meg egy kislánya, de betegségben mindketten meghaltak. Az otthon töltött 3 hét alatt R felidézi az előző házasságát, a nőt, aki megcsalta, a gyerek sem az övé volt (mármint R-é), sőt, mi több, R egy ujjal se érhetett soha a nőhöz, aki folyamatosan szidalmazta, mert nem őt szerette. A beteg nőszemély olyannyira gyűlölte R-ot, hogy inkább megbetegítette a saját lányát (hogyan, az nem derült ki, kimentek a viharba, aztán szétáztak, nem tudom), mert R megkedvelte, és a sajátjaként nevelte, sőt, ő maga is inkább meghalt, minthogy vele éljen.

Ekkor kezdtem el kicsit sajnálni R-ot (amit később megbántam), és azt gondoltam, a történet arról fog szólni, hogyan sikerül L-nak meggyőznia FO-t, hogy ő nem ilyen, hogy bízhat benne, stb., és együtt lovagolnak el a naplementébe. Nem is tévedhettem volna nagyobbat - részben szerencsére, részben meg nem. Mindenesetre az esküvőig levő 3 hétben R teljesen belelovallja magát abba, hogy L is biztosan olyan, mint b. neje, biztos másokkal is kedves, sőt, le is feküdt minimum egy tucattal, amit jelentős mennyiségű alkohol vedelésével sikerül megerősítenie magában, és mire eljön a lagzi napja, már vissza akarja mondani azt. R öccse ezt nem engedi, és elrángatja a lagziba, ahol az újabb jó adag pia még ront a helyzeten, ha lehet, R egy goromba pokróc, L egy mukkot se ért az egészből, és marhára nem tesz jót, hogy megjelenik L egy gyerekkori barátja, Giles, akinek épp ott jut eszébe, hogy de hát ő akarta elvenni L-t! Csak ezt a lánnyal felejtette el közölni, aki meg mindössze barátként tekintett rá mindig is. Na, mit gondoltok, mi lesz? Persze, hogy R félreérti a helyzetet, meghallgatni nem akarja ifjú mátkáját, meg van róla győződve, hogy ím, igaza volt, L egy lotyó, és csak R vagyona kell neki.

A nászéjszaka ennek következtében gyakorlatilag nemi erőszak, amire L nincs felkészülve, mert anyja azt mondta neki, a szex jó dolog. Másnap, kijózanodva R rádöbben, hogy L szűz volt. Ugyebár, most el kéne gondolkodnia, hogy mekkora barom volt, de nem, nyugtatgatja magát, hogy nem zörög a haraszt. Elindul új feleségével haza, egy szigetre, a Malvoisinnek nevezett kastélyba.

Manapság R-ot jó esetben kezelnék beteges féltékenységgel és indulatkezelési problémákkal, de akkoriban nyugodtan tovább tombolhatott. Útközben megállnak valahol, ahol tűz van, R és emberei azt oltják, majd mikor este visszatér a szállásra, olyan fáradt, hogy rögtön elalszik, de félálomban azért még egyszer megerőszakolja a feleségét. Hú, de romantikus! Míg FO a tüzet oltotta, kiderült, hogy azt Giles gyújtotta, mert olyan hülye az is, mint a tök, és megzsarolja a lányt, hogy vagy ellop neki egy ékkövet R-tól, vagy hamis szerelmes leveleket mutat a fickónak, sőt, ha kell, meg is öli. Eddigre már tudni, hogy komoly bizalmi probléma van a  friss házasok között, mert L nem szól R-nak a dologról, inkább lop és reménykedik, hogy megússza. Hát nem, mert Giles ennek ellenére megjelenik a hamis levelekkel és az ellopott kővel, mire szó szót követ, R megöli Gilest, pofon vágja L-t, és közli vele, hogy ő megy Edward király udvarába, és mire visszatér, L ne legyen a házában.

Pedig már éppen kezdtek volna jól alakulni a dolgok, mert előző éjjel R rájön, hogy újra durván bánt a feleségével, és kegyként megmutatja neki, milyen az erőszakmentes szex. L mindezek ellenére (tehét két nemi erőszak és egy pofon után) úgy dönt, nem megy haza a szüleihez, hanem szolgálónak öltözve csatlakozik R táborához. Ott valamiért rögtön pártfogásába veszi egy idősebb nő, aki nem ismeri L-t, de kb. azonnal elmeséli, hogy R szeretője volt, és a FO neki köszönhet mindent, amit a szexről tud. Hány léves lehetett akkor R, 10? Ráadásul a fejébe veszi, hogy L-ból is szeretőt nevel, megtanítja valami szaracén táncra, ami ha jól vettem ki, a hastánc és a fátyoltánc keveréke. A többnapos úton kiképzi L-t, aki maga sem tudja, hogy miért megy ebbe bele - én sem értem. Az udvarba érkezés előtti estét látják megfelelőnek a főpróbához, L bemegy R sátrába, és elkezdi elcsábítani a saját férjét, aki viszont nem tudja, hogy ő a felesége, és bizony belemegy a táncba, szó szerint meg átvitt értelemben is. Ha L nem rohan ki a sátorból, mielőtt magára az aktusra kerül sor, R szerintem simán megcsalja a feleségével a feleségét (jó, de ezt ő nem tudja, L-on fátyol van - más nem sok), mert a férfiaknak szabad, ugyebár. 

Csatalkozik hozzájuk R öccse is, aki valószínűleg egy fokkal értelmesebb lehet, mint a bátyja, mert felismeri L-t, és le is leplezi. Már-már elkezdenék megbeszélni a dolgokat, mikor megtámadják őket, és L a férje elé veti magát, mikor meglátja, hogy egy nyíl éppen feléje tart. L-t vállon találja a nyíl, így megmenti  R életét, aki nem hiszitek el, azt mondja, hogy nem érti, miért mentette meg az életét! (Mondjuk, én se, amekkora barom.) Na, itt vertem a fejem a Kindle-be (de csak óvatosan, hogy el ne törjem a képernyőt), hogy tán azért, mert szeret, te hülye! L pár napig nagyon beteg, és R-nak végre van ideje magába szállni, hogy milyen borzasztóan is bánt a feleségével, így mikor a lány végül felépül, végre elkezdődik a boldog házaséletük. De mivel kb. csak a könyv felénél járunk, valami csak kell még, ami kitölti a többi lapot.

Ugorjuk át az udvarban töltött heteket, semmi izgalmas vagy különleges nincs benne, ismerkednek egymással, beszélgetnek, sokat szexelnek, szóval végre normális házasságnak tekinthető. Beszereznek egy Brent nevű, alig 6 éves apródot is, akivel együtt hazaindulnak Malvoisinbe. Eleinte még itt is szép az élet (hakuna matata, meg minden), de jön egy vihar, amiből R kiment egy hajótörött lányt, akiről kiderül, hogy igazából egy irtó sovány és kicsi, de felnőtt nő. Érdekes módon L teljesen elfelejti azt a fenemód jó emberismeretét, és bár gyanús neki a nő, mégis minden rohadt szavát beveszi. R egy területvita miatt csatába megy az embereivel egy távoli birtokára, ahonnan hetekig nem tér vissza. Ez az Amicia (A.) nevű kígyó közben szépen elhinti L-ban a kétség magvait, hogy R nem szereti, hanem pont hogy őt, Amiciát szereti. Egész addig megy a dolog, míg elhiteti L-nal, hogy R el fogja hagyni L-t érte, meg hogy terhes tőle, ami nyilvánvaló hazugság. Ja, közben persze, L tényleg terhes lett, és mivel félti a születendő gyerekét, hogy fattyú lesz, hallgat A-ra, és ahelyett, hogy rákérdezne a férjénél, hogy mi az igazság, A tanácsára szép titokban elhajózik Írországba. Komolyan, itt már néha olyan fújtatással tettem le a Kindle-t, hogy ekkora egy hülye hogyan lehet valaki. Hol a híres emberismerete? Miért nem kérdezi meg a férjét?

Na, szóval elindul Írországba egy hajón, amit A szerez neki, emberek!, most komolyan?, de menet közben kiderül, hogy nem a rokonaihoz viszik (ki gondolta volna?), hanem egy özvegyasszonyhoz, aki A és egy lovag szövetségese, akik jó nagy váltságdíjat követelnek majd L-ért, ennek a Morrell nevezetű lovagnak meg majd kell L teste, de majd csak ha megszült, mert egy kicsit válogatós, nem kell neki olyan nő, akiben benne van R kölyke... Ez L szerencséje mellesleg. Eltelik 4 hónap, lassan közeleg a szülés, váltságdíj sehol, állítólag R az udvarban múlatja az időt, és nem is gondol a feleségére.

Mi, olvasók, azonban tudjuk, hogy nem úgy van az, hogy R igenis keresi, és sikeresen rá is bukkan. Némi csatározás után kiszabadítják, és elszöknek vele, hogy az özveggyel, A-val meg Morrell nevű szarkupaccal mi lesz, nem derül ki, de sejthető. Ki mibe fogadna, hogy a szülés menekülés közben indul meg? Persze, hogy akkor! R, L és a Fekete Őrség egyik tagja hozzák világra a babát egy kunyhóban.

Ezután már túl sok említésre méltó nincs, a gyerek, persze, fiú, Montgomery lesz a neve (amit R egyedül dönt el...), megmenekülnek, hazaérnek, megvan a keresztelő, és mindenki boldogan él. Megbeszélik a dolgokat, hogy tán nem ártana bízni egymásban, és happy end! Ja, meg persze, sok és szenvedélyes szex.

Jó sokat elültem a történeten, ha nem hajt, hogy még az újév előtt befejezzem, talán még most sem lennék kész vele. Amint látjátok, tartalmazza mindazt, amit utálok a romantikus történetekben. Bizalmatlanság, félreértések, erőszak (testi és lelki is adott esetben), keverés-kavarás, tökéletesen fölösleges körök, amit két mondattal ki lehetett volna hagyni, indokolatlan féltékenység, stb.

De! Csíráiban ott van az, amit a korábban olvasott JD könyvekben szerettem, a rendkívül olvasmányos megfogalmazás (semmi gondom nem volt azzal, hogy angol, alig néhány oldal után tudtam simán átállni rá), az izgalmas részek (a lányrablás, váltságdíj, szöktetés tényleg irtó izgi volt, a kiszámítható részek ellenére), még ha nagyon messze is volt a tökéletestől.

Ha nem tudnám, hogy más könyvei mennyivel jobbak, lehet, hogy itt fel is adnám, de most jó esélyt látok rá, hogy folytassam a sorozatot. Amúgy ez még egy 1980-as könyv, szóval nem mai csirke.

Mivel az angolul olvasás ilyen jól sikerült, felmerült bennem, hogy az idén esetleg lehetne már akár minden 10. könyv is angol nyelvű, de ilyet inkább nem fogadok meg. Ha sok fordításom lesz, meglehet újra nem lesz kedvem angolul olvasni, szóval, inkább majd ahogy az élet meg a kedvem hozza. :)

Neked meg, kedves olvasóm, ha kibírtad ezt a baromi hosszú bejegyzést, virtuális pacsi! :D

10/6 ez csak legjobb esetben is...