A fordításokról

Tettem már rá itt-ott utalásokat, de ha még nem lenne mindenkinek világos, két munkám van, egy gimiben vagyok könyvtáros, és mellékállásban fordítok. Méghozzá feliratokat, hangalámondásokat, és mostanában volt egy kis kikacsintásom a szinkron felé, egész pontosan 3 film, ami egyelőre nem folytatódott. Nem miattam, szimplán nem volt rá több felkérés. Még lehet.

Mostanában néha újraolvasom a korábbi bejegyzéseimet, köztük a feliratozásról szólókat is, és hát, be kell vallanom, azóta elég sok mindent másképp látok, jobban belelátok a dolgokba, ill. egyszerűen csak mások a megbízóktól jövő elvárások.

2010-ben kezdtem hobbi-feliratozóként, és 2012-ben kezdtem hivatalosan feliratokat készíteni, 2016-ban hangalámondásokat, néhány éve írtam pár szinkront rövid kis (5-10 perces) mesékhez, de azokat nem tekintem igazi tapasztalatnak, jóformán inkább csak lefordítottam a szöveget, és idén, ugye, a 3 fent említett film, amit már "élesben" csináltam, minden követelményével együtt. (Hogy hogy sikerült, az más kérdés.)

Annak idején hobbifordítóként a jók közé soroltak (nem én mondom magam annak), sok dicséretet kaptam, volt néző, aki kimondottan azt mondta, ha én fordítok valamit, azt megnézi, mert tuti jó lesz. Ezért aztán  - utólag visszanézve - meglehetős naivitással kezdtem a hivatalos fordítói karrierbe. Nem mondom, hogy beképzeltséggel, hogy én milyen rohadt jó fordító vagyok, de némi - remélhetőleg egészséges - önbizalommal, hogy fog ez nekem menni. Hát értek és érnek meglepetések.

Hobbifordítóként én választottam ki, hogy mit szeretnék feliratozni, és annyi időm volt, amennyit csak akartam, nem volt valódi határidő, ha valami nem vált be, félbehagyhattam. És ami nagyon fontos, volt pozitív visszajelzés. No, ez hivatalos fordítóként gyakorlatilag nincs. A megbízók maguktól igen ritkán adnak visszajelzést, ha kérsz, akkor esetleg elintézik pár semleges mondattal, vagy azzal, hogy ha baj van, úgyis szólnak. De könyörgöm, nem elég a hibákért szólni! Mindenkinek szüksége van pozitív visszajelzésre is ahhoz, hogy jó munkát végezhessen, neadjisten időnként dicséretre.

Manapság rengeteget olvasni arról, hogy a fordítók milyen ócska munkát végeznek. Nyilatkoznak a színészek, a rendezők, a nézők, hogy így a fordító, meg úgy a fordító, néha igencsak kemény stílusban. Mint mindig, az éremnek itt is két oldala van.

Az egyik érv, hogy a fordítók kevés pénzt kapnak. Ebben sok igazság van. Mondják, akik régebb óta vannak a szakmában, hogy kb. évtizedek óta nem nőttek a percdíjak. Én 10 éve kemény 300 Ft/filmperc díjjal kezdtem, és most is van cég, aki 500 Ft-ot ajánl szinkronért. Az árak közben nem ennyivel mentek fel.

Sokan, akik csak tehetik, elmennek külföldi céghez feliratozni. Valóban úgy tűnik, hogy ott jobb a fizetség, 3-4 dollárt meg lehet keresni egy perccel, és - főleg a mostani dollárárfolyam mellett - könnyen kiszámítható, hogy ez akár 3-4-szerese lehet a magyar áraknak. Én is dolgozom egy ideje külföldi cégnek, és valóban van időszak, amikor egész jól lehet keresni, ám, mint mindennek, ennek is ára van.

Már a bekerülés sem egyszerű, szinte mindenhol kérnek próbamunkát, van, ahol kifizetik, van, ahol nem. Ha szerencséd van, megnézheted az eredményét, és ha elutasítottak, legalább tudsz reklamálni. Nekem volt egy ilyen cég, ahol nem sikerült a próbám, elkértem a javítást, és megírtam, hogy hol nem értek vele egyet. Visszaírtak, hogy köszönik szépen, utánanéznek, na, azóta is nézik. Egy másik cég pedig azt írta vissza, hogy nem sikerült, de a javítást nem nézhetem meg, és soha többé az életben nem próbálkozhatok náluk. Van cég, ahol 3 órád van a próbára, ha annyi idő alatt nem végzel, ha mondjuk, közben elmegy a net, ha később rájössz, hogy javítanál valamit, akkor így jártál, elbuktad.

Gondolom, nem kell mondanom, hogy milyen rosszat tesz az ilyen az ember önbizalmának. Főleg, hogy egy másik cégnél írt próbára meg az jön vissza, hogy nagyon jól sikerült, és megdicsérnek. Ilyenkor az ember elgondolkodik, hogy az elutasítások hátterében valami más lapul, hiszen én ugyanaz az ember vagyok, ugyanúgy igyekeztem a legjobb tudásomat adni mindegyik próbánál, akkor most mi van?

Egy magyar cégnél - ha normális a cég - megvan az esély, hogy személyre szabottabb bánásmódban részesülsz. Ha jól dolgozol, megjegyeznek, és legközelebb is téged kérnek fel. És igaz, kevesebbet fizetnek, de azt - jó esetben - viszonylag gyorsan és pontosan. Van magyar cég, ahol 3-án leadom a számlát, és 10-én kifizetik, máshol meg 5-én adom le a számlát, és 20-án kifizetik.

Ehhez a képest a külföldi cégeknél eddig mindig azt éreztem, kivétel nélkül, hogy úgy bánnak velünk, mint a futószalagon érkező áruval. Semmi személyre szabottság, egyik nap még van munkád, másnap nincs. Nem tudni, milyen meggondolásból. Néha köremail jön, hogy ezek a munkák vannak, ki kér belőle. Ha jelentkezel rá, sincs semmi garancia, hogy megkapod. Van cég, ahol - én úgy hívom - körök vannak, mint Dante Poklában, és ha kiesel a belső körből, egyes munkákat nem fogsz látni. Az, hogy miért estél ki a  belső körből, soha nem fogják elárulni. Azt sem, hogy ha visszakerülsz.

A kifizetés nehézkes, a legtöbb helyen 30-45 napos határidő van, sok helyen össze kell gyűjtened egy hónapot, mire számlázhatsz, van, ahol bizonyos összeg, pl. 250 dollár alatt nem számlázhatsz. Így gyakran előfordul, hogy 2 hónap is eltelik, mire az ember a pénzéhez jut. Ja, igen, és gyakran jellemzó rájuk a késve fizetés, így a 45 napból gyakran lesz 50-55 nap, és bár velem nem volt ilyen, de hallottam 70 napra kifizetett számláról is.

Vannak cégek, ahol ún. metricset vezetnek, ebben jegyzik a hibáidat, és ha elérsz egy bizonyos hibaszámot, akkor repülsz. Ilyen céghez nekem nem sikerült bejutnom, itt még jobb a fizetség, mint a 4 dollár, de még bizonytalanabb, mint máshol.

Biztosan vannak, akik ezt lelkileg jobban viselik, én eléggé belefáradtam ebbe a bánásmódba.

Másik okként szokták meg felhozni a gyenge fordításokra, hogy felhigult a szakma. No, de ennek is megvan a maga előzménye, pl. épp a rossz díjazás. Van egy viszonylag egyszerű megoldás, meg kellene tartani a jó fordítókat, és megbecsülni őket anyagilag és lelkileg is. Ez ilyen-olyan okból gyakran nem megvalósítható.

Ettől függetlenül úgy gondolom, aki elvállalt egy munkát, annak kutya kötelessége ugyanolyan jól megcsinálni 500 Ft-ért is, mint 4 dollárért.

No, és van még egy ok, amiért egy fordítás vagy egy része rossz lesz. Hogy valaki beleszól. A legtöbb helyen van egy ember, akit átnézi a fordítást, magyarul lektornak, angolul QCernek hívják (QC = quality control). Ha szerencsénk van, megtalálja, és kijavítja a hibákat. Ha nincs, akkor hülyeségeket ír bele. Ilyenre is van példa. Szinkron, hangalá estén pedig a stúdió, aki felveszi a szöveget. Nagyon elborzasztó példám nincs, de hallom azért másoktól is, hogy néha olyanokat javítanak bele a szövegbe, hogy csak néznek, és a nekem is volt mindhárom szinkronomnál egy-egy kiejtés, amit önkényesen megváltoztattak, annak ellenére, hogy a kiejtési listába beírtam, hogyan kell ejteni.

Még egy dologról akartam írni. A feliratok szabályairól. Nagyon, de nagyon erős korlátok vannak rá. Meg van szabva, hogy egy sorban hány karakter lehet, hogy mekkora lehet a CPS (karakter/másodperc), hogy lehet-e módosítani az időzítésen vagy sem, lehet-e összevonni és szétvágni táblákat stb.

Van cég, akik nagyon lazák, kb. mindent lehet. Máshol szabad összevonni, szétvágni, de az időzítésen módosítani nem. És van, ahol semmit sem lehet, csak beírni a magyar szöveget. Hogy ez mitől függ, én meg nem mondom. 

Mikor legközeleb szidjátok a fordítót, gondoljatok a fentiekre is. Aztán persze, vannak rossz fordítók is, nem akarok mentegetni senkit. Ugyanakkor mi, fordítók vagyunk a legeslegutolsó hangyák a folyamatban, megbecsülést és az anyagiakat tekintve. Néhány elvetemült rajongótól eltekintve senki sem nézi meg, ki fordított egy adott szöveget. Sokszor esély sincs rá, mert a kereskedelni csatornák le is vágják a filmvégi stáblistát, és már nyomják is be a reklámot, de azért utána lehet járni, ha valakit érdekel. Jó esetben megjegyzik a szinkronhangokat, a rendezőt, de a fordítóról igen ritkán esik szó. Ha igen, annak nagy része pedig panasz, hogy ilyen meg olyan rossz volt, pedig ha tudnátok, hogy néha az ember egyetlen szóval mennyi időt tölt el... Na, ha lesz időm, legközelebb ezzel folytatom.