The Hollow Crown: V. Henrik - a feliratkészítő szemszögéből

Elérkeztem hát az utolsó részhez, és most úgy érzem magam, mint amikor az ember valamit nagyon vár, hogy vége legyen, aztán meg hiányérzete van. Három hónapja küldtem be az első részt (hű, nem gondoltam akkor, hogy ennyi ideig fog tartani!), és azóta volt az íróasztalom csücskén a Shakespeare-kötetek (a továbbiakban újfent WS) közül a királydrámák, és most, hogy visszakerült a polcra, oda-odakapom a szemem, hogy mi is hiányzik az asztalomról?

Nagyon vártam pedig a végét, az előző rész kapcsán már írtam, hogy elfárasztott a keresgélés, és dühített az egyes jelenetek összekutyulása, most meg itt szomorkodom, mintha valami kedves rokont vesztettem volna el. Ki érti az emberi természetet?

Nos, feliratkészítés szempontjából sok változás nem történt, maradtak az előző három részben már megszokott dolgok. A meglevő műfordításból (ismét Vas István munkája) kikeresgéltem a megfelelő sorokat, és aki szerint ez "csak" másolás, javaslom, csinálja utánam. Kevesebb összekutyult jelenet lett, mint az előző kettőben, és elég sok rész pedig szimplán kimaradt, amit nem bántam.

Egy dologban kellett viszonylag nagy döntésre jutnom, az elég szép számú francia szöveg maradjon-e eredetiben, vagy fordítsam le. Ugyanis magában a színdarabban ezek franciául szerepelnek, és ha pl. színházban látnánk, nagy valószínűséggel ott sem lenne lefordítva. Viszont az angolok szinte mind tanulnak franciául a suliban (más kérdés, hogy kb. annyit jegyeznek meg belőle, mint mi az oroszból anno), ill. pár évtizede a franciatudás (még az "átkos" előtt) nálunk is általánosabb volt, a nézők egy része bizonyára megértette úgy is. Most viszont, az erős amerikanizálódásnak hála, a nézők jó része szerintem egy kukkot sem értene belőle, így a lefordítás mellett döntöttem. Bár így egy-két sutácska mondat született (Hogy van a kéz angolul? Kéz.), de még így is ezt éreztem helyénvalónak.

Ráadásul olyat tettem, amit még soha, és amit elvileg nem is szabadna feliratban, megmagyaráztam egy kifejezést... (mea culpa!) Arról a jelenetről van szó, mikor Alice angolul tanítja Catherine-t, aki elég rendes akcentussal ejti ki a szavakat. (Alice mindannyiszor a hímzése mögé bújik, gondolom, hogy el ne nevesse magát. Geraldine Chaplin pici, de annál mulattatóbb alakítása.) Ez még nem lenne akkora baj, az ám! Csakhogy két így eltorzított angol szó franciául bizony trágárság, ezért is nevetnek rajta. Az egyik a láb, a "foot", a másik a ruha, "gown". A gown helyett Catherine "con"-t ejt, ami azt jelenti: barom. Ezt a szót ismertem már, nem volt nehéz rájönnöm, mi a baj vele, de a footnál kicsit bajban voltam. Némi keresgélés után arra tippelek, hogy a hangzásra hasonló "foutre" szóra gondolhattak, aminek az egyik jelentése: ondó. Ez már megmagyarázná a szégyellős nevetgélést, bár felmerülhet a kérdés, egy hercegnő honnan ismer ilyen szavakat. Ezt megerősíteni látszik a műfordító megoldása, aki a "konty" és "fodrász" szavakkal helyettesítette az angolban szereplőket, amiket a királylány "kon"-nak, illetve "futrá"-nak ejt. Ezt kivételesen nem tartottam meg, mert aki nem tud franciául, annak ez sem valami nagy segítség, viszont némi angol tudás esetében feltűnő, hogy nem ezt mondják a filmben. Az esetre azonban, ha a potenciális nézők nem olvasnák ezen posztot (amire azért van esély), önmagammal is vitázva, a szövegbe is beleírtam egy félmondatos magyarázatot. Meg lehet érte szólni, talán nem a legjobb megoldás, de erre jutottam.

Milyen volt ez a rész? Sokkal szomorúbb és véresebb, mint a IV. Henrik, főleg annak az első része. Falstaff halott, a régi kompániából csak páran maradtak, és ez a dráma V. Henrik hatalmi törekvéseiről szól főleg, aki valami bonyolult örökösödési téma miatt úgy gondolja, Franciaország trónja valójában őt illeti meg. Mivel - érthető módon -, a francia király nem takarodik el a trónról magától, Henrik csatába indul, amit meg is nyer. Politikai csatározások, csatajelenetek, nem éppen a kedvenc témám, de még így is, ismételten hála a kitűnő színészeknek és rendezésnek, még így is szerettem.

Valószínűleg Tom Hiddlestonnak köszönhetően lett egy számomra idegen angol királyból életteli, már-már szerethető emberi figura. Pedig nem volt éppen - WS ábrázolásában mindenképp - valami elsőáldozó stílusa. Ahogy megfenyegeti az harfleurieket, hogy ha nem adják meg magukat, megölik a gyerekeket, megerőszakolják a nőket, az öregek fejét meg falhoz verik, hát... Na, köszönöm szépen! Ugyanakkor a végén az udvarlós jelenet, hát az olyan aranyosra sikerült (csak kitört belőlem a nő), hogy végigmosolyogtam. Nem tudom, lenne-e olyan lány, aki ellen tudna állni egy ilyen lánykérésnek.

A humor itt is, mint WS-nél gyakran, a legváratlanabb helyeken jelenik meg. Pl. amikor Catherine azt kérdezi, hogy szerethetné Franciaország ellenségét, Henrik meg azt feleli, hogy ő Frankhon barátja, annyira szereti, hogy az egészet magának akarja. Erre néhol rárősítettek a színészek is: ahogy a francia király néz, mikor beleegyezik, hogy a (szerinte) tahó angol uralkodó elvegye a lányát, hát az fergeteges volt! Nem beszélve a dauphinről. (Tényleg, miért is hívják a francia trónörököst delfinnek? Én utánanéztem!) És amilyen képeket "Harry" (vagyis Tom) vág közben! Szakadtam a nevetéstől.

Összességében jó kaland volt ez a négy rész, bár mostanában nem vállalkoznék újra ilyesmire. Több mint 6 ezer sort kerestem ki és pötyögtem be, néhol át is kellett írnom. Felfedeztem néhány egyértelmű fordítási hibát, néha csak (?) egy "nem" szócska maradt ki, ez akár nyomtatási hiba is lehetne, bár annak elég kínos, néhány helyet, ahol akár másképp is lehetne értelmezni, vagy lehetne találni szebb magyar kifejezést. Arra is rájöttem, hogy nem szeretnék ilyen szöveget fordítani, mert ehhez valahol költőnek is lenni kell, nem elég angolul tudni, sőt még jól magyarul fogalmazni sem.

Kaptam néhány kitűnő színészi alakítást, és kicsit másképp  nézek az eddig kissé unalmasnak tartott királydrámákra is. A rokoni viszonyokat meg a különböző méltóságokat továbbra sem sikerült teljesen kibogoznom, de sebaj! Legalább már nem tapogatózom teljes sötétségben, ez is valami.

Valami frappáns befejezést kéne még kiötölnöm, de semmi sem jut eszembe, így a pontozással zárom, meg azzal a reménnyel, hogy minél többen nézik meg. Megéri! Némely gagyi sorozat meg valóságshow helyett biztosan. Nem könnyű szöveg, ez tény, de legalább nem tunyul el az ember agya.

10/9