Lassan haladtam ezzel a könyvvel, nem mintha bármi baj lett volna vele, csak mostanában mormota üzemmódra kapcsoltam, és kb. két oldal után elaludtam. De a múlt héten a szájsebészeten töltött, kellemesnek éppen nem nevezhető két óra alatt jelentős haladást értem el. Amúgy itt jóval könnyebb olvasni, mint más osztályokon, mivel az emberek úgy meg vannak rettenve a bentről kihallatszó fúrás-faragás, kalapálás(!) hallatán, hogy nincs könnyed és hangos csevegés, csak sápadt és riadt tekintetek.
Én azzal a megnyugtató tudattal merültem bele a könyvbe, hogy rám mindössze egy apró, kb. ötperces (semmi fűrészelés és társai) beavatkozás vár, így legfeljebb a hosszú várakozási idő idegesített. Ez a belemerülés olyan jól sikerült, hogy amikor végre szólítottak, hirtelen azt sem tudtam, hol vagyok.
Mikor először olvastam a könyvről, bevallom, néztem egyet. Erotikus ékszerek? Leéltem ennyi évet, és még nem találkoztam ilyennel? Szép... Rágugliztam, igen, de, hm, egészen más típusú tárgyak jöttek ki, mint amiről a könyv szól.
Több értékelést is elolvastam, ezúttal a téma miatt nagyon nem akartam zsákbamacskát, de mindenki nagyon pozitívan írt a könyvről. Bár ez sem jelent semmit (l. Angyali játszma), de kezdetnek biztató. Abban is reménykedtem, hogy nem valami szexkönyvet kapok, a "szürke könyv" miatt hivatalosan is megcsömörlöttem az ilyen típusú alkotásoktól, de ettől is hiába tartottam. A könyvet valami igen finom és ki merem mondani, kellemes erotika lengi körül, semmi durva, semmi perverz. A kevés, szinte utalásszerű szexjelenetnél elégedetten nyugtáztam, hogy na, így kéne az ilyet csinálni. Ez esetben is igaz, hogy a kevesebb több.
Eltekintve azonban a pikáns témától, igazából egy családregényt kapunk, sőt inkább egy házaspár regényét. A megismerkedésük történetét, ahogy a háború elszakítja őket egymástól, de újra egymásra találnak, ahogy felépítik a közös életüket, gyerekük lesz, stb. Boldog és fájdalmas pillanatokat, válságokat, újrakezdést, betegséget és halált. Mindezt keretbe foglalja a(z egymás elől is) titkolt és szégyellt (de szeretett) foglalkozásuk, az erotikus ékszerek készítése. A történetet a könyvben fellelhető fényképek, visszaemlékezések teszik hitelessé, ami kissé meg is zavart, ugyanis én úgy értelmeztem, a könyvet "író" Peter Leroyt Eric Kraft találta ki, tehát nem létező személy. Viszont a fentiek olyan eredetinek hatnak, hogy hihető az egész.
A könyv fele táján megjelenik a humor is, mikor Herb és Lorna életébe belép Mrs. Stolz. Ehhez a részhez épp a szájsebészeten értem, és időnként felhangosan kuncogtam egyet, és ez a jelenség, azt hiszem, elég ritka dolog lehet arrafelé. Lorna és Mrs. Stolz kölcsönösen félreértik egymást, ami egy csomó vicces esemény forrása lesz.
A fordítás olvasmányos és gördülékeny, szinte észrevétlenül jutottam egyik oldalról a másikra. Két észrevételem lenne mégis. Az egyik az amerikai regényekben gyakran fellelhető dőlt betűs kiemelés, amit viszont a magyarban nem használunk ilyen gyakorisággal, szerintem ezeket nem kéne egy az egyben átvenni. A másik a toldalékolás. Nem tudom, vajon mi miatt szerepelt rendszeresen az pl., hogy Bert-szel vagy Bert-re, stb. Ez Berttel vagy Bertre lenne. Talán a th-s írásmóddal keverték össze valamiképp? Nem tudom. Talán szőrszálhasogatónak tűnök, de nekem az ilyesfajta pontosság is fontos a tökéletes olvasmányélményhez.
E hibákkal együtt is simán megér a könyv 10/8 pontot. Meggyőzött róla, hogy az erotikáról lehet őszintén és nyíltan, ugyanakkor finoman és ízlésesen írni.
Ha jól értettem a szerzőről írt bejegyzésben, Peter Leroy számos könyvet "írt" (ill. a nevében Eric Kraft), szívesen olvasnék még tőle.
A könyvet köszönöm a Cor Leonis Kiadónak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése