Folytatom akkor. Dolgoznom kéne, és keservesen meg fogom bánni az időhúzást, de tele van a fejem gondolatokkal, az alvás meg amúgy is túl van értékelve. :D
Született pár érdekes reakció az előző posztra (nemcsak a kommentek között), és bár számítottam rá, hogy sokan nem értenek velem egyet, de nem így.
Nem szeretnék mosakodni, mentegetőzni, mert hát ez a véleményem, na. Jogom van így érezni. Egy dologra térnék ki, mert talán akaratlanul is megsértettem pár embert. A birka effektus, vagy hívhatjuk csordaszellemnek is. Én ez alatt azt értem, hogy valaki elfogadja, átveszi egy csoport véleményét, vagy azért, mert nincs sajátja, vagy épp van, sőt, ellentétes a csoportéval, de a vélt vagy valós érdeke azt diktálja, hogy menjen együtt a csoport véleményével. Pl. divatból, a csoportba tartozás iránti vágyból, akár alantasabb okokból is, nem tudom, nem szeretnék pszichologizálni. A konkrét helyzetre vonatkozóan úgy értettem, úgy érzem, manapság divat a szinkront szidni, és a feliratot éltetni, és hogy véleményem szerint van egy réteg (nem tudom, mekkora), akik úgy csatlakoznak ehhez a véleményhez, hogy valójában nem az a véleményük. Ez nem vonatkozik azokra, akiknek van saját véleményük, azt fel is vállalják, és érvekkel tudják alátámasztani. A véleményük pedig nem merül ki abban, hogy a szinkron rossz, a felirat jó, és legszívesebben betiltanák az összes szinkronos filmet.
Már csak azért sem, mert ezek az emberek nem gondolnak azokra, akiknek esetleg nehézséget okoz a felirat olvasása. Gyerekek, idősek, gyengén látók, olyanok, akik szimplán nem tudnak elég gyorsan olvasni, diszlexiások, stb. Az érvek, hogy tanulj meg olvasni, ill. tanulj meg angolul, sértők és kirekesztők. A birka effektust így értettem. Elnézést, ha valaki olyan is magára vette, akire nem vonatkozott.
Hogy mi a véleményem a szinkronról és a feliratról, már többször leírtam, nem szeretném ismételgetni. Itt elolvasható.
Amiről igazából írni akartam, az a nyelvtanulás és a felirat összefüggése. Ahogy írtam, borzasztóan dühít, ha azt mondják, lehet nyelvet tanulni feliratos műsorok nézésével. Ez így, ebben a formában nem igaz. Hallom, ahogy a maradék pár olvasó, akit a tegnapi poszttal nem riasztottam el, felhördül, és távozik. De ha valaki még maradt, hadd magyarázzam el, hogy értem.
Legutóbb épp ezen a videón beszélnek a felirat kontra szinkronról, és benne a feliratról, mint a nyelvtanulás egyik eszközéről. Elolvasgattam a kommentek egy részét, bár a több, mint ezret nem, és azért úgy látom, a hozzászólások árnyaltabbak, sok embernek van hasonló véleménye, mint nekem, miszerint feliratot olvasgatni
nem mindig könnyű, elvonja az ember figyelmét, stb. Az emlegetett közösségi élményre azt tudom mondani, hogy meglehet, jobb angolul az, hogy:
- I have an army.
- We have a Hulk.
Mint ami a magyarban lett:
- Ott a sereg.
- Nekünk meg ott van Hulk.
De egyrészt, miért beszélgetnék én guatemalai gyerekekkel a Bosszúállókról? Másrészt vajon angolul jobban hangzott-e a Nyikhaj istenke? Na jó, most csak vicceltem.
Nos, ott tartottunk, hogy feliratos műsorok nézésével nem lehet nyelvet tanulni. És rögtön meg is cáfolom magam, mert lehet, csak épp nem ilyen egyszerű. Bizonyos körülmények között lehet.
Először is nézzük meg, milyen nyelvet értünk az alatt, hogy nyelvtanulás. Bizony az ANGOLT, 99,9%-ban. A videó több, mint ezer hozzászólásából azok közül, amiket elolvastam (szám szerint nem tudom hányat, sokat, vagy egy órát töltöttem el vele), mindössze 2-3 említi még a japán nyelvet az animék miatt, egyvalaki a németet, a többiek csakis és kizárólag az angolt. Vagyis, hogy nézz sok feliratos műsort, és megtanulsz angolul. Mert mi is szokott lenni az érv? Ha eredetiben nézem, értem a szóvicceket, átjönnek az utalások, amik magyarul nem, stb., tehát tökéletesebb az élmény. Jó, de ehhez minek a magyar felirat? Aki már olyan szinten van, hogy ezeket mind érti, annak nem kell magyar felirat. Ha nem túl jó a fül utáni hallása, mint nekem, akkor nézze angol felirattal mankónak, vagy nézze teljesen eredetiben, felirat nélkül. De aki még nem tud úgy egy nyelvet, hogy értse, amit hall, annak bizony a magyar felirat sem ad teljes élményt. Ugyanis a felirat rövidít. Karakterszámok, formai kötések miatt, de rövidít. Nem mindig, de gyakran. A szóvicceket, utalásokat sokszor ugyanúgy nem lehet áthozni a feliratban, mint a szinkronban.
Még kezdő feliratozó voltam, és az Outsourced volt az első sorozatom, amiben az egyik részben Madhuri barfit hoz Todd-nak, ami valami süteményféle. No, de a barf hányást jelent angolul, ezért Todd gyanakodva nézi a dobozt. Az angol szereti a szójátékokat, én viszont gyűlölöm, és bevallom férfiasan, nem is nagyon tudom visszaadni őket.
Vagy a pár héttel ezelőtti BBC-s munkám angol címe az volt: Spexy Beast. Nos, szerencsémre, tudtam, mire utal, bár a dolgom nem lett tőle könnyebb. Utalás volt a Sexy Beast című filmre, és mivel a műsor előadója szemüveges volt, ami angolul specs, így lett a kettőből spexy. Egyszerűen képtelenség visszaadni magyarul. (Ha valakinek sikerül, vendégem egy sörre. Vagy kávéra, üdítőre.)
Az egészből azt szerettem volna kihozni, hogy a szinkron is, a magyar felirat is mankó. Egyszerűen lehetetlen az eredetit teljesen visszaadni. Ilyen szempontból megértem az eredeti változat mellett kardoskodókat. De ha rá vagyunk szorulva a magyar szövegre, és abból akarunk megtanulni angolul, az nem fog menni, pontosan a felirat rövidítései, a nyelvi különbségek, a formai korlátok miatt. Mivel én is feliratozok, pontosan tudom, hogy "viszem az erdőbe" a felirat olvasóját, mert egyszerűen nem tehetek mást. Ami viszont segíti a nyelvtudást, az az eredeti felirat, vagyis esetünkben az angol. Ez esetben, ha az angol szöveg készítőjének jó a hallása és precíz munkát végez, azt látom leírva, amit hallok, össze tudom vetni a szöveget, ha nem moziban vagyok, megállíthatom a filmet, kikereshetem az ismeretlen szót, kifejezést (bár én azt javasolnám, hogy csak akkor, ha muszáj, mert a folytonos szótárazás rontja a filmélményt), rákereshetek az utalásokra. Ebből rengeteget lehet tanulni. Viszont ehhez már kell egy nem éppen alacsony nyelvtudás. Kezdő nyelvtanuló, kevés kivételtől eltekintve, nem tanul meg angolul abból, hogy feliratos filmet néz. Mint ahogy nem tanultam meg én sem gyerekkoromban, pedig akkor nem volt divat a szinkron. Igen, benne maradhat az ember fülében a nyelv dallama, egyes kifejezések, szavak, de a teljes nyelvet nem tanulja meg. Mondom, kivételek lehetnek, mint mindenben, a nagy átlagról beszélek.
Ugyanis kell még valami fontos, és ez a motiváció. Figyelni akarok arra, hogy mit hallok. Megpróbálom kihallani az ismerős kifejezést, kikövetkeztetni az ismeretlent, de ehhez szerintem kell egyfajta tudatosság. Ez gyerekként nem volt meg bennem, most megvan. Ezért ha most hallok bármilyen idegen nyelvű szöveget, mindig megpróbálok tanulni belőle. Kérdés, mennyi marad meg belőle. Mikor még DIGI tévénk volt, az AXN csatorna román felirattal ment. Meg nem tudnám mondani, miért hagyták benne, kikapcsolni nem lehetett, és a szemem automatikusan ugrott rá a feliratra. Egy idő után már ki tudtam következtetni pár szót, kifejezést. Mostanára egy szó sem maradt meg belőle, de érdekes élmény volt.
Tehát összefoglalva (kicsit csapongok, úgy érzem), a feliratos műsorok segít(het)ik a nyelvtanulást, ha már van egy háttér, és megvan hozzá a fül és motiváció. Meg némi tapasztalat, hogy hogyan lehet kikövetkeztetni a dolgokat. De nulla háttérrel és gyakorlattal ember legyen a talpán, aki így megtanul egy nyelvet. (Persze vannak egyéni eltérések.)
Hoppá, van egy csoport, akik így is meg tudnak tanulni egy nyelvet, a gyerekek. Egy gyerek teljesen másképp tanul nyelvet, mint egy felnőtt, neki nem kellenek nyelvtani magyarázatok, szabályok, stb. Ha egy gyerek egészen pici kora óta hall egy idegen nyelvet (több nemzetiségű szülők, külföldi munka, bármi), akkor egészen jó esély van rá, hogy mindenféle segítség nélkül megtanulja. Az én két fiam születése óta hallja az angolt a számítógépnek köszönhetően. A nagyobbiknak egyértelműen, de még a kisebbnek is jobb a fül utáni hallása, mint nekem, aki 14 évesen kezdtem el tanulni. A nagyobbik folyamatosan beszél, nem az iskolában, és nem is tőlem tanulta, hanem a netről. Igaz, nyelvtani hibásan, és a szókincse is nőhet még, de mondatokban kommunikál, megérti, amit hall, és megérteti magát. A kisebbik még nem beszél folyamatosan, de mondatokat fogalmaz, és komplett szövegeket megért. A múltkor azzal hökkentett meg, hogy azt mondta: I found it. Mondom, te honnan tudod, hogy a find-nak found a múlt ideje? Nem tudom, mondta. Az ő tanulásuk ösztönös, szemben a felnőttekével (Itt is vannak egyéni eltérések, persze, nekem kell, hogy tudjam a nyelvtani hátteret, magyarázatot, de van, akit ez egy csöppet sem zavar.)
Jó, ez a helyzet EGY nyelv esetén, ami a jelen helyzetben túlnyomó többségben az angol. De mi van a többi nyelvvel? Fentebbi videó nagyon kevés hozzászólója említette, hogy mi van más nyelvekkel, annyira egyértelműnek tekintjük az angolt. Oké, felirattal nézzük a filmet, mert úgy az igazi, úgy jönnek át a poénok, a szójátékok, a nyelvi finomságok. Igen, és ha az a film nem angol nyelvű, és egy kukkot sem értünk belőle? Ott vajon mi fog átjönni, mondjuk a hangzáson kívül? Túlzás, ha azt mondom, hogy semmi? Vagy igen kevés? Miért? Az olasz, a francia, a német, a kínai, a japán, a berber, az arab, a héber, stb, nyelvi finomságai, poénjai, szójátékai nem számítanak? Az nem kellene a tökéletes megértéshez? Dehogynem. Azt mégsem jut eszébe senkinek reklamálni. Megnézzük nagy ritkán (mert ugye, amerikai, netán brit filmen, sorozaton kívül nem nagyon nézünk más nyelven) felirattal vagy szinkronnal, és beletörődünk, hogy nem tökéletes az élmény.
Továbbmegyek. Könyvek, színdarabok. Vannak sokan, talán egyre többen, akik rengeteget olvasnak angolul, és szerintük szintén az eredeti adja a tökéletes élményt. Na, de a többi nyelv? Akkor még mégiscsak jó a műfordító? A műfordító olyasmi a könyvnek, mint a szinkron a filmnek. Nem látjuk az eredetit, nincs összehasonlítási alap, rá kell bízni magunkat a fordítóra, és reménykedni, hogy jó munkát végzett. Vagy ne olvassunk olyan könyvet, ne nézzünk olyan filmet, aminek a nyelvét nem értjük? És a színház? Ott ugyan már van lehetőség eredeti darabok megtekintésére, de amíg nem volt kivetítő, ugyan nem volt feliratozva. És ha a kivetítőn nézem, az akkor ugyanaz az élmény, mint a színpadon nézni? Akkor mégiscsak beletörődünk a csonka élménybe, szerencsétlen szinkronnak meg (többek között) ezt vetjük a szemére, hogy nem nyújt teljes élményt? Vagy akkor csak a Globe Színház-beli Shakespeare előadás az igazi, a magyar nem, mert magyarul van? Egyszerűen nem értem az érvelést. Elfogadom, ha valaki ilyen-olyan indokkal eredetiben nézi az adott művet, de az általános érvelést, hogy a felirat jobb, azt nem tudom elfogadni.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire nem szeretem a feliratot, minek csinálom. Na, erről majd legközelebb, mert nem halad a felirat...
Először is nézzük meg, milyen nyelvet értünk az alatt, hogy nyelvtanulás. Bizony az ANGOLT, 99,9%-ban. A videó több, mint ezer hozzászólásából azok közül, amiket elolvastam (szám szerint nem tudom hányat, sokat, vagy egy órát töltöttem el vele), mindössze 2-3 említi még a japán nyelvet az animék miatt, egyvalaki a németet, a többiek csakis és kizárólag az angolt. Vagyis, hogy nézz sok feliratos műsort, és megtanulsz angolul. Mert mi is szokott lenni az érv? Ha eredetiben nézem, értem a szóvicceket, átjönnek az utalások, amik magyarul nem, stb., tehát tökéletesebb az élmény. Jó, de ehhez minek a magyar felirat? Aki már olyan szinten van, hogy ezeket mind érti, annak nem kell magyar felirat. Ha nem túl jó a fül utáni hallása, mint nekem, akkor nézze angol felirattal mankónak, vagy nézze teljesen eredetiben, felirat nélkül. De aki még nem tud úgy egy nyelvet, hogy értse, amit hall, annak bizony a magyar felirat sem ad teljes élményt. Ugyanis a felirat rövidít. Karakterszámok, formai kötések miatt, de rövidít. Nem mindig, de gyakran. A szóvicceket, utalásokat sokszor ugyanúgy nem lehet áthozni a feliratban, mint a szinkronban.
Még kezdő feliratozó voltam, és az Outsourced volt az első sorozatom, amiben az egyik részben Madhuri barfit hoz Todd-nak, ami valami süteményféle. No, de a barf hányást jelent angolul, ezért Todd gyanakodva nézi a dobozt. Az angol szereti a szójátékokat, én viszont gyűlölöm, és bevallom férfiasan, nem is nagyon tudom visszaadni őket.
Vagy a pár héttel ezelőtti BBC-s munkám angol címe az volt: Spexy Beast. Nos, szerencsémre, tudtam, mire utal, bár a dolgom nem lett tőle könnyebb. Utalás volt a Sexy Beast című filmre, és mivel a műsor előadója szemüveges volt, ami angolul specs, így lett a kettőből spexy. Egyszerűen képtelenség visszaadni magyarul. (Ha valakinek sikerül, vendégem egy sörre. Vagy kávéra, üdítőre.)
Az egészből azt szerettem volna kihozni, hogy a szinkron is, a magyar felirat is mankó. Egyszerűen lehetetlen az eredetit teljesen visszaadni. Ilyen szempontból megértem az eredeti változat mellett kardoskodókat. De ha rá vagyunk szorulva a magyar szövegre, és abból akarunk megtanulni angolul, az nem fog menni, pontosan a felirat rövidítései, a nyelvi különbségek, a formai korlátok miatt. Mivel én is feliratozok, pontosan tudom, hogy "viszem az erdőbe" a felirat olvasóját, mert egyszerűen nem tehetek mást. Ami viszont segíti a nyelvtudást, az az eredeti felirat, vagyis esetünkben az angol. Ez esetben, ha az angol szöveg készítőjének jó a hallása és precíz munkát végez, azt látom leírva, amit hallok, össze tudom vetni a szöveget, ha nem moziban vagyok, megállíthatom a filmet, kikereshetem az ismeretlen szót, kifejezést (bár én azt javasolnám, hogy csak akkor, ha muszáj, mert a folytonos szótárazás rontja a filmélményt), rákereshetek az utalásokra. Ebből rengeteget lehet tanulni. Viszont ehhez már kell egy nem éppen alacsony nyelvtudás. Kezdő nyelvtanuló, kevés kivételtől eltekintve, nem tanul meg angolul abból, hogy feliratos filmet néz. Mint ahogy nem tanultam meg én sem gyerekkoromban, pedig akkor nem volt divat a szinkron. Igen, benne maradhat az ember fülében a nyelv dallama, egyes kifejezések, szavak, de a teljes nyelvet nem tanulja meg. Mondom, kivételek lehetnek, mint mindenben, a nagy átlagról beszélek.
Ugyanis kell még valami fontos, és ez a motiváció. Figyelni akarok arra, hogy mit hallok. Megpróbálom kihallani az ismerős kifejezést, kikövetkeztetni az ismeretlent, de ehhez szerintem kell egyfajta tudatosság. Ez gyerekként nem volt meg bennem, most megvan. Ezért ha most hallok bármilyen idegen nyelvű szöveget, mindig megpróbálok tanulni belőle. Kérdés, mennyi marad meg belőle. Mikor még DIGI tévénk volt, az AXN csatorna román felirattal ment. Meg nem tudnám mondani, miért hagyták benne, kikapcsolni nem lehetett, és a szemem automatikusan ugrott rá a feliratra. Egy idő után már ki tudtam következtetni pár szót, kifejezést. Mostanára egy szó sem maradt meg belőle, de érdekes élmény volt.
Tehát összefoglalva (kicsit csapongok, úgy érzem), a feliratos műsorok segít(het)ik a nyelvtanulást, ha már van egy háttér, és megvan hozzá a fül és motiváció. Meg némi tapasztalat, hogy hogyan lehet kikövetkeztetni a dolgokat. De nulla háttérrel és gyakorlattal ember legyen a talpán, aki így megtanul egy nyelvet. (Persze vannak egyéni eltérések.)
Hoppá, van egy csoport, akik így is meg tudnak tanulni egy nyelvet, a gyerekek. Egy gyerek teljesen másképp tanul nyelvet, mint egy felnőtt, neki nem kellenek nyelvtani magyarázatok, szabályok, stb. Ha egy gyerek egészen pici kora óta hall egy idegen nyelvet (több nemzetiségű szülők, külföldi munka, bármi), akkor egészen jó esély van rá, hogy mindenféle segítség nélkül megtanulja. Az én két fiam születése óta hallja az angolt a számítógépnek köszönhetően. A nagyobbiknak egyértelműen, de még a kisebbnek is jobb a fül utáni hallása, mint nekem, aki 14 évesen kezdtem el tanulni. A nagyobbik folyamatosan beszél, nem az iskolában, és nem is tőlem tanulta, hanem a netről. Igaz, nyelvtani hibásan, és a szókincse is nőhet még, de mondatokban kommunikál, megérti, amit hall, és megérteti magát. A kisebbik még nem beszél folyamatosan, de mondatokat fogalmaz, és komplett szövegeket megért. A múltkor azzal hökkentett meg, hogy azt mondta: I found it. Mondom, te honnan tudod, hogy a find-nak found a múlt ideje? Nem tudom, mondta. Az ő tanulásuk ösztönös, szemben a felnőttekével (Itt is vannak egyéni eltérések, persze, nekem kell, hogy tudjam a nyelvtani hátteret, magyarázatot, de van, akit ez egy csöppet sem zavar.)
Jó, ez a helyzet EGY nyelv esetén, ami a jelen helyzetben túlnyomó többségben az angol. De mi van a többi nyelvvel? Fentebbi videó nagyon kevés hozzászólója említette, hogy mi van más nyelvekkel, annyira egyértelműnek tekintjük az angolt. Oké, felirattal nézzük a filmet, mert úgy az igazi, úgy jönnek át a poénok, a szójátékok, a nyelvi finomságok. Igen, és ha az a film nem angol nyelvű, és egy kukkot sem értünk belőle? Ott vajon mi fog átjönni, mondjuk a hangzáson kívül? Túlzás, ha azt mondom, hogy semmi? Vagy igen kevés? Miért? Az olasz, a francia, a német, a kínai, a japán, a berber, az arab, a héber, stb, nyelvi finomságai, poénjai, szójátékai nem számítanak? Az nem kellene a tökéletes megértéshez? Dehogynem. Azt mégsem jut eszébe senkinek reklamálni. Megnézzük nagy ritkán (mert ugye, amerikai, netán brit filmen, sorozaton kívül nem nagyon nézünk más nyelven) felirattal vagy szinkronnal, és beletörődünk, hogy nem tökéletes az élmény.
Továbbmegyek. Könyvek, színdarabok. Vannak sokan, talán egyre többen, akik rengeteget olvasnak angolul, és szerintük szintén az eredeti adja a tökéletes élményt. Na, de a többi nyelv? Akkor még mégiscsak jó a műfordító? A műfordító olyasmi a könyvnek, mint a szinkron a filmnek. Nem látjuk az eredetit, nincs összehasonlítási alap, rá kell bízni magunkat a fordítóra, és reménykedni, hogy jó munkát végzett. Vagy ne olvassunk olyan könyvet, ne nézzünk olyan filmet, aminek a nyelvét nem értjük? És a színház? Ott ugyan már van lehetőség eredeti darabok megtekintésére, de amíg nem volt kivetítő, ugyan nem volt feliratozva. És ha a kivetítőn nézem, az akkor ugyanaz az élmény, mint a színpadon nézni? Akkor mégiscsak beletörődünk a csonka élménybe, szerencsétlen szinkronnak meg (többek között) ezt vetjük a szemére, hogy nem nyújt teljes élményt? Vagy akkor csak a Globe Színház-beli Shakespeare előadás az igazi, a magyar nem, mert magyarul van? Egyszerűen nem értem az érvelést. Elfogadom, ha valaki ilyen-olyan indokkal eredetiben nézi az adott művet, de az általános érvelést, hogy a felirat jobb, azt nem tudom elfogadni.
Felmerülhet a kérdés, hogy ha ennyire nem szeretem a feliratot, minek csinálom. Na, erről majd legközelebb, mert nem halad a felirat...
Én nézek más nyelveken is filmeket, svédül, finnül, koreaiul, japánul, kínaiul stb. Hozzáteszem angol felirattal. Az a felirat az eredetiből készül, ha magyar felirattal nézek valamit, az már az angol átiratból készül, sokkal biztosabb, hogy valami elcsúszik. Nem állítanám, hogy meg lehet tanulni egy nyelvet, de mint mondtam a Farkas elején megértettem a japánszöveget. Mind a 5-6 mondatot. :D nem hiszem, hogy mást értenék, de vannak szavak, amik maguktól ugrottak a fejembe, pedig nem vadásztam rájuk, nem kerestem, nem voltam tudatos néző, hogy úgy mondjam, és mégis rendelkezem egy maroknyi japán kifejezéssel, szóval. Elképzelhető, ha fektetnék bele energiát, többre jutnék, de nem érdekel annyira. :)
VálaszTörlésTe magad írtad, hogy van amit nem lehet visszaadni, és igen, ez így van, ezért jobb nekem minden eredeti nyelven. Amin valóban az angolt értjük a legtöbben, mert azt beszéljük nagy számban, de ezért van az is, ha animét nézel nem csak a képernyő alján, de a tetején is fut néha felirat, mert megmagyarázzák neked a miérteket.
Amikor valaki lefordít egy poént, törekedni kell arra, hogy magyarul is érthető legyen. Ezért azt vesszünk alapul, mi ezt hogyan mondanánk, de gyakran egy mondás nem fed le egészében egy másikat, és itt is sérül valami.
Már korábban is említettem A gyűrűk urát, az eltérő dialektusok miatt, és szerintem egyértelmű, hogy azt nem lehet visszaadni, akármilyen jó egy fordítás, óhatatlanul csorbul a hangulat, ezért mondom azt, ha valaki megteheti, akkor válassza az eredetit. Igen, ehhez szükséges lenne egy stabil alap, de amikor én angolul kezdtem olvasni, a lelkesedésem biztosabb volt, mint az alapom, és sok dolgot én is magamtól tanultam meg. Persze most tanárral okulok, hogy a nyelvtanom is utolérje az ösztönösen tehetségem :D, de mindenkinek el kell kezdenie valahol.
Valóban kicsit kirekesztő, a tanulj meg angolul és társai, de az is igaz, ezek a kijelentések gyakran akkor érkeznek, amikor piszkálják a fordítókat, hogy mikor lesz már kész, mikor tegnap lement, most nem tudom nézi és társai. :)
Szóval nagy vonalakban egyetértek veled, de azért természetesen most sem látunk mindent egyformán. Amivel nincs is baj :)
A nagy vonalakban már haladás. :D De legalább talán már érted, hogy mi a bajom azzal, hogy minden jobb eredetiben. Igen, és ha nem érted az eredetit, akkor mitől jobb? Tényleg csak ennyire szerettem volna rámutatni.
TörlésMert érdekel egy bizonyos szinten, azért ismersz fel más nyelvekből is egyes részeket, de aki csak szórakozásból nézi, azt ez nem fogja motiválni.
Hát nagyjából ugyanazt mondjuk, csak más szempontok szerint, úgy látom. :)