Jelentem, még megvagyok!

November óta nem írtam a blogba...

Egy darabig azt terveztem, hogy törlöm, de végül nem tettem, a világhálón elfér, ha valaki rá akar keresni, elolvashat régebbi bejegyzéseket, és meglepődtem, hogy még mindig nő egyes posztok olvasottsága, úgy hogy egy betűt sem írtam le több, mint fél éve.

Nem akarok az indokokról írni, nem volt könnyű az elmúlt időszak, és nem is ígérkezik könnyűnek a következő sem, de végre "letudtam" a Ripper Streetet (már nagyon nyomasztott a több havi elmaradásom, valaki el is kezdte fordítani "helyettem", erről akartam is írni, de mégsem tettem), közben rengeteg téma felmerült bennem, amiről írni szeretnék, úgyhogy íme, újra itt vagyok!

Vannak közte könyves meg nem könyves témák, de most lássunk röviden néhány könyvet az elmúlt időszakból! (Nem tudom, mennyire lesz ez épkézláb iromány, eléggé berozsdásodtam.) Azért röviden, mert már sok mindenre nem emlékszem, de mégis szót ejtenék róluk.

Korábban írtam már az újra elővett Steinbeck könyvekről. A Kék öböl után belekezdtem a Szerelem csütörtökbe tavaly júliusban. És ez év februárjában fejeztem be... Talán még akkor sem így lesz, ha nem találok ki egy trükköt, amivel többet és célirányosabban tudtam olvasni, de amit nem szeretnék elárulni, nem publikus. Nem értem, ez volt a kedvenc Steinbeck könyvem főiskolás koromban. Most pedig azt éreztem, hogy én nem azt a könyvet olvastam annak idején. Szörnyen gyerekes a megfogalmazása, a történetet untam, egészen addig, amíg meg nem jelent a vén Csinnadratta (aki egy ember), akin akkorákat bírtam nevetni! Talán más fordításban olvastam? Létezik egyáltalán más fordítás? Én változtam meg ennyire? Vagy netán nem jókor kezdtem olvasni? Nem tudom, de hatalmas csalódás volt. A kötetben levő 3. regényt nem is fogom mostanában elolvasni, az is biztos, úgy elment tőle a kedvem.

Január végén megkaptam a barátnőmtől a Calderon folytatását, amit nagyon vártam már, hisz az első rész nagyon tetszett. Ami elsőre feltűnt, hogy a borító gyönyörűséges, dombornyomott meg aranyozott (szépséghibája, hogy egy jó része lekopott olvasás közben, pedig igazán nem vagyok gondatlan könyvtulaj), a nő háta sokkal vonzóbb látvány, mint az a förtelmes pasi az első részen. (Nem, nem vagyok leszbi.) De valami rettentő vastag, pedig csak 500 oldal. Igen, csak, egy 500 oldalas könyvnek nem kell 4 centi vastagnak lennie. Hülyeség ez a mostani divat, hogy így megnyomják a könyvek terjedelmét a papír vastagságával meg a tördeléssel. Értem én, hogy így drágábban lehet eladni, de akkor is. Folyton csúszott ki a kezemből, nem lehetett normálisan fogni.

A feléig töretlen kedvencem volt. Vicces, izgalmas, ötletes, volt, amin percekig hangosan hahotáztam, pl. az űrlapfetisisztákon, de a felére szinte egyik lapról a másikra elegem lett a Calderon és Tives közti huzavonából. Érdeklem, nem érdeklem, biztos a szamurájjal alszik, egy csomó nővel van egy hajón, biztos válogathat közülük. Most komolyan? Ne már! Nem tinik ezek, hanem felnőtt emberek, nincs szájuk, nem tudják megbeszélni a dolgokat? Komolyan mondom, homlokon csókolnám azt az író(nő)t (ha elég jó pasi, megegyezéses alapon máshol is. Az arcán, persze, mégis mire gondoltatok? Pfuuj, rossz az, aki rosszra gondol.), aki felvállalja, hogy az egyértelműen egymásnak teremtett főhősöket már mondjuk, a könyv közepén összehozza (legyen azért idejük ismerkedni), és utána nem mennek szét az első félreértésnél, nem derül ki róluk, hogy testvérek, meg a többi marhaság, amiket mostanság beraknak a könyvekbe. Már ott tartottam, hogyha a könyv végéig sem jönnek össze, ha lesz még esetleg folytatás, én el nem olvasom. Kár volt ezt így elhúzni, mert ettől nem izgalmasabb lett, hanem idegesítő. Együtt, vállt vállnak vetve is harcolhattak volna a céljaikért, ugyanolyan izgalmas lehetett volna. Vagy összejönnek, de az események elszakítják őket egymástól. Mittudomén, de ez a szeret-nem szeret, ami mostanában szinte minden könyvben-sorozatban benne van, finoman szólva bosszantó. Amúgy a történet továbbra is jó, On Sai jól, gördülékenyen, olvasmányosan ír, tollat a kezébe! Kíváncsi leszek, lesz-e folytatás. 

Tudom, ez most így kissé rövidke lett, de újra bele kell jönnöm az írásba, ráadásul azt vettem észre magamon, hogy egyre kevésbé van türelmem a hosszú posztok olvasásához, így nem húznám azok idejét, akik hasonlóan éreznek. (Jó kifogás sose rossz, nem igaz?)