Shannon Hale: Ever After High 1. - A Mesehősök Végzetkönyve

Már kicsit uncsi, tudom, de nagyon szeretem a meséket, főleg azokat, ahol az eredeti történetet egy kicsit (vagy nagyon) kicsavarják, kap valami pluszt. Shannon Hale-től anno nagyon tetszett A suttogó (szintén tőle olvastam az inkább közepesen, mint jól sikerült Austenlandet), és az írónő könyvei között böngészve fedeztem fel ezt az alkotását. Már szemeztem vele angolul, amikor megtudtam, hogy nemcsak hogy az első, de már a második részt is kiadták magyarul, úgyhogy gyorsan le is csaptam rájuk.

Először is hadd mondjam el, mennyire örülök, hogy a Móra Könyvkiadó gondozásában jelent meg, így legalább látok rá esélyt, hogy az összes rész megjelenik, ráadásul végre egy könyv, ami kényelmes méretű, súlyú és vastagságú. (Akik olvasgatnak blogokat, talán rájöttek, melyik kiadóra célzok. Tudom, hogy néhányan oltjuk rendesen a Könyvmolyképzőt, de ha egyszer nem tanulnak semmiből...) A borító nagyon szép, dombornyomott meg minden, gyönyörű grafikával, de nekem erősen Barbie babás fílingje van. De megtudtam, hogy ebből a témából már voltak webizódok, filmek és vannak játékok, babák (ez utóbbiak meglehetősen borsos áron), és a borító ezeket a figurákat idézi. A belső lapok is mutatósak, minden lap szélén szürke díszítés vonul.

Az alaptörténet szerint az ismert (és páran számunkra kevésbé ismertek) mesehősök gyerekei az Ever After High középiskolába járnak (a nevekről majd később), és mikor elérnek egy bizonyos kort, alá kell írniuk a Mesehősök Végzetkönyvét, amiben vállalják, hogy követik szüleik példáját, és átélik ugyanazt a mesét, mint ők. Tehát Hófehérke lányát, Apple White-ot megmérgezi a gonosz mostoha lánya, Raven Queen és majd csókjával felébreszti a szép szőke herceg fia, Daring Charming. De mi van, ha valaki nem akar a szülei nyomdokaiba lépni?

Hm. Ha túllépünk azon, hogy a mesehősök leszármazottainak mi a francért kellene ugyanazt a mesét átélni, egy nagyon kellemes, szórakoztató, vicces történetet kapunk. Igaz, elég tinicsajos, helyenként kissé szirupos, de én nagyon jól szórakoztam, a tartalmat számomra egyáltalán nem tükrözte a borító. Könnyen olvastatja magát, izgalmas és humoros. A vége sejthető, de hogy ebből mi lesz a 2., ill. a 3. kötetben, azt még nem tudni. A felénél kezdtem gyanakodni, hogy valami igen nagy suskus van ezzel a végzet dologgal, kíváncsi vagyok, mi sül ki az egészből.

Az írónő szépen építette fel a mesehősök gyerekeinek világát, a középsulijukat, nagyon tetszettek az áthallások a "mi" világunkkal, pl. Taylor Quick, a tükörfon (telefon), a tükörnet (na, mi lehet? :D Internet, persze!), a talebook (facebook), a Call of Beauty játéknál pedig már hangosan felnevettem. Külön kedvencem volt a grimmnasztika (!) órai kosarazás, karra akasztott süteményes kosarakkal és farkasokkal, ahol a kosárlabdának nem is tudom, mi volt a funkciója.

A fordítás Bottka Sándor Mátyás munkája. Valahol azt gondoltam, hogy egy ilyen tinis könyvet, ahol vannak ugyan fiúk, de a lányoknak nagyobb szerep jut,  nőnek kéne fordítania, de egyáltalán nem zavart, hogy férfi, sőt! Zseniális szójátékai vannak, mint pl. meselőszó, mesebédlő, a fent említett grimmnasztika, fanteasztikus, bű bye, mint elköszönés, stb. Viszont igen vegyes érzelmeim vannak a nevekkel. Nem tudom, az ő ötlete-e vagy netán kiadói kívánalom, hogy a leszármazottak nevei, vagy maga a gimi neve angolul maradt. Nekem ez így nem tetszett, többek között azért, mert a magyar mesenevek alapján nem könnyű beazonosítani a gyerekek nevét, ha nem ismerjük a szülők angol nevét. Bár az alkotó mindenkiről elmondja, hogy ki kinek a kije, és a kamaszok kicsit úgy is viselkednek, mint híres felmenőik, mégis bele lehet kavarodni. Ha már nem fordították le, nem ártott volna egy névmutató.

Hófehérke ugye, Snow White, az ő lánya Apple White. De már az Evil Queen nálunk gonosz mostoha lett, Prince Charming pedig a szép szőke herceg, sőt, egyszerűen csak herceg. Ami még megzavart, az a két Hood. Cerise Hoodról pl. sokáig azt hittem, Robin Hood lánya, mikor leesett, hogy van még egy Red Riding Hood is, vagyis Piroska. Még a könyv végére sem voltam biztos az összes rokonsági szálban.

A karakterek jók, egyesek maximálisan igyekeznek alkalmazkodni a tőlük elvárt szerephez, mások meg nem annyira. Nem éreztem őket egysíkúnak, még az egyértelműnek tűnő jellemek is okoztak meglepetést. Személyes kedvencem Madeline Hatter, a kalapos lánya az Alice Csodaországban meséjéből. Azon is elgondolkodtam, ha a leszármazott nem azonos nemű a híres felmenővel, hogyan teljesítheti a családi végzetet?

Összességében nagyon szerettem ezt a könyvet, alig várom, hogy folytathassam. Van belőle több rövid történet, vajon bízhatunk abban, hogy azok is megjelennek magyarul?

10/9.5 (csak a nevek miatt vontam le)

Limpár Ildikó: Emlékek tava

Emlékek. Így advent idején azt hiszem, felerősödnek az emlékeink. Ha szerencsénk van, gyerekkori karácsonyokra emlékezhetünk, mint mikor az apám szánkózni vagy moziba vitt, míg a Jézuska (az anyám) feldíszítette a fát. De vannak szomorú emlékek is, mint pl. az a karácsony, amikor meghalt az apám.

Ez a könyv nekem a mese története mellett az emlékekről szól, a nehezekről meg a vidámakról, azokról, amiket magunkban dédelgetünk meg azokról, amiket szívesen elfelejtenénk. Nagyon nem könnyű erről a könyvről írni, mert leginkább benyomásaim, hangulataim vannak róla, amit szinte lehetetlen szavakba önteni.

Az alaptörténeten túl szerintem minden olvasónak mást jelenthet ez a könyv, attól függ, mi rejlik a szívében. Nekem például azt is jelentette, hogy ha szeretünk valakit, soha nem adjuk fel a reményt, akármi is történjen. Arról, hogy néha hibázunk, és megfizetjük az árát, de mindig van remény, hogy jóra forduljanak a dolgok. 

A könyvben ott vannak a hagyományos mesei elemek, tündérek, boszorkány, sárkány, hercegkisasszony, de a hétköznapi dolgok is, mint a család, a barátság, egy közeli rokon elvesztése. Fontos szerepet kap a fény és a sötétség, ami így a téli napforduló küszöbén, amikor már elegünk van a folytonos szürkeségből, de hamarosan újra hosszabbodni fognak a nappalok, időszerűbb, mint máskor. Szó esik még a sebzett lélek gyógyításáról is és az örök emberi kapcsolatokról, egyszóval ez a mese olyan sokrétegű, hogy elsőre talán nem is sikerült mindet felfedeznem.

Amellett, hogy a történet lebilincsel, elringat és elgondolkodtat, a szemünk és a fülünk is gyönyörködhet benne. Szépséges a nyelvezete, változatos a szókincse. Olyan gyönyörűséges neveket tartalmaz, mint Csillagfényes Dobos Palkó vagy Csillagszóró Harmatrózsa Panna. Lukács-Kalocsai Eszter rajzai szemet gyönyörködtetőek, Szlukovényi Katalin versbetétei pedig még az én versutáló énemet is magával ragadták.

Biztos ti is szeretitek beszippantani az új könyv illatát. Mikor beleszagoltam ebbe a könyvbe, felidézett valami emléket, de sajnos, csak benyomásokat róla. Talán egyszer majd eszembe jut, mire emlékeztet. Akár így lesz, akár nem, mindenesetre elolvasom ezt a könyvet a fiammal, hogy ő is átélhesse a csodáját. Ti is tegyétek ezt, igazán szép és mutatós ajándék lehet a karácsonyfa alatt minden mesekedvelő gyereknek és felnőttnek egyaránt. 

A könyvet köszönöm Limpár Ildikónak és a Pongrác Kiadónak!

Outlander 1.- Az idegen (könyv, sorozat, szinkron)

Eredetileg egy több rövid értékelést tartalmazó posztot akartam írni (de aztán rájöttem, hogy semmi értelmes nem jut eszembe), aminek része lett volna Diana Gabaldon immár - ha jól tudom - 8 kötetes sorozatának 1. része is, de közben elkezdték a sorozatot szinkronnal, ezért úgy gondoltam, mégiscsak megér egy misét, izé... önálló posztot.

Először a sorozattal ismerkedtem meg, méghozzá angolul, a könyvről nem tudtam, de mivel most futótűzként tejed az a szokás, hogy kettévágják a sorozatokat, és az évad 2. felét kb. fél évvel később adják le (komolyan, normálisak ezek? fél év? és mi van, ha akkor már nem is érdekel a folytatás?), úgy döntöttem, elolvasom a könyvet, míg várunk.

Talán megelégedtem volna a sorozattal, ha nem alakul ki egy kisebb mondjuk, nézeteltérés baráti körben, a szexjelenetekkel kapcsolatban. Az egyik fél védte a könyvet, a másik szerint pedig a feléig nagyon jó, de aztán a főhősök úton-útfélen, árokban-bokor alatt, mindenhol kefélnek. És, hogy Jamie egy bagzó kamasz. Na, ez volt az a pillanat, amikor úgy döntöttem, ezt magamnak kell látnom, haha! Pontosabban olvasnom. A fenti leírás alapján bevallom, legalábbis valami pornókönyvre számítottam, de pozitívan csalódtam. A könyv (és a sorozat) majdnem feléig a szex szó szerint még csak említés szintjén sem jelenik meg, és bár később egy-egy szexjelenet leírásánál ötven szürke árnyalatot véltem elsuhanni a könyv felett (intenzitását és "gusztusosságát" tekintve), de alapjában nekem sem sok, sem durva nem volt, sem semmilyen negatív élményem sem volt. Jamie meg csak 22 éves, és ott az a szép, fiatal nő, mégis mire gondoljon? (Hú, de bajban vagyok, mióta megírtuk a spoileres posztot, hogy mit merjek leírni, mit nem, mi számít spoilernek, mi nem. Teljesen komolyan mondom, azóta félek, főleg, mióta megtudtam, hogy van olyan, aki a szomszéd oldalt is letakarja önmaga elől, hogy még véletlenül se lásson meg semmit egy perccel előbb sem, és hogy előítéletei vannak azzal szemben, aki megnézi az utolsó oldalt. Hogy mi? Ez számomra a felfoghatatlan kategória, de ezt most hagyjuk.)

Emellett nekem sokkal, de sokkal fontosabb volt maga a cselekmény, ami simán megélne egy szál szexjelenet nélkül is. Volt, hogy magammal vittem munkába a könyvet, és a boszorkányperes jelenetnél azon imádkoztam, nehogy rám nyisson valaki, olyan izgalmas volt.

A könyv nagy erőssége a hangulatteremtés és a jellemrajzok. A szereplők és a táj él és szinte kézzelfogható. A cselekményben van pár butaság, de alapjában ez rohadtul nem tudott érdekelni.

A fordítással két apró bajom volt, az a sok "leány" a szövegben, ami gondolom, a skót lass, lassie helyett állhat (a sorozat alapján legalábbis), én ezt benne hagytam volna eredetiben. A másik Bonnie Prince Charlie, akinek a nevét én lefordítottam volna, lévén a királyi fenségek nevét magyarul szoktuk emlegetni. Lásd Erzsébet királynő, Károly herceg, stb. A 2. rész elejét elolvasva, picit másképp látom, de most is úgy gondolom, hogy egy magyarázó fél mondat segítségével le lehetett volna ezt is fordítani. Más kirívót nem tudnék mondani, tisztességes, gondos munkának éreztem.

Most a 2. részt olvasom, és szólnék, hogy aki még nem olvasta az elsőt vagy nem szeretné tudni, mi lesz benne, ne olvasson fülszöveget, ismertetőt, mert akkora spoilert tartalmaz, hogy egy magát valamire becsülő spoilernáci vagy csak simán spoiler ellenző sírva könyörögne egy szeppukuért.

Magyarul egyelőre ez a két rész jelent meg, és úgy tűnt, a KMK be is fagyasztotta a sorozatot, de aztán petíció indult a 3. részért, amit állítólag a kiadó akkorra akart időzíteni, mikor a sorozat megjelenik szinkronnal a tévében (honnan vették, hogy lesz egyáltalán?). Ez már megtörtént, de a könyv várhatóan csak jövő tavasszal jön ki.

No, akkor a szinkronos változatról pár szót. Mivel nem vagyok már fent a molyon, csak hallomásból tudom, hogy nagy volt a felbolydulás, hogy nem könyvhű a szöveg, hogy nem hasonlítanak a hangok, stb. Én épp csak belenéztem az első rész elejébe, pontosan a szinkron miatt, és nekem nem volt bajom vele. Nem térnék át a magyar változatra, mert ez az a sorozat, amihez hozzátesz az eredeti jó kis skót akcentus, ámbár ezt a könyvben sem hallani. Az egyértelmű, hogy a magyar hangok nem hasonlítanak, ez azért elég ritkán fordul elő, a szinkronhangok kiválasztásánál nem hiszem, hogy ez elsődleges szempont lenne. A két Randallnek két különböző hangja van, ami nem rossz ötlet, ámbár tökéletesen felesleges, hisz a ruha, a hajviselet, egyáltalán a játszott karakter egyértelművé teszik, épp melyikük szerepel. Az eredeti színésznek sincs két hangja, mégsem megtévesztő.

A könyvhűségről meg annyit, hogy gyakorló feliratkészítőként tudom, nincs idő elolvasni a sorozat/film alapjául szolgáló könyvet, ha van ilyen, mikor alig pár napot kapunk egy-egy epizódra. Ha szerencséje van az adott alkotásnak, olyan fordítót kap, aki olvasta, de ez szerintem ritka, különben a fordító abból dolgozik, amit lát. Persze, alapdolgoknak utána lehet járni, de minden egyes mondat könyvhűségét elvárni irreális.

Kinek ajánlanám a könyvet/sorozatot? A kiltes pasik kedvelőinek mindenképp, de aki szereti a kicsit misztikus, romantikus, kalandos, múltban játszódó történeteket, azoknak is. Viszont utazó és kabátkönyvnek nem alkalmas, mivel rettentő vastag és baromi nehéz. Remélem, a kiadónak lesz annyi esze, hogy a 3. résznél a papír és az e-változat közel egyszerre fog megjelenni, mert én különben nem leszek rá vevő.

A pontozás: 10/9