Diana Gabaldon: Outlander 2. - Szitakötő borostyánban

Nagy várakozással néztem a 2. rész elé, különösen, mert az első rész igazán tetszett. A nagy várakozásokból meg néha nagy csalódások lesznek... 

Ahogy az első résznél írtam, a fülszöveg egy iszonyat nagy spoilert tartalmaz, de ha valahogy sikerülne ezt kikerülni, a könyv eleje óriási meglepetést tartogathat, amit most igyekszem nem elárulni, hátha akad még, aki nem olvasta el előre.

A történet úgy jó feléig nem akciódús, Jamie és Claire Párizsban vannak, próbálják megakadályozni Károly herceg (Bonnie Prince Charlie) terveit. Részletes leírást kapunk a francia udvar intrikáiról, mindenféle politikai, szerelmi, pénz- és egyéb ügyekről, Claire és Jamie kapcsolatáról. Istenem, egy idő után, hogy én ezt mennyire untam! A felénél aztán felgyorsulnak az események, de olyan módon, ami egyáltalán nem tetszett. Bár az egyik jelenetnél minden idegszálam megfeszült, annyira izgultam, közben meg gondolatban csóváltam a fejem, hogy na ne, már megint? Amikor ez a bizonyos esemény már többedszer előfordult, arra gondoltam, az írónőnek vagy ilyen jellegű tapasztalatai vannak (remélem, nem!), vagy félelmei, vagy netán úgy gondolja, hogy minden férfi ilyen, nem tudom... Aztán kapunk még pár szerintem perverz, bizarr és gyomorforgató leírást, és annyi baromságot, hogy ha nem a becses, évek óta vágyott Kindle-ön olvastam volna, hát kivágom a vonatablakon. 

Közben sajnos, elértem és túlléptem a számomra lélektani három hetes olvasási időt, amikor már akármilyen jó is egy könyv, akkor is kezdem megutálni. Nem tudom, miért pont három hét, egyszerűen így van, ha addigra nem tudok befejezni egy könyvet, dühíteni kezd, türelmetlenné válok és már csak azt várom, hogy legyen vége. Így aztán a 3. harmadánál már komolyan szenvedtem, és magamban egyre kevesebb pontot adtam rá. Aztán az utolsó egynegyed rész kárpótolt a korábbi szenvedésekért, és végre olyan volt, amiért az első részt megszerettem, kellőképpen izgalmas volt, érzelmes (a végén egészen elérzékenyültem) és szerethető. Volt ugyan egy-két apróság, aminél felvontam a szemöldökömet, de ezeken jóindulatúan továbbléptem. Jó kis függővéget kaptunk, ha ezt olyankor olvasom, mikor még nem lehetett tudni, hogy a kiadó valaha folytatja-e, hát biztos dührohamot kapok. (Bár aztán, majd hiszem, ha látom, hogy kiadták a beígért 3. részt.)

Ami nem tetszett, hogy húzták az egészet, mint a rétestésztát, tele volt számomra felesleges leírásokkal, eseményekkel, ezek kihagyásával meg lehetett volna spórolni pár száz oldalt. Pl. az egyik "kedvenc" mondatom: Elekrosztatikus szikrák pattogása kíséretében lehúztam a csuklyát a fejemről. Ez mégis ki a jó francot érdekel? Jamie és Claire folyton a hajukkal foglalkoznak, ami szanaszét repked, olyan, mint a szénaboglya, útban van, belelóg a szemükbe, akadályozza a látást, stb. Mi a fenéért nem kötik fel, fonják be vagy vágják le? Néhányszor megteszik, de miért nem lehet mindig? Minek ez a szóf...? Egy idő után azt éreztem, ha még egyszer meglátom a fürt vagy tincs szavakat, sikítok.

Zenka a könyvről írt posztjában (de ne olvassátok el, ha nem olvastátok el az első részt, mert spoileres) azt mondja, nincs annyi szexjelenet, mint az előző kötetben volt. Szerintem semmivel sincs kevesebb, de nem számoltam meg. Nekem most sem hiányoztak. Nézetem szerint semmi szükség sem volt rájuk a történet szempontjából, töltelékjeleneteknek éreztem őket, amivel csak a lapok számát növelték.

A kötet elején és végén keret található, ahol váltakozó nézőpontból mesélik az eseményeket, hol E/3-ban, hol Claire mondja el E/1-ben, a középső részt pedig végig ő mondja el szintén E/1-ben. Rájöttem, hogy az E/3-as leírás sokkal jobban tetszett, Claire valami bosszantóan idegesítő elbeszélő tud lenni helyenként.

Rámentem Gabaldon honlapjára, mert kíváncsi voltam, miről fog szólni a többi kötet, és azt olvastam, hogy ő az 1. részt kísérletképpen írta, kíváncsi volt, milyen regényt írni, soha nem is akarta kiadatni, ezért belezsúfolt mindent, amit csak lehetett, időutazást, szexet, halált, vért, stb. Ezt azért kicsit megdöbbentőnek találtam annak fényében, hogy hová nőtte ki magát a sorozat.

Ami viszont tetszett, az a történelmi események részletessége és beépítése a történetbe. Nem tudom megítélni, hogy mennyire tekinthetők hitelesnek, de lenyűgöző volt. Sajnos, ennek ellenére sem találtam kevésbé unalmasnak a leírásukat, ami ellentmondásnak tűnhet, de nem az, engem az ilyesmi szimplán nem tud lekötni, de az erőfeszítést nagyra értékelem.

A felétől vacilláltam, hogy 6 vagy 7 pont legyen-e a végső pontszám, de az utolsó negyede felhúzta. Sajnos, mindezzel együtt sem éri el számomra az 1. kötet színvonalát.

10/7

A sorozat híveinek jó hír, hogy már forgatják a 2. évadot, ami nagyjából a 2. kötetet követi.