Robert Galbraith: A selyemhernyó - Zanza

Ámbár a Cormoran Strike-sorozattal nehézkesen indult az ismeretségünk, majdnem nem is lett belőle semmi, hisz az első részt kevés híján félbehagytam, annál inkább érdeklődve és kíváncsian vártam a második részt.

Egyértelműen sokkal jobban tetszett, mint a Kakukkszó, az első oldaltól kezdve lekötött, mégis úgy gondolom, hogy csak egy zanza posztot írok róla, azt is csak azért, mert sorozatról van szó. Kicsit sovány indok, meglehet.

A szerkesztés kb. hasonló, mint az első résznél, és itt sem történik sok minden majd' a feléig, mégsem volt unalmas. Úgy tűnik, a sorozat kigyógyult a gyerekbetegségekből, és sikeresen kijavította, ami az első részben

nekem nem tetszett. 

Még többet tudunk meg Robin és Cormoran magánéletéről, ugyanúgy sok a jövés-menés, nyomozgatás, beszélgetés, és akciózás megint csak a kötet végére jut, de most egyáltalán nem találtam unalmasnak addig sem, amíg felgyorsulnak az események. Ugyanakkor sötétebb, baljóslatúbb és komorabb is, pedig az első kötet sem volt éppen csupa hejehuja. 

Galbraith-Rowling meglengeti a lehetőségét egy Cormoran-Robin párosnak, aminek nem tudom, tudnék-e örülni, valahol logikus, másrészt viszont klisés fordulat lenne. Kíváncsi vagyok, mit hoz ki ebből.

Aki szereti a sorozatot, annak jó hír, hogy már elkészült a 3. rész, remélhetőleg hamarosan nyomdába kerül odakint, és magyarul is eljut hozzánk, bár ez szerintem idén már nem fog megtörténni.

A borító illik az első részhez, és a fordítás is hasonló színvonalú.

10/9