Hozzuk be az elmaradásokat! - több filmről röviden

A kis Nicolas nyaral

A legutóbbi témázáskor juttatta eszembe Miamona, hogy francia tanulmányaim közepette nemcsak szerelmes regényeket, hanem a Petit Nicolas-sorozatot is olvastam annak idején. Nagyon szerettem, bájos, vicces és szatirikus történetek jópofa rajzokkal. Így aztán nem csoda, hogy mikor felfedeztem, hogy az egyik könyvből film készült, örömmel ültem le megnézni. Ez a Le petit Nicolas en vacances c. kötet volt, magyarul A kis Nicolas nyaral. Íme, a film IMDb oldala.

Néztem, néztem, és már az első pár perc után volt egy olyan erős érzésem, hogy itt valami nagyon nem stimmel. Emlékeim szerint a könyben Nicolas-t táborba küldik nyaralni, és az ottani kalandjairól szól a történet. A filmben viszont a családjával megy a tengerpartra... Most akkor mi van? Ennyire rosszul emlékeznék? 

Pár hete megvettem a könyvek magyar változatát, amiben öt, eredetileg különálló történetet adtak ki egy kötetben, köztük a nyaralósat is. Nem olvastam végig, de belelapoztam, és kb. én emlékeztem jól, mert bár az eleje a családi nyaralásokról szól, a könyv további része valóban Nicolas táborozós élményeit taglalja.

A film sajnos, semmi extra, pedig valami vicces, kissé groteszk paródiaszerűséget vártam. Viccesnek itt-ott vicces, parodisztikus is akar lenni, de sajnos, sem igazán humoros, sem igazán paródia, helyenként egy csomó blőd marhasággal. 

10/6

Bíborhegy

Féltem ettől a filmtől. Féltem az előzetesek alapján, hogy félni fogok tőle, de aztán csak sikerült rávenni magam. 

A film hangulata valóban rosszat sejtet az első pillanattól fogva, és gyakorlatilag rögtön a lényegre tér, hogy szellemek márpedig vannak. Ezek a szellemek méghozzá erősen randa kinézetűek, baljósak meg minden, és az ember (ez esetben én) minden pillanatban arra számít, hogy valami igen csúnya belezés és hasonló förtelmek fognak történni.

Aztán úgy kb. 20-30 perc után rájöttem, hogy a kísértetek valójában csak díszletek, hogy úgy mondjam, egy olyan történethez, ami egy beteg kapcsolatot és gyilkosságok történetét meséli el, és igazából innen kezdett érdekelni. Szerintem ez a film nem horror, inkább pszichothriller.

Az egyik csavarra kb. a film felénél, a másikra úgy kétharmadánál jöttem rá. Maga a film korántsem hibátlan, olyan butaságokkal, amiknél csak csóváltam a fejem, és a végkimenetel nagyjából kiszámítható.

Szinte mindenki, aki látta, kiemeli a gyönyörű képi világot, és ez valóban így van, csodálatos a fényképezés, a díszletek, a ruhák, bár azoktól a szörnyű puffos, ezer rétegű ruháktól folyton kényelmetlen érzésem támadt.

A szépsége mellett ki kell még emelnem a színészi játékokat, amiben nekem egyértelműen Jessica Chastain vitte a prímet, bár Tom Hiddleston (akinek igazán formás hátsója van, hölgyeim) és Mia Wasikowska sem maradtak le tőle.

Alapjában véve azt mondhatom, hogy tetszett, bár nem lett kedvenc vagy újranézős. Borzongásból és őrült gyilkosból épp elég volt egyszer.

10/8

Star Wars VII - Az ébredő Erő

Kapott ez a film hideget-meleget, volt, akinek hatalmas csalódás volt, volt, aki csupa szuperlatívuszban beszél róla.

Óriási volt az elvárás a rajongók részéről, és azt hiszem, ennek nem lenne olyan földi halandó, aki meg tudna maradéktalanul felelni ennek.

Akárki akármit mond, az etalon a számozás szerint második, készítés szerint első trilógia marad, nem hiszem, hogy azt bármivel is sikerülne überelni, de hozni a színvonalat, vagy legalább nem sokkal elmaradni tőle talán lehet.

Én azok közé tartozom, akiknek tetszett az új rész. Másolása volt az eredeti első résznek? Kétségkívül. Nem hozott túl sok új elemet? Bizony nem. És mégis sikerült lekötnie, fenntartani az érdeklődésemet. Kedvelem Rey és Finn kettősét, az új pilótával, Poe Demeronnal még nem tudom, hányadán állok. Kylo Ren? Nem döntöttem el, mi legyen róla a véleményem, egyelőre nem nyűgözött le túlzottan. Ő lenne az új főgonosz? Mikor levette a maszkját, megkérdeztem a mellettem ülő fiamtól, hogy nem ő játszotta-e a fiatal Pitont. (Ez nemcsak bennem merült fel...) Egyelőre várakozó álláspontra helyezkedem, meglátjuk, mit hoznak a folytatások.

Felfoghatjuk úgy, hogy tisztelgés volt az eredeti széria előtt, a rajongók előtt, és bevezető vagy visszavezető résznek jó volt, de remélem, a következő filmekben azért J. J. Abrams felmutat valami újat is.

10/9

Gru - Gru 2 - Minyonok

Elnézést a rajongóktól, de nekem egyik film sem jött be. Kereken kimondom, untam őket. Már-már kezdtem arra gondolni, hogy vége, közel az ötvenhez kinőttem a mesékből-rajfilmekből, és komolyan kezdtem elszomorodni, de aztán tegnap megnéztem a Hotel Transylvania 2-t, és nagyon jól szórakoztam rajta, szóval akkor mégsem az a baj, hogy rajzfilm. Voltak aranyos részek, pl. a Minyonok hipnotizálós Hair-részén jót nevettem, de alapjában sűrűn néztem, hogy mennyi van még hátra a játékidőből.

A három rész átlaga kb. 10/6

Les Misérables - A nyomorultak (2012, musical változat)

Hű, ezt meg majdnem kifelejtettem. Jó sokáig pihentettem ezt a filmet, és most is csak három részletben sikerült megnéznem. Mostanában nem igazán tudok egyhuzamban megnézni két és fél órás filmeket, pedig nem mondhatnám, hogy rossz fim volt. Bár annyira jó sem...

A film igazi sztárparádé, Hugh Jackman, Russell Crowe, Anne Hathaway, stb. Ez abszolút pozitívum lehetne, de sajnos, egyikük sem tud énekelni. Egy idő után rettentően bántotta a fülemet a sok hamis hang, megbicsaklás, stb. Főleg Russell Crowe kappanhangja idegesített, de a többi színészt sem szabadott volna hagyni, hogy énekléssel próbálkozzon.

A film gyengéje Amanda Seyfried volt, szerencse, hogy alig volt szerepe. És hát jaj, Eddie Redmayne. Nem bírok megbarátkozni a fickóval. A mindenség elmélete után pedig már reménykedtem, hogy nem lesz gond a Legendás állatok filmmel, mert én azt a filmet nagyon szeretném szeretni, de itt nem tetszett, nem és nem. Az egyetlen pozitívum, amit el tudok mondani, hogy bár énekelni ő sem tud, de az énekhangja érthetőbb, mint a beszédhangja.

Sacha Baron Cohen igazán kellemes meglepetés volt Thénardier szerepében, éppúgy, mint a Leleményes Hugóban. Ez az ember, ha nem A diktátor és Borat-féle "önmagát" adja, határozottan értékelhető alakítást nyújt. Helena Bonham Carter pedig, mint Mme Thénardier szinte kötelezően, tőle megszokottan kiváló volt.

Maga a musical szerintem nem nagy eresztés, egyik dal sem lett igazán nagy sláger szerintem. Vagy rosszul tudom? De igazából elég jellegtelen dalok az én ízlésemnek, talán a film elején felcsendülő dal volt egy kis hatással rám, és a lázadók dala.

10/7