Cecília vágyai

E havi körtémázásunk címe a "Ha én regényhős lehetnék - ki lennék és mi lenne a történetem?". Ezt először úgy értelmeztem, hogy ha az életemből regényt írnának, milyen lenne. Hát kérem, elég drámai lenne, sok tragédiával és szomorúsággal, meg se engedném írni, pont elég volt átélni egyes részeit, nehogy már másnak is lelki kínokat okozzak vele!

De aztán szóltak, hogy úgy is lehet erre gondolni, hogy ha én választhatnám meg, milyen regényhős lennék, hogy döntenék. Hm, ez már mindjárt más, de sokkal okosabb ettől sem lettem. Ha ábrándoztam is valaha erről, nem emlékszem rá. És valószínűleg amúgy sem lenne már érvényes.

De azért lássuk be, ez elég személyes téma, hacsak nem kamuzunk, és írjuk meg a homlokegyenest ellenkezőjét, a posztban benne lesz az, hogy milyen az ízlésünk, mire vágyunk, titokban vagy nyíltan, mi az, ami taszít vagy vonz. Legalábbis részben.

Ráadásul főleg az elmúlt húsz év, alatt sok mindent átértékeltem, sok mindent másképp látok, szinte semmi sem fontos már, ami húsz éve volt fontos, és olyan dolgok lett fontosak, amikről régebben álmodni sem mertem.

Végül arra gondoltam, hogy felsorolással sem untatnék senkit, ill. kiadni sem szeretném teljesen magam, hát írok egy rövid kis történetet, mesét, amiben - mint a mesebeli lány esetében - benne is vagyok, meg nem is. Egy része tényleg én vagyok, más része viszont teljes kamu. Természetesen - eléggé el nem ítélhető módon - nem árulom el, melyik melyik...

Cecília nem tudott aludni. Már hetek óta kínozta az álmatlanság. Már megvizsgálta az udvari orvos, még egy javasasszonyhoz is elment, aki gyógyfüvekkel próbálta kúrálni, az udvari varázsló förtelmes szagú és ízű bájitalát is felhörpintette jobb meggyőződése ellenére, de semmi eredmény. Este elnyomta ugyan az álom, de hajnalban felébredt, és sehogy sem tudott visszaaludni. Eleinte csak forgolódott, és mérgelődött, hogy már megint fáradtan megy dolgozni - a királyi palotában volt könyvtáros -, de utóbb arra gondolt, hasznosabban is töltheti az ébren töltött időt, ha már aludni úgysem tud. 

Egy távoli országból a királyné furcsa szerkezetet - egy pici dobozt - kapott ajándékba, amivel a kísérőlevél szerint zenét lehetett hallgatni. Az udvarban még senki sem látott ilyet, kézről-kézre adták, forgatták, vizsgálgatták, de senki sem tudott rájönni, hogyan működik. Mikor Cecíliára került a sor, véletlenül megnyomott valami gombot, amitől a szerkezetből hirtelen fény áradt, és mindenféle egyéb gombok bukkantak elő. Addig-addig próbálgatta a gombokat, míg meg nem szólalt a dobozban a zene... A királyné hálából Cecíliának adta a dobozt, ő pedig a hajnali álmatlan órákban, különféle zenéket keresgélt rajta. Hamarosan lettek kedvencei, amiket újból és újból lejátszott magának. Volt, amitől megnyugodott, volt, amitől úgy érezte, mintha távoli tájakra repülne, volt, amitől elszomorodott, és volt, amitől felvidult. Egyik kedvence egy Two Steps from Hell nevű valaki vagy valakik zenéje lett, de az ír sztepptánc is kedvére való volt. Maga is meglepődött azon, hogy Tankcsapda nevű együttes, ill. a Hollywood Undead számai is nagy hatással voltak rá.

Szóval, mikor hajnalban nem tudott aludni, bekapcsolt valami lágy zenét, és arról képzelődött, mi mindent szeretne elérni az életben. Látta magát egy hegy tetején, két kezét széttárva élvezte a szabadság diadalmas érzését. Látta magát azzal a testtel, amilyet mindig is szeretett volna. Egész életében súlyproblémákkal küzdött, akármennyit ehetett, egy dekát sem tudott hízni, szinte zörögtek a csontjai. A való életben még véletlenül sem ment le fürödni a tengerpartra, annyira feszélyezték pipaszár lábai, de képzeletében izmos lábain futott a víz mellett, boldogan és felszabadultan. És amikor már kimozogta magát, hazatért egy rózsalugas mögött elrejtőző kis házba, ahol férje és két kislánya várta. Mondanom sem kell, hogy valójában egyedül élt. Képzeletében mindig végigjárta a házat is. Szerette a munkáját, és imádta a könyveket, ezért a képzeletbeli házból sem maradhatott ki egy jókora könyvtárszoba. S végül, mindig elképzelte, hogy ott van vele az öccse, akivel a valóságban öt éve nem beszélt. A testvére sajnos, bűnt követett el, és el kellett menekülnie a királyságból, ezért ez a rész mindig szomorúsággal vegyes örömmel töltötte el.

Hosszú hetek teltek el így, és Cecília minden reggel végigvette a vágyait, időnként újabbakat is belevett, egyeseket módosított vagy teljesen kihagyott. Mígnem egy nap hívatta a király és közölte vele, hogy külföldre szeretné küldeni, hogy meglátogasson más könyvtárakat is, tanulmányozza őket, és hozza haza a legfrissebb tudást, amit aztán alkalmaz is a palota könyvtárán. Például alakítsák át úgy, hogy környezettudatos legyen. A királynak ugyanis a "vissza a természethez!" volt a mottója, és igyekezett aszerint élni.

Cecília néhány napon belül indult a külföldi országba, ahol sok szépet és érdekeset látott, Egy nap vendéglátói kirándulni hívták, amit örömmel elfogadott, és egyszer csak azon kapta magát, hogy egy hegy tetején áll, két kezét széttárja, és élvezi a szabadság diadalmas érzését...

Hogy teljesülnek-e Cecília további álmai? Nem tudom. Még csak az út elején jár, de én drukkolok neki.

És hogy egy titkot azért eláruljak, megmutatom Cecília és az én egyik közös kedvenc zeneszámunkat:

A többiek posztjai:

Zenka
PuPilla
Nima
FFG

Utóvédek:

Anna
Bubu