Jodi Picoult-Samantha van Leer: Sorok között

Mikor a nagyobbik fiam még csak óvodás volt, egyszer fültanúja voltam a következő beszélgetésnek közte és az apja között:

- Hogyan lehet bejutni a könyvbe?

- Oda nem lehet bejutni.

- De igen! Fúrok egy lyukat a közepébe, akkorát, hogy beférjek, belemászok a könyvbe, az anyu meg kiszínezi a könyvet is, meg engem is.

Biztos vagyok benne, hogy nemcsak Pétert izgatta a kérdés, vajon be lehet-e jutni a könyvekbe, vagy hogy a játékaink ott és úgy maradnak-e, ahogy hagytuk őket, mikor alszunk vagy nem vagyunk ott (elég csak a Toy Storyra gondolni), netán bejuthatunk-e egy filmbe, könyvbe vagy onnan kijuthat-e egy szereplő (Az utolsó akcióhős, Tintaszív, stb.).

A híres írónő, Jodi Picoult lánya, Samantha van Leer nem esett messze a fájától, hiszen élénk képzeletében megszületett ennek a könyvnek az ötlete. Az ötlet, amit aztán ketten papírra (vagy inkább monitorra) vetettek, és létrejött belőle ez a csodálatos könyv.

Csodálatos a szó mindenféle értelmében. Csodálatos a kivitelezése. Ahogy a kezembe vettem, és belelapoztam, egyből rabul ejtett a szépséges kidolgozása. A borítón először csak a fűben ücsörgő lány tűnt fel, de ahogy jobban megnéztem, ott a kezében egy csillagos varázspálca és a háttérben egy kastély sziluettje, ami sejteti, hogy valami varázslatos és nem hétköznapi dologról lesz szó. A betűk dombornyomottak, azonnal látszik az igényesség, ami belül is végig megmarad. 

A könyv egyik főhőse Delila, egy 15 éves kamaszlány, aki gyűlöli a sulit, de annál jobban szereti a könyveket. Kiközösített, mert hát, valljuk be, elég sutácska. Egyetlen barátnője, Jules sem átlagos lány néha punkos, néha emós öltözködésével és külsejével. Az még csak hagyján lenne, hogy Delila jobban szereti a könyveket, mint a sminkelést vagy a bulizást (én személy szerint rögtön megkedveltem ezért a tulajdonságáért), de a a kedvenc könyve egy tündérmese, amire egyszer csak ráakad a könyvtárban. Vagy inkább a könyv akad rá? Kiveszi, és biosz órán el is olvassa a tankönyvbe rejtve (drága gimis biosz órák, amiket annyira untam, hogy a pad alatt olvastam, akkor kaptam rá Shakespeare-re, miközben a padtársaim az orosz házimat másolták le rólam). Aztán még sokszor elolvassa újra és újra, mígnem egyszer valami megváltozik...

Nehéz spoilermentesen írni a cselekményről, de annyit talán elárulhatok, hogy amikor a könyv csukva van, a szereplők elkezdenek önálló életet élni. A gonoszokról kiderül, hogy korántsem olyan gonoszok, a szerelmespár meg... nos, talán nem is egymásba szerelmes, hanem egyikük másfelé kacsingat. Mintha mindannyian szerepet játszanának. Amikor azonban a könyv kinyílik, minden visszaáll az elejére, és kezdődik újra az "előadás".

A könyv három részre tagolódik. Beleolvashatunk a mesébe, ahol minden rész előtt egy egész oldalas, színes képet találunk. Ezeket a részeket fekete betűszínnel nyomták. A másik szál Olivérnek, a tündérmese főhősének, a daliás hercegnek a gondolatait rögzíti. Ezt kékkel nyomtatták. A harmadik szál Delilát követi, ezeknek a részeknek zöld a betűszíne. Szerencsére a kék és a zöld is kellemes árnyalatú, nem bántja a szemet, nem lesz tőle nehezebb az olvasás.


Olivér és Delila részeiben a szövegbe beillesztett fekete-fehér képecskéket láthatunk. Ez itt alul az egyik kedvencem.

A fejezeteket pedig színes iniciálék indítják. Ezektől csodálatos a kivitelezés.

De csodálatos maga a történet is, A szerelem és a mesék csodájáról szól, az előbbi minden akadályt legyőz, és az utóbbiban minden lehetséges.

Két olyan fordulat is volt a történetben, amire nem számítottam, igaz, nem is akartam kitalálni, mi fog történni, csak hagytam magam sodorni az eseményekkel. A végére persze valahol lehet számítani, hiszen mégiscsak meséről van szó, de az addig vezető út végig lekötött és fenntartotta az érdeklődésemet.

Hozzájárult ehhez Babits Péter csodálatos fordítása is, ami gördülékeny volt, választékos és szép.

A könyv kicsit drágább, mint az átlag, de ha valakinek engedi az anyagi helyzete, mindenképp megéri, mert a külső és belső szépsége bőven kárpótol a többletköltségekért.

A történetben sokféle élethelyzetről szó esik, ami egy kamasszal megtörténik, megtörténhet. Kiközösítés, családi gondok, iskolai problémák, első szerelem. Ezekről finoman, óvatosan ír, sok-sok érzelemmel, de a humor és az izgalom sem marad el. Olvasás közben ilyen jelzők jutottak eszembe, mint üde, friss, bájos. A célközönsége a kamaszok, de minden olyan felnőtt is élvezheti, akiben maradt még egy kis gyermeki lelkület.

Többször leírtam már, hogy gyengéim a mesefeldolgozások, amikben van egy kis csavar, és erre a könyvre ráillik ez a leírás. Nem csoda hát, ha nagyon megszerettem a történetet és a szereplőket is.

10/9,5

A könyvet köszönöm az Athenaeumnak!