Gyors egymásutánban a harmadik sárkányos könyvet olvastam el, csak a poszttal maradtam le erősen. De nincs ám sárkányfixációm, áááá! :D
Ahogy az első résznek nem volt semmi köze a(z állítólag) belőle készült filmhez, a második résszel hasonló a helyzet. Filmnek és könyvnek semmi köze egymáshoz. Maga a történet egy picit kevésbé tetszett, mint az első rész, de azért még így is élvezetes volt.
A szöveg továbbra is elég egyszerű, de hát gyerekkönyv, nem kell ennél bonyolultabb. A sok nagybetűs szöveg továbbra sem tetszik, de a rajzokkal jobban ki vagyok békülve.
Hablatyék kalóziskolába járnak, és jót mulattam az órarenden, amiben van pl. köpködés, ordibálás, eszement erőszak, gorombaság haladóknak, hejesírás (sic!), stb. Gondolom, sok gyerek szívesebben tanulna ilyesmit matek, töri meg fizika helyett, de kérdés, hogy ha ez lenne kötelező, mit szólnának hozzá.
Kapunk még egy kis gyorstalpalót sárkánynyelvből, Hablaty barátja, Halvér nagyobb szerepet kap. Előkerül egy titokzatos koporsó, amire rá van írva, hogy tilos kinyitni. Nyilván kinyitják, és úgy lehet tudni, hogy oltári nagy baj lesz belőle. Megismerkedünk Alvinnal, a talpig becsületes földművessel, aki megint az "úgy tudtam" kategória. (Kinek voltak kétségei, úgy mégis?) Végül megtudjuk, ki Szörnyű Szőrmók valódi örököse.
Ez a kötet kevésbé humoros, mint az előző, és a történet sem kötött le annyira, de alapjában nem volt vele gond. Mindenképp folytatni fogom a sorozatot.
A borító csodás, többször végighúztam rajta az ujjam, tényleg olyan, mintha egy göcsörtös fából készült koporsó darabja lenne.
10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése