A 2. kötet hibái ellenére, és az ugyanakkor remek függővég miatt nagyon vártam már a 3. részt. (Ha nincs a tévésorozat, talán sosem folytatódik, de ezt már nem fogjuk megtudni.)
A kiadó becsületére legyen mondva, két kötetben adták ki a könyvet, így nem kellett az 1100 oldalas monstrumot tartogatni, és egy szavam sem lehet a széles margókra meg lóbetűkre, mert kicsi a margó és elég aprók a betűk. Az előrendelésnek köszönhetően elég jó áron is jutottam hozzá.
A két kötetbe osztásnak azonban lett egy nem várt következménye számomra. Mivel az elvem az, hogy egy sorozat két kötetét sosem olvasom közvetlenül egymás után, az agyam úgy vette, mintha a két kötet nem ugyanaz a könyv lenne, és az első kötet után automatikusan jó kis szünetet tartottam.
Ráadásul a tévé szinte egy időben kezdte adni a sorozat második évadát, amit szintén néztem, és emiatt néha úgy éreztem, "tudathasadásos" állapotba kerültem.
Figyelem! Az alábbi poszt spoileres lehet!
A sorozat sikeresen elkerülte a könyv hibáit, nem voltak lobogó hajak, folytonosan a szembe lógó tincsek, szexjelenetből is kevesebbet kaptunk - ezt sokan nehezményezték, de én nem bántam -, és a francia földön játszódó rész is valahogy elfogadhatóbb lett, pedig azt nem igazán szerettem a könyvben.
A sorozatban elég nagy változtatást hajtottak végre azzal, hogy a Roger-Brianna-féle kerettörténet gyakorlatilag teljesen a a sorozat végére került át, és a 2. évad nyitójeleneteit a 3. kötet elejéről emelték át.
A 2. kötet és évad végén megtudjuk, hogy Jamie nem halt meg a cullodeni csatában, csakhogy közben Claire visszatért a saját idejébe, és eltelt 20 év. Azt hiszem, nem lepek meg senkit azzal, ha elárulom, e tudás birtokában a nő vissza akar térni a 18. századba, hogy megkeresse.
A történet sok szálon fut, amik folyton váltakoznak, van Claire E/1-ben, van Claire-Roger-Brianna E/1-ben és E/3-ban (ezt nem értettem, miért kellett kétféle), van Claire E/1-en belül visszaemlékezés, és van sima E/3, mikor Jamie történetét olvashatjuk. Ez talán bonyolultnak tűnik, de meg lehet szokni.
A könyv elején megtudjuk, hogy élte túl Jamie a csatát és hogy úszta meg a kivégzést. (Nem hinném, hogy ezzel is túl sokat árulok el, hisz nehéz lenne a kötetet folytatni, ha a főszereplőt a könyv elején felkötik...)
Viszont börtönbe kerül hosszú évekre, és talán furcsán hangzik, de ez volt a könyv legjobb része számomra. Mintha nem ugyanaz írta volna ezt a részt, mint a többit. Kiforrott, érett rész, azt éreztem közben, hogy nahát, Gabaldon ilyen jól tud írni? Sajnos, tudni lehetett, hogy nem mehet így végig, az olvasóknak Jamie-Claire romantika kell, és szex.
Claire tehát - a lehető leggondosabb előkészítés után - újra átmegy a köveken, és meglepett, hogy szinte azonnal rá is talál Jamie-re. Sokkal több huzavonát vártam. Innentől fogva viszont nagyon hullámzó volt számomra a könyv színvonala, egyes részeket nagyon élveztem, mások viszont irritáltak. Claire pocsék narrátor, mikor saját magáról ír. Mikor megfigyel másokat, és azt írja le, sokkal jobb.
És mi ez a hajmánia folyton? A 2. kötetben is zavart, hogy állandóan a hajukkal vannak elfoglalva, de itt sem jobb a helyzet, talán inkább rosszabb, ráadásul részletes leírásokat kaphatunk Jamie szakálláról is... Pfff, ezt simán ki lehetett volna hagyni.
Nagyon tetszett, ahogy a szerző leírta, hogy az eltelt húsz év milyen mély változásokat okozott a párban. Bár ugyanúgy szeretik egymást, semmit sem tudnak arról, mi történt a másikkal az elmúlt hosszú években, és ez okoz egy csomó bonyodalmat. Gyakorlatilag újra fel kell fedezniük egymást. Azt is Gabaldon javára lehet írni, hogy egyértelműen sokat kutathatott a könyvhöz. A leírások, a korrajzok hitelesnek tűnnek.
Ugyanakkor egy idő után az volt az érzésem, hogy úgy jártak, mint a prérifarkas a gyalogkakukkos rajzfilmben, folyton történt velük valami. Emberrablás, hajótörés, halálos betegségek, halottnak hitt szereplők előkerülése, gyilkosság, hogy csak néhányat említsek. Csak kapkodtam a fejem, és azt éreztem, ez már túl sok. A kevesebb több lett volna. Mondjuk, mínusz 300 oldal. Viszont a szexjelenetek egy része sokkal jobb lett, nem annyira a technikai leírás volt a középpontban, és mégis izgalmasabbak voltak. Az egyik holtnak hitt szereplő visszatérése hátborzongató lett, és bár ott Claire narrált, mégis nagyon jó rész volt. A másik, ami nem tetszett, hogy szinte mindenki elhízik. Azok a rengő hájak meg szűk ruhák...
Rengeteg a szereplő, és köztük olyanok is, akiknek nem lehetett tudni, milyen szerepük van. Mintha csak dísznek lennének ott. Némelyiküknek végül lesz szerepe a könyv folyamán, de sokaknak nem, és hacsak a későbbi kötetekben elő nem jönnek, szerepeltetésük értelmetlennek tűnik.
Rengeteg a szereplő, és köztük olyanok is, akiknek nem lehetett tudni, milyen szerepük van. Mintha csak dísznek lennének ott. Némelyiküknek végül lesz szerepe a könyv folyamán, de sokaknak nem, és hacsak a későbbi kötetekben elő nem jönnek, szerepeltetésük értelmetlennek tűnik.
Viszont elhagyjuk Skóciát, és ez talán sokaknak csalódás lehet. Ezúttal nem lett hatalmas függővég, de mindenképp kíváncsi vagyok a folytatásra. Állítólag már a fordítónál van.
A fordítás igazán jól sikerült, de egy dolog zavart, Többször is van egy kifejezés, hogy ő volt legközelebb pl. egy apához vagy valami ilyesmi. Ez az eredeti angol szöveg szó szerinti fordítása, és magyarul talán jobb lett volna olyasmi, hogy ő emlékeztette leginkább egy apára, ő lehetett volna leginkább az apja, stb.
10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése