Ki ne hallotta volna Szent-Györgyi Albert nevét, mint a C-vitamin felfedezőjéét? Azt hiszem, a legtöbben. Talán még azt is tudjuk, hogy paprikából vonta ki. De azt vajon hányan tudjuk, hogy Szent-Györgyi kém is volt?
Wisinger István neve az én fejemben összefonódik a pontossággal, részletességgel, alapos kutatással. Ezt egyértelműen meg is kaptam a könyvtől. Olyan mértékű adatot, információt tartalmaz a könyv, hogy bevallom, az első felében nehezemre esett követni őket. Amúgy a kém szót kicsit túlzásnak tartom, hiszen Szent-Györgyi valójában inkább csak találkozott néhány angol ügynökkel. (Később az is felmerült, hogy ezek valójában németek voltak.) Még hivatalos megbízása sem volt, de ez is elég volt ahhoz, hogy az élete veszélybe kerüljön, emiatt kellett aztán elhagynia az országot.
A könyv számomra legizgalmasabb része az volt, amikor betekintést kaphattunk a 2. világháborús német megszállást megelőző eseményekbe, Horthy és Hitler találkozóiba, szinte magam előtt láttam, hogyan próbálta Horthy megakadályozni a megszállást, hogyan próbált kiugrani a háborúból, amibe végül is tragikus módon belebukott. Horthy alakja hitelesnek tűnt, tetszett, hogy nem annak a német bérencnek ábrázolták, amit én tanultam az iskolában, hanem sokrétűbb, árnyaltabb figurának.
Nehéz életrajzi könyvről írni, hiszen nem méltathatom a cselekményt, a jellemeket, stb., lévén, hogy valós eseményekről és emberekről van szó. Igazából az alapján tudom megítélni, hogy bennem milyen érzéseket keltett. Helyenként úgy éreztem, hogy a kevesebb több lett volna, mert a rengeteg adatot, nevet, eseményt nem tudtam megjegyezni, ill. csak részben. De kétségtelenül látszik a gondos kutatómunka és a történelmi hitelesség. Számomra Szent-Györgyi neve mostantól fogva már nemcsak a C-vitamint fogja jelenteni, hanem egy érdekes, sokoldalú, kissé hányatott sorsú emberét is.
Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!
10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése