E havi témázásunk elsőre kissé talán negatív, olyan könyvek, amiket soha többé az életben nem olvasnánk újra, és/vagy olyan szerzők, akiktől egy könyv épp elég volt, netán még sok is, netán be se fejeztük, mert úgy felhúztuk magunkat rajta, vagy unalmas volt, netán visszataszító, stb. Következzenek a negatív olvasási élmények!
Bár fejből is tudok néhányat, de azért inkább elővettem az olvasmánynaplómat, és lapozgatni kezdtem, hogy felidézzem, mi is az, ami finoman szólva sem volt jó élmény.
Ritkán hagyok félbe könyvet, ennek az oka talán még az iskolás éveimben keresendő, amikor is szorgalmas gyerekként egyszerűen úgy éreztem, az adott kötelezőt végig kell olvasni, ha beledöglök is. Ez a reflex annyira bennem van, hogy mind a mai napig nehezen engedem el azt a könyvet, ami nem tetszik, bár manapság már bátrabban teszem ezt meg.
F. H. Burnett regényét, a Little Lord Fauntleroy angol nyelvű változatát még gimis koromban olvastam el. Angol tagozatos osztályba jártam, és a tanáraink elég hamar bevezették az angol nyelven olvasást. Lehet, hogy valami rövidített változat volt, már nem emlékszem. Arra igen, hogy milyen tündéri volt, és kedves, és mennyire elbűvölt. Mikor magyarul is megjelent, A kis lord címmel, megvettem, elolvastam, és nem akartam hinni a szememnek. Mi ez a geil, cukros borzalom? Nem létezik, hogy ugyanaz a könyv lenne! Burnett többi könyvével is hasonlóan jártam, A titkos kertből készült film tetszett, de mikor meghallgattam hangoskönyvben (igaz, valami rövidített változat volt), nem ugyanazt kaptam. A padlásszoba kis hercegnője könyvből készült filmet imádtam gyerekként, de okulva az előző kettőből, az tuti, hogy könyvben el nem olvasom, sem Burnett más könyveit. (Ahogy elnézem, magyarul csak ez a három van.)
Ahogy haladok előre, látom már, hogy ez a poszt a kínos vallomások posztja is lesz. :D
A következő a listámon Márai Sándor. Mikor a 90-es években elkezdték újra kiadni, én is megvettem pár könyvét, de beletört a bicskám. A Vendégjáték Bolzanóban c. könyvét rettenetesen untam, alig jutottam a végére, és azóta sem tudtam rászánni magam, hogy elővegyem másik köteteit.
Szerb Antallal nem egészen ez a helyzet, több könyvét is kedveltem, de az Utas és holdvilág olyan mértékben bosszantott fel, hogy ha meghallom a címét, ideges leszek.
Az Indul a bakterház c. film, azt hiszem, sokunknak emlékezetes marad, ezen felbuzdulva a könyvet is elolvastam. De mekkora csalódás volt! Egyetlen momentum maradt meg belőle, amin jót nevettem, ahogy a banya curukkolt. (ez, gondolom, a zurück - németül "vissza" szóból jön) A többi részét a fejemben homály fedi, csak a kicsit keserű íz maradt meg.
Hasonlóképpen jártam Hrabal Sörgyári capricciójával. Valami hasonlót vártam, mint a zseniális film, de valami keszekusza izét kaptam.
A könyvadaptációk esetén túlnyomó többségben a könyvek nyernek szemben a belőlük készült filmmel, de a fenti két esetben a film sokkal jobb. Nekem.
Egy időben mindenféle New Age, ezoterikus és hasonló olvasmányok felé fordultam, amik között sok érdekes volt, de Eckhart Tolle nem jött be. Úgy látszik, nem vagyok elég megvilágosodott. Új Föld c. könyve nem kötött le, az egészet nem értettem, számomra felfoghatatlan, mit esznek rajta mások, ennyi a szerzőből elég is volt.
Tamási Áron legtöbb könyvét nagyon szeretem, egyik kedvenc szerzőmként tartom nyilván, de Magyari rózsafa c. könyvével megszenvedtem. Hosszú időre félbe is hagytam, így több mint egy évbe telt a végére jutnom. Értem én, hogy Trianon után keletkezett, és benne van a keserűség, amiért Erdély Romániához került, de ez a könyv mai szemmel akkor is borzalmasan nacionalista és elfogult.
Hasonló élményem volt Tormay Cécile Bujdosó könyvével. Végig sem bírtam olvasni a folyamatos zsidózás miatt. A szerző kb. mindenért a zsidókat okolta azokon az oldalakon, amiket még sikerült legyűrnöm, és ha később másmilyen is lett netán, azt már nem fogom megtudni.
Coelho! Ki ne felejtsem! :D Egy könyvét olvastam, Az alkimistát, de az biztos, hogy a büdös életben több könyvét nem veszem a kezembe. Zavaros marhaság volt.
A szürke ötven árnyalatára a szót, ill. betűt sem vesztegetem, leírtam annak idején egy posztban, hogy mi is a véleményem róla.
Neil Gaiman nem az én szerzőm, ez elég hamar bebizonyosodott, az Amerikai istenek után elment a kedvem további műveitől, sőt, azt végig sem bírtam olvasni. Tettem még egy próbát a Szerencsére, a tej c. rövidke gyerekkönyvével, de kösz, inkább mégsem. Szeretem én, ha valami bizarr, de attól azért még értelme legyen!
Robert Nye A néhai Mr. Shakespeare c. könyvének sikerült olyan indulatokat kiváltania belőlem, hogy e könyv esetében még a könyvégetést sem tartottam volna túlzásnak. :D
Luca di Fulvio A fiú, aki éjjel meglátta a napot c. könyve a jó példa arra, amikor jó az ötlet, de a megvalósítás pocsék. Itt mindenki mocskos volt, mindenféle szempontból, fizikailag és lelkileg is, olvasás közben azt vártam, hogy a könyv lapjai közül kifolyik a mocsok.
Nagyjából a végére értem a listának, van még pár író, akivel nem fogom elmélyíteni az ismeretségemet, pl. Ben Aaronovitch vagy Benyák Zoltán hiába népszerűek, nekem nem tudtak adni semmit, némi értetetlenségen kívül, hogy miért is szeretik őket.
Nagyon várom, hogy a többieket mi akasztotta ki, borzasztotta el, netán untatta halálra. És mint mindig, csatlakozni lehet! Sőt. :)
Dóri
Nima
Pupi
Heloise
Anett
Czenema
Nikkincs
Utóvéd:
Kritta
Nita
Ahogy haladok előre, látom már, hogy ez a poszt a kínos vallomások posztja is lesz. :D
Szerb Antallal nem egészen ez a helyzet, több könyvét is kedveltem, de az Utas és holdvilág olyan mértékben bosszantott fel, hogy ha meghallom a címét, ideges leszek.
Hasonlóképpen jártam Hrabal Sörgyári capricciójával. Valami hasonlót vártam, mint a zseniális film, de valami keszekusza izét kaptam.
A könyvadaptációk esetén túlnyomó többségben a könyvek nyernek szemben a belőlük készült filmmel, de a fenti két esetben a film sokkal jobb. Nekem.
Hasonló élményem volt Tormay Cécile Bujdosó könyvével. Végig sem bírtam olvasni a folyamatos zsidózás miatt. A szerző kb. mindenért a zsidókat okolta azokon az oldalakon, amiket még sikerült legyűrnöm, és ha később másmilyen is lett netán, azt már nem fogom megtudni.
A szürke ötven árnyalatára a szót, ill. betűt sem vesztegetem, leírtam annak idején egy posztban, hogy mi is a véleményem róla.
Neil Gaiman nem az én szerzőm, ez elég hamar bebizonyosodott, az Amerikai istenek után elment a kedvem további műveitől, sőt, azt végig sem bírtam olvasni. Tettem még egy próbát a Szerencsére, a tej c. rövidke gyerekkönyvével, de kösz, inkább mégsem. Szeretem én, ha valami bizarr, de attól azért még értelme legyen!
Luca di Fulvio A fiú, aki éjjel meglátta a napot c. könyve a jó példa arra, amikor jó az ötlet, de a megvalósítás pocsék. Itt mindenki mocskos volt, mindenféle szempontból, fizikailag és lelkileg is, olvasás közben azt vártam, hogy a könyv lapjai közül kifolyik a mocsok.
Nagyjából a végére értem a listának, van még pár író, akivel nem fogom elmélyíteni az ismeretségemet, pl. Ben Aaronovitch vagy Benyák Zoltán hiába népszerűek, nekem nem tudtak adni semmit, némi értetetlenségen kívül, hogy miért is szeretik őket.
Nagyon várom, hogy a többieket mi akasztotta ki, borzasztotta el, netán untatta halálra. És mint mindig, csatlakozni lehet! Sőt. :)
Dóri
Nima
Pupi
Heloise
Anett
Czenema
Nikkincs
Utóvéd:
Kritta
Nita
Több közös pontunk is van :D
VálaszTörlésPéldául az Utas és holdvilág... bármennyire is szerettem volna szeretni, egyszerűen nem ment. Én arra jutottam, hogy talán az időzítésünk nem volt megfelelő, egy másik életkorban talán jobban tudtam volna élvezni.
Gaiman látom sokunknál felmerül a listában :D Nálam is az Amerikai istenekkel tette be a kaput, de én még azért próbálkozom vele, mert olykor azért sikerül megnyernie magának.
Aaronovitch nekem ugyan nem volt borzalmas élmény, de az óriási rajongást én se igazán értem, elég langyos volt számomra - csak a London folyóit olvastam tőle, a további részeket nem igazán szándékozom én sem.
Nem, nem ment. Egyszerűen nem szeretem az önsorsrontó embereket. Pedig még fiatalon olvastam, most már biztos, hogy még annyira se bírnám elviselni. :D
TörlésGaimantől nekem elment a kedvem, pedig a Coraline meg a Csillagpor filmben bejött, ezekkel még kacérkodom, hogy esetleg könyvben, de inkább lebeszélem magam róla.
Én is csak a London folyóit olvastam, és nem folytatom, az is biztos. Nem akasztott ki igazán, csak nem értettem az egészet. :D
eu zök fura, mert én nem szeretem Haimant, de sztem pont az amcsi istenek az, amitrendes, normális regénynek lehetne nevezni az egyébként igencsak hézagos és vázlatos alkotásai közül.:D
Törlésóóó, Aaronovitch pedig jó. oké, a rajongás azért túlzás, de ha UF kell, amiben nem nyivákolnak nők valami vámpírpasi után epedve, az tuti jó választás. mondjuk nekem nagyon bejön a misztikus világ, amit Londonba tett A., a sokféle mitikus lénnyel.:)
Ebben most nem vagyunk egy hullámhosszon, de nincs azzal baj. :)
TörlésÉn azt nem értettem, hogy minek kellettek bele a "folyók". A misztikus gyilkosságos rész még nem is lett volna rossz.
mi baj a folyókkal? vagyis miért pont azzal van baj?:D
Törlésnem emlékszem, hogy bárki is bevetette volna az élővizek ennyire konkrét értelmezését. fura, de teljesen feldobja a történetet.
Ha érdekel a bővebb kifejtés:) https://irgulyasescsalamade.blogspot.com/2017/10/ben-aaronovitch-london-folyoi-peter.html
TörlésEnnél jobb magyarázatot nem tudok adni. :) Ahogy reea szokta mondani, az ízlésre nincs magyarázat. ;)
Fú, Gaiman nagyon hullámzó. Nekem voltak tőle kiemelkedően jó és nagyon felemás élményeim is. Az Amerikai isteneket azt nem tudom hányszor kezdtem el, de képtelen vagyok elolvasni... Borzalom :D
TörlésÖrülök, hogy más is így érzi. :) Meghatározó tud lenni egy szerzővel való első találkozás, mert ha rossz könyvét választod, teljesen elmehet a kedved tőle.
TörlésNa igen, ha pont ezzel próbálkozom tőle először és nem a Csillagpor-Coraline vonallal, akkor lehet, hogy nem is ismerkedtünk volna tovább.
Törlésén azon kevesek közé tartozom, aki az indul a bakterházat filmen sem tudja elviselni, nemhogy elolvassam.:D
VálaszTörlésSzerintem ma már engem is kiakasztana, más a tűréshatárom. :D
TörlésHa ennyire nem voltatok nyerők Neilre, akkor talán érdemes lenne a Good Omens (Elveszett Próféciákkal) egy kört kísérletezni. Vagy a London utcáin játszódó Soseholt, az eléggé hasonlít a Csillagporhoz.
VálaszTörlésBenyáktól melyik könyve nem jött be? Mert Zoli nem csak fantasyt ír, a Csavargók dala pl hontalan utcalakók életét taglalja, elég realistán.
Utas és holdvilágot nem csodálom, Mihályhoz extra türelem kell, őt nem az eszéért lehet szeretni :D
Na, lehet, hogy azért még kap egy esélyt, ennek a története épp vonz is, csak nem mertem.
TörlésEz az új, ami pár hónapja jelent meg, végig sem bírtam olvasni. Fú, hát az ilyen téma sem az én témám, sajnos. :(
:D Milyen igaz! De akkor miért, mert én semmi szeretnivalót sem találtam benne. :D
Én nemrég olvastam el az Utas és holdvilágot, és nagyon magával ragadott, de inkább a táj, az hogy megismertem belőle rengeteg helyet, látványosságot, néznivalót, szokást, és úgy kompletten Olaszországot. Jó, hát Mihály egy pöcsfej végül, de azt hiszem én ezt a könyvet a hangulatáért tartom erősnek, és nem a sztori miatt, mert az elég zavaros néhol és elég fura. De hát ez egy klasszikus irodalom, és gondolom azért. Én Máraitól a Gyertyák csonkig égnek könyvet olvastam, de azt tetszett, többel viszont nem is próbálkoztam. Amúgy én sajnos Az indul a bakterházat én még filmben sem tudom elviselni, szóval pacsi Nima! Jókat írtál te is, amúgy Neil Gaiman Amerikai istenei nekem is itt figyel a polcomon, de eddig egyszer kezdtem bele, de nem jutottam sokáig, pedig a könyvből készült sorozat nem volt annyira szörnyű. Igaz elég kaotikus, meg fura, és még várom, hogy mire fut ki a következő évaddal, de nem tuodm, hogy megéri-e nézni... Én már a tévés sorozatokat is offolom, ha nem éri meg a beléje fektetett energiát, mert nem ad többet.
VálaszTörlésMár nem sokra emlékszem az Utas és holdvilágból, csak hangulatok maradtak meg, de azok nem jók.
TörlésSorozatot fura módon sokkal többet hagyok félbe, mint könyvet, pedig egy könyv elolvasása több időbe telik, mint egy epizód megnézése.
Gondolkodtam én is az Amerikai istenek sorozaton, de nem tudom, szeretném-e.
Bocsi, hogy én is az Utas és holdvilágot hozom fel, de nemrég olvastam újra, és ahogy Anettnek nekem is most a táj, a hangulat fogott meg - a két főszereplő (Mihály és Erzsi) inkább idegesített.
VálaszTörlésGaimant nagyon szeretem - rövidebb műveit ajánlom, ha szeretnék mégis ismerkedni (Sosehol, Coraline, vagy a novelláskötetei).
Nem is gondoltam volna, hogy ez a könyv ennyiünket megmozgatott ilyen-olyan irányba. :O
TörlésKöszi az ajánlást, nem ígérek semmit, de egyszer talán majd előveszem mégis. :)
Ez a "végig kell olvasni, ha beledöglök is" reflex tényleg nagyon erős tud lenni, és szorgalmas kisdiák korunkra származtatom én is. Nehéz volt leküzdeni, de azt hiszem nekem már sikerült. :)
VálaszTörlésEgyébként szerintem A padlásszoba kis hercegnője könyvben is nagyon jó, nem csak a film, én kedveltem, és nem csak kicsiként, hanem egy
későbbi újraolvasás alkalmával is. Ha esetleg mégis megpróbálkoznál vele, bár nem akarlak meggyőzni, ennyi Burnettes csalódás után. :)
Márai engem is felidegesített a Füveskönyvével, de még majd akarok neki egy esélyt adni.
Coelho! :D Ne maradjon már ki! A nagy közös pont mindenkinél. :D
Thou sucketh, ezen felröhögtem! :D
Nekem még mindig nehezemre esik leküzdeni, pedig dolgozom rajta. :)
TörlésHú, hát valahogy nem merek én ezzel próbálkozni már, de talán majd egyszer. :)
Abcúg Coelho! :D
Ugye? :) Úgy éreztem, ki kell tennem azt a képet. :)
Bea, akkor hasonló "betegségben" szenvedünk, én is végigküzdöm magam a könyveken, pedig mennyi jó könyv vár ránk a rosszak helyett ...
VálaszTörlésGaiman, Coelho úgy látom több helyen előkerül. Előbbivel én is abbahagytam az ismerkedést, nem nekem ír, utóbbit meg nagyon gyorsan elfelejtettem két könyve után. Brrr!
Az Utas és holdvilág nálam betalált, igaz, nem minden része. Másodjára olvastam nemrég és teljesen más elemek fogtak meg benne, mint első olvasáskor.
Hát ez az, nem értem, miért csináljuk ezt magunkkal. :/ Pedig nem kötelező.
VálaszTörlés:D Olyan jó, hogy vannak, akik hasonlóan gondolkodnak erről a két íróról. Korábban úgy gondoltam, velem van a gond, de ezek szerint nem. :)
Én már nem sokra emlékszem belőle, nagyon-nagyon régen olvastam, húsz évnél is több. Borzasztó ezt így leírni. :D De arra emlékszem, hogy Mihály nyafogása nagyon idegesített.