Áprilisi zárás

No, tessék, azt mondtam januárban, hogy ebből nem lesz rendszer, erre itt vagyok idén a 4. havi zárással. :D Rá lehet erre cuppanni, legalább pár mondatban megemlékszem minden olvasott könyvről, de nem nyomaszt, hogy hosszasabban írjak.

Ez a hónap nem volt valami huszáros olvasás terén, bár mindennap olvastam, mégis alig haladtam. Két félbehagyásszerűségem is volt, és e két könyvön kívül csak egy befejezett könyvem volt.  Ja, és ez egy lelki-meditációs hónap volt, bár nem szándékosan válogattam ez alapján az olvasmányaimat.

1. Ierene Vallejo: Papirusz

Február végén kezdtem, de csak kínlódtam vele. Fele környékén feladtam, onnan már csak átlapoztam, és ha valami felkeltette a figyelmemet, abba beleolvastam. Így nem lett félbehagyás ugyan, de rendesen mégsem olvastam végig.

Nem sok minden maradt meg, kb. a rosette-i kő története (amit ismertem), hogy Nagy Sándor egy szemét őrült rohadék volt, és hogy a szerzőt csúfolták és bántalmazták gyerekkorában az iskolatársai, ami sajnálatos, de mi köze a könyv témájához?

Ami még nem tetszett, hogy ugyan voltak fejezetek, ezáltal elvileg tematika, de valójában nem láttam az ívet, amire a történeteket felfűzte volna a szerző, emiatt úgy éreztem, hogy ide-oda kapkod.

Viszont mindenképp a javára írható, hogy a szerző igen széles körből merítette a témáit, és nagyon alaposan utánajárt mindennek. A könyv tele van tényekkel, történetekkel, de számomra épp ez vált a hátrányává is, mert egyszerűen túl sok volt.

A fordítás többnyire jó volt, néhol volt pár fura megoldás, de egynél felkaptam a fejem: a 30-as évek Nagy Depressziója. Hirtelen elgondolkodtam, hogy vajon kik lehettek ennyire rossz hangulatban, de aztán rájöttem, hogy a 30-as évek világgazdasági válságára gondolhatott a szerző. Én még így tanultam, a Nagy Depresszió nekem teljesen ismeretlen volt. Bejön rá találat guglin, de tényleg használják ezt így?

Nagy reményeim voltak a témával kapcsolatban, de csalódás volt. Egy újabb magas értékelésű könyv, ami nekem nem jött be.

2. Dr. Joe Dispenza: Válj természetfelettivé

Próbálok mostanában lelkileg helyrejönni, és ennek egyik útját a meditálásban, relaxálásban látom, és ez a könyv, ill. igazából a szerző azért érdekelt, mert orvos, és tudományosan közelíti meg a meditálást. Na, éppen ezzel a tudományos megközelítéssel volt a bajom, mert nem értettem belőle egy kukkot sem, sőt határozottan unalmasnak találtam. Maguk a meditációs gyakorlatok pedig nem nyújtottak újat, mivel évtizedek óta foglalkozom a témával (na, azért csak nagyon laikos módon). Egy dolog volt, ami tetszett, hogy amikor elképzelünk egy célt, képzeljük el a vele járó pozitív érzelmeket is, öröm, hála stb. Ezt is tudtam, csak elfelejtettem, így jó volt erre újra rácsodálkozni.

Sajnos a legtöbb ilyen önsegítő könyv lényege kb. 20 oldal lenne, a többi nagyon sok esetben csak oldalkitöltés (tisztelet a kivételnek), ez sem volt más. Fele tájékán végképp eluntam, még itt-ott beleolvasgattam, de ennyi.

És olyan fura dolgok voltak benne, hogy vannak gének, amik bekapcsolnak pl. a negatív gondolkodás hatására. Tényleg van ilyen? Orvos a szerző, el kell hinnem neki, de őszintén szólva nehezemre esik. Vagy azzal, hogy rendszeresen ugyanazt csinálod minden nap, a múltad a jövőddé válik. Értem valahol ezt a gondolkodást, na, de munkába járó, családos legtöbbünk napjai elég egyformák, sajnos vagy sem. Inkább szokásnak nevezném ezt, mint valamiféle időutazásnak a jövőbe.

3. Domokos Gabriella: Hatodik érzék a köbön

Gabi egy sztár agykontrollos, és ebben a vékonyka kötetben összefoglalja sok-sok elképesztő sikerét - még úgy 2007 tájékáról. Kicsivel több mint 90 oldal, na, itt nincsenek fölösleges körök, csak a lényeg. Főleg a sikereit sorolja fel, néhány tanáccsal, ötlettel - bevallom, ebből jól jött volna több, de azért hasznosak voltak ezek is. Mindenesetre adott egy löketet a gyakorláshoz.

No, az április ennyi volt, remélem, a május kicsit egyenletesebb lesz, kevesebb csalódással.