A "pedig olyan jó könyv lehetett volna" kategória egyik idei győztese ez a könyv. A jó kis borító meg a fülszöveg alapján valami Addams family típusú történetre számítottam, némi bizarr beütéssel, de nagyobbat nem is tévedhettem volna.
Az elején még vannak tényleg bizarr, sőt akár gusztustalannak is mondható részek, a mennyezetről lógó levágott fejekkel meg a padlón guruló szemgolyókkal, de aki ettől viszolyog, ne aggódjon, pár oldal után már mutatóba sincs belőlük egy sem. Nekem az sem volt világos, hogy mitől is gonosz az A Gonosz, milyen alapon kínoz meg öldököl, mert csak annyit árul el, hogy nem voltak ártatlanok. Egyikükről lehet annyit tudni, hogy kacsákat dobált meg kővel (wtf?), ami nyilván nettó szemétség, de hogy emiatt kínzást és halált érdemelt volna? Nem hiszem.
Főhősnőnk Evie is olyan kis fura figura, igen gyorsan elvállalja ezt az állást, oké, hogy szüksége van rá, no, de hogy viszonylag gyorsan túlteszi magát az egész gyilkolászós helyzeten, sőt egy helyen azt mondja, hogy ha A Gonosz kérné, még kínzásra is vetemedne, az azért minimum érdekes jellemre vall. Igen hamar vonzódni kezd izmos munkaadója iránt, én pedig kikérem magamnak a nők nevében, hogy nekünk elég lenne egy izmos alkar meg egy feszes áll. Különben megfigyeltétek már, hogy az ilyen veszélyes férfi figuráknak a romantikus könyvekben mindig feszes az állkapcsa? Csoda, hogy nem kapnak görcsöt. Vagy már kaptak is, azért nem tudják ellazítani?
Evie egyébként hol talpraesett kiscsaj, aki mindent megold és megszervez, hol egy nebáncsvirág, hol meg az apjáért és a húgáért mindent elkövető lojális családtag, és főnöke iránt is a végletekig lojális. Néha meg rettentően naivnak meg álmodozónak tűnik.
A Gonosz. Hát én ezen a pasin nem tudtam kiigazodni. Nekem annyi jött le, hogy mikor stresszes meg dühös, akkor kinyír pár embert, számomra kicsit randomnak tűnő módon, és mivel folyton dühös, az elején elég sűrűn gyilkol. Még szerencse, hogy azért néha mást is csinál. Ezen kívül meg nem tudok mondani róla semmit, sajnos, annyira jellegtelen figura. Izmos, ezt elég sűrűn hangsúlyozzák. Ja, és persze csupa feketében jár, mi másban?
Akiket bírtam. Penge, az állatidomár, aki sárkányokkal meg sárkányviperákkal foglalkozik. Hagrid elemében lenne itt, mert kiderül, hogy a sárkánnyal csak rendesen kell bánni, és máris kezes bárány lesz belőle, aki még dorombol is! Dorombol, értitek? A másik Kingsley, a békaszerű varázsállat, aki nem tud beszélni, ezért kis táblákat tart fel, ha mondani akar valamit. Ezek szerint írni tud.
A történetben, ahogy már említettem, elég hamar jelentőségét veszti A Gonosz napi szintű gyilkolászása, szerencsére, mert ha az a vonal marad, ami az elején volt, Evie epekedésével az izmos alkar iránt, és A Gonosz feszes állával, biztosan félbehagyom. De van itt más történetszál is, nem is egy, némelyik egész érdekes, némelyik meg a "meh" kategória. Magára a történetre viszont egy szót tudnék használni, és az a káosz. Keszekusza a történetvezetés. Szerintem az írónő nem tudta igazán eldönteni, mit is akar ezzel a történettel kezdeni, és mindenből IS rakott bele egy kicsit. Epekedős romantikus, bizarr álparódia, varázslóvilág, bosszú, mindenből volt benne egy kicsi, meg még ennél is több.
Az egész világ nekem nagyon kidolgozatlan. Van egy királyságunk, ahol létezik olyan, hogy mágia, de hogy ki és milyen alapon birtokolja, az nekem nem volt világos. Az se, hogy milyen korban játszódik, de nem modern, mert pl. szekéren utaznak. Isznak egy üstfőzet nevű valamit, ami a kávé lehet, mert ugyan nem ez a neve, de koffein van benne, sötét és keserű. Ez így elég fura volt nekem. A Gonosznak van egy kastélya, amit kb. abból tart fenn, hogy kirabolja a királyi kincsesszekereket. Más legalábbis nem derült ki erről. A Gonosz arcát senki sem ismeri, pedig egy sereg ember él a kastélyában, és vannak gyakornokai is! Mi a fenét "gyakorolnak" ezek vajon? Hogy hogyan kell ölni meg útonállni? Ez sem derül ki. Az egész nyelvezet nagyon fura, mert üstfőzet van, de koffein, és A Gonosznak van irodavezetője. Ja, és van olyan, hogy bomba, mivel a kötet története az, hogy bombát helyeznek el A Gonosz dolgozószobájában, és keresik, hogy ki lehet a király beépült embere. Erről a királyról is csak kb. az derül ki, hogy kölcsönösen utálják egymás Gonoszunkkal. Szóval hol egy minimum 20. századi modern történet ez, hol meg középkori.
Visszatérve arra, hogy nem ismerik A Gonosz arcát. Ahogy mondtam, egy sereg ember veszi körül, és nem mindenki olyan lojális ám hozzá, mint Evie, és még soha senki sem árulta el, hogy hol lakik és ki ő? Nehéz elhinni. Oké, hogy van valami mágikus szerződés, de nem tudom, mennyire tekinthető az komolynak, mert mikor egyszer Evie és A Gonosz összekapnak, és Evie felmond, semmi következménye sem lesz azon kívül, hogy kicsit távolabbról epekednek egymás iránt addig, míg ki nem békülnek.
Ez az egész gyilkolászós-útonállós dolog teljesen megállná a helyét, ha valami morbid paródia lenne, de mivel totálisan komolyan veszi magát, szerintem komoly problémákat vet fel.
Igazán kár érte. Úgy tudom, trilógia lesz, de a 2-3. rész még nem jelent meg, plusz jó nagy függővéggel ért véget, de kétlem, hogy folytatni fogom.
A fordítással voltak komoly problémáim. Volt, amit tetszett, pl. a bánatos békába! felkiáltás jópofa volt, ill. egyszer Kingsley a BREKÍTSÉG! táblát tartja fel, ezen jót nevettem. De sajnos több volt, amit zavart. Először is nem tudom, A Gonoszban miért nagybetű az A is. De ez még hagyján. Evie és A Gonosz azonnal tegeződnek, holott Evie uramnak szólítja főnökét. De még ennél is furább, mikor jön Mr. Hogyishívják, akit szintén letegeznek, valami "Nézd meg magadnak, Mr. Gushiken!" (talán ez volt a neve, nem jegyeztem meg) volt a mondat. Hogy mi?
És voltak még rettentő bénácska mondatok is. Oké, hogy nem lehet minden fordítás tökéletes, de ha sok az ilyen, az már nagyon zavaró tud lenni. Pár példa, amit sikerült megjegyeznem. "A szíve a mellkasában vert." Szerencse, hogy nem a bokájában. "Az egyik kezét a lábára tekerte." Atyavilág, jó hosszú és rugalmas keze lehetett. "A feje hátrafelé biccent." No, külön kikerestem a biccen szó jelentését, mert valamiért nekem ez lefelé irányuló mozgást sugallt, de valószínűleg azért, mert a biccent=bólint szóra asszociáltam róla. Íme:
1. (tárgyragos határozóval is) (átv is) állandó helyzetéből (zökkenésszerűen) kibillen, elmozdul, ill. (vhonnan) vhova mozdul, zökken
1a. 〈ember v. állat feje〉 (többször egymás után) föl-le billen, bólingat, ill. 〈ember v. állat a fejével〉 bólogató mozgást végez
1b. 〈kül. virág, növény〉 föl-le mozog, hajladozik, bólingat
1c. (rég, ritk, átv is) kizökken addigi működéséből, más irányt vesz, ill. a helyes, a várt működésre vált vmi
Mindenesetre ezek alapján ebbe a mondatba nem illik sehogy sem, talán billen lehetne ide jó.
Még pár: "nem szegte le a kedvét". Hová szegte le? A "le" nem kell ide.
"az ujjait csóválta" Hűha! És azt hogy kell? Nem lehetett volna egyszerűen csak integetett?
Volt még a végén háromszor, hogy a tőr lüktetett a kezében, kíváncsi lennék, mi lehet az eredeti, mert élek a gyanúperrel, hogy valami ott ment félre.
Összességében jobb lett volna kihagyni ezt a könyvet. Kb. felétől voltak egész jó részei, de sajnos ez bőven kevés volt nekem.
10/5
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése