"Google a te barátod!" (?)

Vagy másképpen: "A Google jó barát." Vagy egyszerűen ennyi: "Guglizz rá!" vagy csak "Google." Olyankor szokták használni, ha valaki kérdez valamit, és a megkérdezett szerint a választ megtalálhatjuk a kereső használatával.

Csak engem irritál ez a mondat? Amikor először kaptam meg, meg kell mondanom, nagyon rossz érzés volt. Leforrázva éreztem magam, sőt megalázva, mintha valami lusta idióta lennék, aki képtelen a kellő információt meglelni a neten. Másrészről viszont meglehetősen udvariatlan, mi több kioktató dolognak éreztem ezzel válaszolni. 

Vajon igazam van, és ez már tényleg a kommunikáció vége? Ezentúl csak guglizunk információcsere gyanánt?

Két nemrégi eset volt, ami elgondolkodtatott. Az egyik: a steam punk kifejezés jelentését kerestem. Egy könyvismertetőben olvastam, és megkérdeztem valakitől, akiről úgy tudtam, olvasta a könyvet, mire egy Wikipedia linkkel válaszolt. Hm. Nos, talán valóban igaza van, és magam is elolvashatom a választ. A jelzett oldalon részletesen és közérthetően le volt írva a kifejezés jelentése. Ugyanakkor nekem mindössze egy rövid, párszavas meghatározás is elég lett volna, és hát azért kérdeztem őt, mert tőle szerettem volna megtudni. A link kikeresése és beillesztése vajon nem telt több időbe, mint a saját szavaival leírni lett volna? Elolvasva az oldalt, rájöttem, hogy nehéz lett volna egymondatos leírást adni (bár talán nem is lehetetlen), de ez nem minden esetben van így.

Nézzük, mikor is lehet valóban hasznos a Google? Pl. ha valami meghatározást, fogalmat keresünk. Moziműsort. Menetrendet. Szótárt. Embereket. Eseményeket. Könyvet, könyvismertetőt. Filmet. Színházat. Iskolát. Tanfolyamot. Ételreceptet. Ügyvédet. Pizzázót. Törvényt. Vagy bármi mást, ami kb. egy szóval vagy egy egyszerű kifejezéssel beírható a keresőbe. A sor a végtelenségig folytatható. Itt inkább esetenként a bőség zavarával kell megküzdenünk. A kb. 12 millió találattal (amit, kissé  kérkedve vele, mindössze 0,12 másodperc alatt prezentál nekünk a Google).

De van, amibe beletörik a kereső és a felhasználó bicskája is. Pár hete azt kerestem, igaz-e vajon, hogy ha egy diák, mire betölti a 15-öt, nem tudja elvégezni az általános iskola 7. osztályát, speciális, a túlkorosoknak fenntartott iskolába küldhető, mondjuk akár a szülők beleegyezése nélkül is. Heteken keresztül kutattam, nem találtam ilyen utalást. Mindenféle keresőszóval próbálkoztam, és mindenféle eredményt kaptam ( pl. "fenyegette társait és tanárait is a túlkoros diák", "sokan félnek a túlkoros diákoktól", "sok a cigány a túlkoros diákok között", stb. - talán a túlkoros szóval lehetett a gond, de a 15 éves diák, a 7-ikes diák, a tanköteles korú diák semmivel sem volt célravezetőbb), de nem tudtam meg, amit akartam, máig sem tudom. (A megfejtéseket várom kommentben.)

A másik elgondolkodtató eset ez volt: a torrentezésről volt szó, és valaki ezt írta, ő sosem torrentezik, mégis mindent megtalál. Rákérdeztem, van egy jó forrásod? A válasz lakonikus tömörséggel: internet.

Na ja. Az interneten minden fent van, inkább az a kérdés, mi nincs fent? Nem mindegy azonban, hogy mennyi idő alatt találjuk meg azt a valamit, amit keresünk. Hány csapdába esünk bele, hány hamis nyomba futunk? Biztos mindenkivel megesett már (vagy mégsem, csak velem?), hogy úgy tűnt, rálelt az áhított, mondjuk, zeneszámra, a letöltésre kattintott, és hopp!, felugrott egy oldal, hogy aszongya, töltsd le a világ legjobb, ingyenes zenelejátszó programját. Majd, mikor a letöltés mellett döntött, hiszen olyan csábítóan ecsetelték a program előnyeit, sikerült a gépére telepítenie valami másik vacak programot, amitől aztán több heti szívós munkával sikerült csak megszabadulnia. Manapság ennek már nem dőlök be, de régebben bizony sok bosszúságot okozott. Mennyivel jobb lenne ennél, ha valaki időben szólna, hogy mit érdemes és mit nem használni.

Nekem bizony hiányoznak a régi kommunikációs formák.

- Mari néni, hogy készíti a töltött káposztát?

- Én bizony úgy, lelkem, hogy... - és elmondta. Netán leírta.

Az interneten való kereséssel az a bajom, hogy tudunk kell, mit és hol keressünk. Hja, kérem, úgy könnyű.

És, hogy szó ne érje a ház elejét, én így írtam volna le röviden a steam punkot. A viktoriánus kor hangulatát  idéző regény, amelyben olyan találmányok szerepelnek, amik a viktoriánus korban még nem léteztek. Tudom, nem pontos, és a Wiki szebb, színesebb és részletesebb, de nekem elég.