Egyéves (volt) a blog

Hát igen, egy hónapja, és szégyenszemre nem emlékeztem meg e jeles eseményről. Csak amikor reea megemlékezett a saját blogja 2. szülinapjáról, akkor jutott eszembe megnézni, én mikor is indítottam az enyémet, és közel volt egymáshoz a két dátum, azzal a különbséggel, hogy ez a szerény blog egyéves, és nem kettő.

Végig is futott az agyamon, hogy talán meg kéne emlékezni eme jeles napról, de aztán az élet (meg a lustaságom) elsodorta a szándékot. Ez van, ilyen vagyok, na!

Aztán egy olyan könyvet kezdtem olvasni, amiben szerepel a blog címének egyik fele (erről terveim szerint hamarosan szó esik majd), és erről ismét eszembe jutott a jeles nap, úgyhogy akkor boldog szülinapot a blognak ezzel a könyv alakú tortával (ki szeretne ilyennel meglepni?)!

Ahogy a felirat mondja, köszönöm a támogatását annak a maroknyi embernek, aki olvas, tudom, nincsenek sokan, de ők legalább kitartóak. (Vagy nem?)

Talán kevesen tudják vagy emlékeznek rá, hogy korábban már volt egy blogom, azonos címen, de másik helyen, amit egy idő után úgy ellepett a spam, hogy már gyűlöltem belépni. Volt nap, hogy több, mint 70 spamet töröltem, és egy idő után úgy döntöttem, költözöm. Még arra sem voltam képes, hogy a régi bejegyzéseket átmentsem, töröltem az egészet úgy, ahogy volt. De itt most egyelőre bizonságban érzem magam, úgyhogy úgy tűnik, maradok!

A régi blogon elmagyaráztam, miért is kapta ezt a címet, de itt nem, így ehelyt pótolom. Jobb későn, mint soha, nem?

Nos, a cím két olyan ételt tartalmaz, amikben mindenféle ételfajta kerül vegyesen, és eredeti tervem az volt, hogy a blogban is mindenféle lesz: könyv, film, sorozat, saját élmények, alkotások, stb. Azt vettem azonban észre, hogy túlsúlyba kerültek a könyvek. Ennek két oka van, egyrészt súlyosan könyvfüggő vagyok, arra a kérdésre, hogy mi lenne az a tárgy, ami nélkül nem tudnék élni, gondolkodás nélkül vágnám rá, hogy könyvek. A másik pedig, hogy úgy veszem észre, ezek a bejegyzéseim a legolvasottabbak.

Valamikori könyvdaráló énem (nem egy alkalom volt, hogy egy könyvet - jó, nem a Háború és békét - egy ültő helyemben olvastam el) úgy tűnik, meghalt, vagy valahol ügyesen rejtőzik, mert sem időm, sem türelmem nincs már annyi az olvasás iránt, mint régen, de azért a könyvek szeretete nem szűnt meg, sőt.

Jobban megválogatom, mert több okból is jobban meg kell válogatnom, hogy miket olvasok, és ma már többször előfordul, hogy egy könyvet, ami nem tetszik, félbehagyok (ó, borzalom!). Ez régebben szinte elképzelhetetlen volt, mivel magyar-könyvtár szakot végeztem és a kötelezőket akkor is el kellett olvasnom, ha nem akartam, megmaradt bennem a reflex, hogy könyvet nem hagyunk félbe. De ma már nem húzhatom az időt azzal, hogy olyan könyveket rejtegessek, amik nem tetszenek, miközben ráadásul még rosszul is érzem magam tőle.

Úgy nézem, kicsit eltértem a tárgytól, így ezt most be is fejezem. Köszönöm azoknak, akik velem tartottak az elmúlt egy évben, és remélem, velem maradnak a következőben is!