Keresés ebben a blogban

2021. április 5., hétfő

Bram Stoker: Drakula


Mivel még sosem olvastam, és megjelent ez az újra fordított, teljes terjedelmű változat, gondoltam, remek alkalom lesz pótolni ezen hiányosságomat. Hát, egy jót tudok mondani róla, hogy most már ez is le van tudva.

Unalmas, érdektelen, hosszú oldalakon át semmi sem történik, csak szenvednek. Én is szenvedtem, mire a végére értem. És ez a körülményes stílus! Amennyire szerettem a Frankensteint, annyira nem szerettem ezt.

Ja, és lehet, hogy amikor íródott, ez még félelmetes volt, de ma egy óvodás sem ijedne meg tőle. Nem beszélve arról, hogy a fordulatok kiszámíthatóak. Számomra ez a könyv nem állta ki az idő próbáját.

A fordítást is meg kell említenem. Maga a szöveg nem rossz, bár van közte 1-2 olyan fordulat, amit akkor tuti nem használtak: bedobta a közösbe, rossz húzás volt tőle, de amikor "parasztosan", tájszólásban beszélő, kevésbé művelt ember beszédstílusát akarja érzékeltetni, az bizony nem sikerült jól.  Pl. hazuccság (hazugság), ez különösen irritált. Volt, hogy egész oldalakat ugrottam át emiatt, mert nem bírtam végigolvasni. Mondjuk, nem vesztettem semmit a történetet tekintve.

Sajnálom a rápazarolt időt, bár tanulságnak nem volt rossz.

Ennyi pont csak azért, mert az eleje még érdekelt, egészen addig, hogy mi lesz Lucyval, utána végképp elvesztettem az érdeklődést.

10/4

2021. február 4., csütörtök

Környezetvédelem és képmutatás 2.

Gondoltam, kihagyom a képmutatás szót, és csak arról írok, hol tartok most ebben a környezettudatos (ez milyen hülye szó, tudatában vagyok a környezetemnek, de ettől még nem biztos, hogy teszek is érte)-fenntartható-csomagolásmentés témában, de történt valami, ami miatt mégis beleírtam.

Nos, január elsejével megszűnt kültéren a kerti hulladék égetésének lehetősége. (Egyből elkezdett az agyam vitatkozni, hogy és beltéren? Ha viszem a házba, és ott égetem el, az már oké?) Ennek biztosan sokan örülnek, mondván, na, a sok hülye végre nem büdösít az orrom alá. Igen ám, de mi lesz a keletkező kerti hulladékkal? Jobb helyeken, nem ott, ahol én lakom, van zöldhulladék elszállítás. A falumban meg nincs. Tehát elvettünk egy lehetőséget, de nem adtunk helyette másikat. Dehogynem, mondhatnák erre az illetékesek, hiszen el lehet vinni a hulladékudvarba, meg felsoroltak pár embert, akik elszállítják. Ja, és még ott van a komposztálás is!

Na, nézzük csak egy kicsit! Először is nem akarok komposztálni. Szívem joga, megindokolni sem szeretném, de egy dolgot azért mondanék. A komposztálás nem annyi ám, mint amit Móricka elképzel az íróasztal mellett ülve, hogy készítek egy keretet, aztán beleszórok mindent, ami növényi, aztán majd szépen lebomlik, és nekem meg lesz jó kis trágyám. No, igen, talán működik is krumplihéjjal, almacsutkával, falevelekkel, ilyesmivel, ezek viszonylag gyorsan lebomlanak. Na, de mi van, ha mondjuk, megmetszed a fáidat vagy kivágsz egy fát, vagy bármi más okból, keletkezik egy csomó faág, vagy még vastagabb fatörzs. Tegyük fel, nincs kályhád, amiben eltüzeld, különben is tavasszal metszel, már nem kell annyít fűteni jó esetben. Na, ezeket rakhatod te a komposztra, még évek, akár évtizedek múlva is ott lesznek, csúfítva a kertet. 

Ugorjuk is át ezt a komposztálás témát, nézzük a többi lehetőséget! Valaki elszállítja. Nem kérdeztem ugyan, ezért biztos nem lehetek benne, de jó eséllyel nem a két szép szememért fogja elvinni, hanem pénzért. De nem is várnám el senkitől. Elszállítom magam. Nos, a hulladékudvarban átveszik (Veszprémről beszélünk) ingyen, háztartásonként évi 150 kg-ot, a fölött fizetős. Mondhatnád, hogy de hisz az rengeteg. Ja, levélből igen, de ha ágak is vannak benne, pikkpakk összejön az. És maga a szállítás hogy történik, akár magam viszem, akár felkérek rá valakit? Valamilyen járművel, kérem szépen, ami benzint vagy dízelt használ. Vagyis egy elvileg környezetszennyező tevékenységet megtiltunk, hogy aztán rávegyünk egy másik környezetszennyezőre, ami ráadásul még plusz pénzbe is kerül. Mi ez, ha nem képmutatás?

Ha valakit érdekel, (de ha nem, akkor is, hihi!), elmesélem, én hol tartok az első bekezdésben említett dolgokban, és mi az, ami nem megy, és mi az, amire egyszerűen nem vagyok hajlandó. Először is leszögezném, hogy nekem fontos a környezet védelme, de csak addig a szintig, amíg nem kell irreálisan magas áldozatokat hoznom, vagy feláldoznom a megszokott kényelmemet.

Bene vagyok most egy versenyben, amiben megtanítanak, hogyan spóroljunk a villannyal. A röhej az, hogy a tanácsok 90%-át már csinálom, a maradék meg az a kategória, amit nem is fogok. Egy picit túlozni fogok!!!! Pl. vegyem lejjebb a fűtést 2 fokkal és ücsörögjek két pulcsiban, vastag zokniban, takaróban. Ez a nem vagyok hajlandó kategória. Vastag zokni eleve van rajtam télen, de nekem pulcsiban, takaróban ücsörögni egyszerűen nem megy, kivéve, mikor este végre leülök olvasni. De ha bármit kell csinálnom, már az idegesít, ha a pólóra fel kell vennem egy kardigánt. Gépeljél úgy, hogy meg se tudsz mozdulni a 6 réteg ruha meg a takaró alatt. Egy héten egyszer gyertyafényes vacsora és társasjáték tévé helyett. Aha, köszi! Totál életszerű. De van nekem egy Kindle-öm, aminek saját világítása van, tehát mikor olvasok, nem kell villany. Ez is kilőve. Jó, a feltöltéséhez kell, de kb. havonta egyszer. Ami viszont kiakasztott: ne használd a háztartási gépeket, elő az izmokkal! Hogy mi? Azért vannak, hogy megkönnyítsék az életünket. Eszem ágában sincs kézzel habot verni meg tésztát dagasztani! Ha a spórolásnak az az ára, hogy visszamegyünk 100 évet, akkot kösz, nem. Erre azt szoktam mondani, hogy miért nem mindjárt a pattintott kőkorszakba?

Mi van még? Nem vagyok hajlandó textilzsebkendőt használni és vécépapír helyett ronggyal törölni a hátsómat. Egyébként már bocs, de ezeknek a kimosásához nem kell energia és víz? Nem igazán szeretnék magam tusfürdőt és sampont kutyulni. De amint lesz kimérősben, áttérek rá. A tömbszappant egyenesen gyűlölöm, a bontott csirke után életem egyik legnagyobb megkönnyebbülése a folyékony szappan volt.

Na, de akkor mi az, amit elértem? A szelektív kukánk legtöbbször már csak kéthavonta telik meg, sőt, néha már a kommunális is csak kéthetente. És vettem egy lőszőr partvist fanyéllel. :D Jelentkeztem egy zöldségdobozra, ami majd tele lesz vegyszermentes finomságokkal. A szépséghibája, hogy viszonylag messziről jön, és ugye, az is benzin/dízel, de ne legyenek illúzióink, mindent úgy szállítanak, szóval, amíg nem tudják az árut teleportálni, addig ez így is marad. De azt gondolom, minden kicsi lépés számít, a lényeg, hogy tegyünk valamit.

2021. január 1., péntek

2020 - viszlát!

Nem szeretnék sokat foglalkozni az elmúlt évvel (de fura még!), hogy ilyen meg olyan borzalmas volt, de teljesen kihagyni sem. Tudom, hogy sokaknek rettenetes volt, főleg, aki beteg lett, meghalt valakije, munkáját vesztette el stb. De igazából nekem önmagában a járvány túl sok rosszat nem hozott. A maszkhoz lassan kezdek hozzászokni, az előírásokat betartom. Néha elgondolkodtam azon, hogy élték túl az emberek a háborúkat, úgy értem, a mindennapokat. Hát így. Az ember sok mindent túlél, és hozzászokik.

Na, de erről ennyit. Lássuk, könyves szempontból milyen volt. 40 könyvet tűztem ki célul, 42 lett belőle (gyenge vicc: maradhat?), még be akartam fejezni egyet tegnap éjfél előtt, de nem jött össze. Régen nem zavart (nem emlékszem rá), hogy ha egy könyv átcsúszott a következő évre, de pár éve próbálok "lenullázva" belépni az új évbe. Még indokot sem tudok mondani rá.

Ezt a bizonyos nem befejezett könyvet abba is hagytam, mert rájöttem, hogy nem érdekel. És tán meglepő, tán nem, de ez a HP 1 francia nyelvű változata volt. Rossz ötlet volt. Nyelvgyakorlásnak szántam, mivel ismerem a történetet, nem kell annyira odafigyelnem rá, de be kellett látnom, hogy ha nem érdekel maga a könyv, akkor nem fog menni az olvasás. És bár a HP örök szerelem marad, most épp nem vágytam az újraolvasására.

Nézzünk pár számot! GR szerint 13.121 oldalt olvastam el (ez átlag közel 36 oldal naponta), a legrövidebb 156 oldalas volt (a Legendás állatok illusztrált változata), a leghosszabb 701 (a Visszaverődések viharában). A legnépszerűbb szintén a Legendás állatok volt GR-en, és rajtam kívül senki más sem értékelte a Kritoportált, amit igen sajnálok, mert nagyon szerettem a William Wenton sorozatot.

Mi van még? Két könyvet olvastam angolul, mindkeettő Jude Deveraux-tól, akit régen kb. egyetlen hagyományos romantikus íróként szerettem, de vagy én változtam ilyen sokat, vagy nem jókat fogtam ki, mert nem jöttek be. El is ment a kedvem, hogy a szerzőtől olvassak még, pedig van egy krimije is a Kindle-ön...

Sorozatok:

Terry Prathett: Sajogi Stefánia 2. része - továbbra sem értek mindent, de nagyon élvezem, főleg a nac mac fígliket. :)

Katherine Arden: Az Északi-erdő legendája 2. - ez is tetszett, idén folytatni szeretném a 3. résszel

Jude Deveraux: Montgomery- Taggert klán 2. rész, egyes források szerint meg vagy 8, 15. nem tudom, nem is értem. - ez volt a jobbik

Bobbie Peers: William Wenton 1-2-3. - nagyon kellemes, izgalmas ifjúsági sorozat, és bár nagyjából lezártnak is tekinthető, de kiderült, hogy van 4-5. rész is. Magyarul, a kiadó szerint, ezek nem várhatók.

Rita Falk: Franz Eberhofert 1. - vicces, viszonlag könnyed krimi, egy idióta, de szerethető főhőssel, és főleg a nagyijával!

Lana Millan: Raziel 2. - izgalmas és jó volt, várom a 3. részt

Szélesi Sándor: Vasrázslények ügyosztály 1. - kicsit hasonlított a Franz Eberhoferthez stílusában, és hogy szintén krimi, de mint a címe is mutatja, varázslényekkel, népmesei beütéssel. Még nincs új rész, de remélem, lesz!

Lukjanyenko: Világok őre 1. - bár ebből elvileg csak két rész van. Az eleje nagyon tetszett, a közepe nem, aztán a vége megint, de valahogy nem érdekel a folytatás.

Jude Deveraux: Summerhouse 3. - ebből magyarul megjelent az 1-2. rész, és szerettem őket, főleg az elsőt, de ez a 3. botrányosan rossz volt.

Kathryn Littlewood: Bliss 1. - szór szerint édes könyv volt, sütikbe sütött varázslatokkal. Ebből sincs több magyarul, és nem is lesz.

Theodora Goss: Az alkímista lányának különleges esete 1. - írtam róla, nem írnám le újra. :)

Jodi Taylor: St. Mary krónikák 2. - ezt nagyon szerettem, szerencsére van még rész belőle.

Christelle Dabos: A tükörjáró 4. - huh, ezt most hagyjuk is...

Jennifer Chambliss Bertman: A könyvvadászok 2. - ez is nagyon bejött, remélem, lesz folytatás magyarul

Natalia Sherba: Óramágusok 1.  - azt hiszem, új kedvencet avattam, szuper jó kis világ, érdekes történet, bár elég bonyolult nekem egyelőre. Amit nem értek, hogy miért Sherba a szerző neve, mikor orosz? És a főhős miért Vasilisa? Na, de szerencsére, nem sok oroszos név volt benne, így nem zavart annyira, de nagyon kíváncsi lennék, mi indokolta ezt.

Szerzők változásai:

Olyanokra gondolok itt, akiknek egyik könyve tetszett, a másik nem.

Lana Millan: szeretem a Razielt, de az Átkozott Hannah Brown nagy csalódás volt. 

Sarad Addison Allen: A barackfa titka elég semmi volt, de A csodálatos Waverley kert abszolút bejött.

J. K. Rowling: Az Ickabog - sajnos, a HP óta nekem valahogy nem tud írni, sem a Strike-sorozat, sem ez nem volt az igazi. Rossznak nem mondanám, de valami hiányzott, valamiből meg túl sok volt.

Christelle Dabos: hát igen, a sorozat befejezése... de azért kíváncsi leszek rá, ha ír bármi mást is.

Kedvencek és csalódások:

Hű, de nagy csalódásaim nem voltak, inkább csak olyan meh-élmények. Dührohamot sem kaptam semmitől, bár A tükörjáró végét nehezen bocsátom meg. Hasonló volt A barackfa titka, a Gyanakvó elmék, ami egyszerűen unalmas volt, nem szólt semmiről. A kis Nicolas sem tudta azt adni, amit anno, mikor franciául tanultam.

A kedvencek között idén is sok az ifjúsági, A könyvvadászok, az Óramágusok, Bliss, Sajogi Stefánia, William Wenton stb. Vajon mit árul el ez rólam, vagy az általam választott könyvekről? Inkább nem gondolkodom rajta.

Harry Potter:

Hát igen, van még ebben a franchise-ban. :D

Szerettem volna megvenni a MinaLima-féle illusztrált első részt, de nem jött össze. Majd később.

Ellenben megvettem és elolvastam a Legendás állatok illusztált változatát és A mágia történetét. Mindkettő szép kiállítású, sok érdekességet tartalmazó kiadvány.

A blog:

Elképesztően kevés posztot írtam, összevissza 12-t, és azoknak is egy része recenzió volt, úgymond, kötelező. Bevallom, nem élvezem már az írást, bár mondandóm lenne, csak írná le valaki helyettem. :D Nem ígérem, hogy többet fogok blogolni idén, de egyelőre nem is hagyom abba.

Tervek idénre:

Egy ideje fogalmazódik már bennem, hogy átállok angolra azoknál a sorozatoknál, amik magyarul félbeszakadtak.

Egyébként meg csak legyen időm olvasni, és találjak jó könyveket. :)

Bocsánat, de nincs most türelmem képeket keresni, különben sosem lesz kész ez a poszt, szóval most itt befejezem. :)