Christelle Dabos: Visszaverődések viharában (A tükörjáró 4.)

Vágjunk is bele a közepébe! Minél több idő telik el, mióta befejeztem, annál dühösebb vagyok a végéért. Nagyon nem ilyen végre számítottam, és szerintem abszolút nem is így építette fel a szerző, hogy ez várható legyen.

Ez az egész istenkeresős meg a Másik keresős izé eleve zavaros volt, és bár az egész könyv nagyjából a magyarázatára ment rá, mégis úgy érzem, gőzöm sincs, mi volt ez az egész. Pár dolog világos lett azért, hogy miért is volt Ophélie olyan kis ügyetlen, és hogy mi történt a világokkal, de a mikéntje és az egésznek az értelme homályos maradt.

Na, de ez még nem zavarna annyira. A könyv közepén lett elegem a különféle képességekből, amiket kb. mindenki arra használt, hogy másokat kihasználjon és/vagy ártson nekik. Na, de még ez is elment volna, ha nincs ott az a nyomorult vég. És most spoileresen folytatom.

Jó, azt még elfogadtam volna, hogy Ophélie-nek nem lehet gyereke, majd besegítenek Victoire vagy a lány számos unokahúga- és öccse nevelésébe, de hogy elvesztette az ujjait, Thorn meg beszorult a két világ közé, és bár nyitva maradt a kérdés, némi reményt sugallva, hogy esetleg megtalálják egymást, ez akkor sem volt tisztességes lezárás, és rettentően bosszant, hogy ilyen véget ért a sorozat. Hacsak nem lesz mégis folytatás. Úgy szerettem volna azt olvasni, hogy Ophélie megkéri Thorn kezét, meg hogy a lánynak sikerül feloldania végre a férfi zárkózottságát és önmarcangolását, ahogy megfogadta, de nem, újra szét kellett őket szakítani.

Spoiler vége. 

Azt mondják, hogy minden jó, ha a vége jó, és biztos, hogy van ebben valami. Sajnos, nagy valószínűséggel ez a béna befejezés marad meg a fejemben, pedig az előző részeket mennyire szerettem. Teljesen megértem azokat, akik csalódtak (elolvastam pár értékelést GR-en), állítólag tüntetés is volt, hogy a szerző változtassa meg a végét, ami szerintem túlzás, de együtt tudok érezni velük.

Egy könyv az író szellemi terméke, vagyis azt ír bele, ami akar, viszont, ha már el akarja adni nekem, pénzért - és rendesen fizettem érte - akkor már felelősséggel tartozik azért, amit elad nekem. Legyen logikus, szépen felépített, ha sorozat vége, lezárt szálakkal stb. Sorolhatnám. Különben olyan, mintha becsapna. Igazán kár, hogy így fogok emlékezni rá. 

Amit mindenképp meg kell említenem, a fordítás, ami most is zseniális volt, pedig nem lehetett könnyű dolga Molnár Zsófiának pl. az összekeveredő szavaknál, az Isten-Itschen fordításánál, és úgy egyáltalán az egész ágazó-bogazó történetnél. Kíváncsi lennék, ő értette-e az egészet. :D Ezenkívül jópofa szavakat alkotott, pl. a "morcolta a szemöldökét" kimondottan tetszett, de a karok és más testrészek "pörsentek ki" belőle is képletes, meg volt még egy, amit nem tudtam megjegyezni, zsuzsogott, vagy valami ilyesmi talán. Határozottan sokat lendített a könyv élvezhetőségén.

GR-en 4 csillagot adtam rá, de csak az egész sorozat miatt, itt most szigorúbb leszek:

10/6

J. K. Rowling: Az Ickabog - zanza

A könyv felénél azt gondoltam, ez egy nagyon-nagyon szomorú mese, a kétharmadánál még csak 6 pontot adtam volna, a legvége húzta fel 7-re. Talán 8-ra.

Van ebben a könyvben mindenféle borzalom, gyilkosságok, halál, ármány, börtön, Dickenst megszégyenítő árvaház, gyűlölet stb. Komolyan, már azon sem lepődtem volna meg, ha nem happy end lesz a vége. Talán nem spoiler, hogy de, hála istennek, legalább a vége jó lett. Azért a "szűrletés" elég bizarr volt.

Jó, jó, ha belegondolunk egy Grimm mesébe, hasonlókat találunk, de én egy mesétől varázslatot várok, és nem társadalomkritikát.

Nézegettem a kommenteket GR-en, és felháborító, hogy sokan a könyv olvasása nélkül adtak rá egy pontot, kizárólag Rowling állítólagos "transzfób" viselkedése miatt. Ha nem olvasta, ne mondjon róla véleményt.

Tartok tőle, ezzel kevesen fognak egyetérteni, de ez van. Sajnos, egyre inkább úgy tűnik, Rowling nekem egykönyves szerző lesz, már ha a HP-t elfogadjuk egy könyvnek, lévén, hogy sorozat. Az átmeneti üresedést sem szerettem, a Strike-sorozat meg valószínűleg sosem kerül elém, ha nem lepleződik le az álneve. És bár nem utálom, de rajongó sem lettem.

Azért még reménykedem, hogy képes lesz olyat írni, ami ugyanúgy vagy legalább hasonlóan el tud varázsolni, mint a HP.

A könyv kivitelezése szép, a gyerekrajzokról inkább nem mondanék véleményt. A fordítás a szokott Tóth Tamástól megszokott színvonalú, bár a "szűrletés" nekem nem annyira jött be, igaz, jobbat sem tudnék helyette, no, de nem is az én dolgom, hogy jobbat találjak ki.

10/7

J. R. R. Tolkien meséi

Tolkien négy, viszonylag hosszú meséjét tartalmazza a kötet. Mindegyik más hangulatú és stílusú, de mindegyikben felismerhetők Tolkien stílusjegyei.

A kóborló és a varázsló a leghosszabb és talán a legmesésebb, a szó hagyományos értelmében. Egy kiskutyáról szól, amelyik felbosszant egy varázslót, aki büntetésből játékkutyává változtatja, és onnantól fogva sok-sok kalandon át próbál hazajutni. Feljut a Holdra, találkozik a Holdbéli Emberrel, sellőkkel barátkozik, sárkány elől menekül stb. Egy bajom volt vele, elég nehezen kiejthető nevek találhatók benne. Viszont nem sokkal a könyv olvasása előtt láttam a Tolkien c. életrajzi filmet, ezért aztán a fejemben szinte végig Szatori Dávid hangján hallottam a mesét, mivel ő szinkronizálta a szerzőt. 

Bájos, kedves történet, tele fantáziával és kalanddal.

A sonkádi Egyed gazda egy középkori történet, engem kissé a Don Quijotéra emlékeztetett, legalábbis annyiban, hogy Egyed gazda éppúgy nem volt igazi hős, mint De la Mancha lovagja. Egyed gazda tulajdonképpen véletlenül elűz egy sárkányt, és onnantól fogva hősként ünneplik. A szerencse és véletlen aztán többször is a segítségére siet, egyre magasabbra emelkedik a ranglétrán, és végül kiskirály lesz belőle. Ebben a mesében inkább a finom irónia uralkodik, kimondva nem szerepel, hogy Egyed gazda a véletlennek köszönheti a szerencséjét, de mégis teljesen világos.

A woottoni kovácsmesternek én más címet adtam volna, mivel inkább mesterszakácsokról van benne szó és tündérekről. Bevallom, bennem ez hagyta a legkevesebb nyomot, bár a mesterszakács inasának kiválasztása érdekes volt.

Az utolsó mese, A levél egy disztópikus jellegű, melankólikus történet, amiben egy festő szeretne lefesteni egy fát, levélről levélre haladva. A cím is falevélre utal. A nem éppen vidám történet ellenére sem éreztem a szomorúnak a mesét, van benne valami, ami reményt adó és pozitív. Bizonyította, hogy bármilyen körülmények között is lehetünk jobbak.

A könyvet Alan Lee, a Gyűrük ura filmváltozata rajzmesterének szép illusztrációi díszítik és egészítik ki.

Jó bevezetés lehet ez a kötet azoknak, akik még nem olvasták Tolkien más, nagyobb lélegzetű műveit, és kellemes, maradandó kiegészítés azoknak (mint nekem), akik már túl vannak egy vagy több művén.

Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!

10/9

Dr. Isabella Wentz-Dr. Marta Nowosadzka: Hasimoto-betegség

Az ember ilyen könyveket szerintem akkor olvas, ha valamilyen formában érintett, nos, én azok közé tartozom, akik ebben a betegségben szenvednek. Nem olyan régen tudtam meg, még nincs egy éve sem, és - bár nem bántanék meg egy orvost sem - a magyar egészségügyről azért sokunknak van nem épp pozitív tapasztalata, és esetemben is addig terjedt a dolog, hogy felírták a hormongyógyszert. Eléggé elítélendő módon nekem ennyi nem elég, és kutakodni kezdtem. Elolvastam ezt a könyvet, de nem voltam vele maradéktalanul elégedett. Egyrészt maga ez a szellemi vezető dolog fura volt, nem tudom, higgyek-e az ilyesmiben vagy sem, másrészt az első kb. 150 oldal arról szólt, hogy mindennek az oka az Epstein-Barr vírus, amit egy mondatban is le lehetett volna írni, és ami nekem azért kicsit vérszegény volt, így aztán nagyon megörültem, mikor láttam, hogy megjelent ez a könyv. Igaz, megszólalt a fejemben a vészcsengő az alcím olvastán (Pajzsmirigybetegek kézikönyve a gyökeres életmódváltáshoz), mert az ilyesmi azt szokta jelenteni, hogy azonnal, de rögtön hagyjak fel minden olyan étel fogyasztásával, amit eddig megszoktam és szerettem, de szerencsére ezúttal feleslegesen aggódtam, de erről majd később.

A szerzők, de elsősorban Isabella Wentz, akinél sajnos, egészen fiatalon kialakult ez a betegség, először alaposan végigvezetik az olvasót a pajzsmirigy működésén, betegségén, a Hasimoto-betegségen, az autoimmun betegség mibenlétén. Külön tetszett, hogy minden fejezet végén van összefoglaló a főbb tudnivalókról, mivel a fejezetek azért elég tömények voltak nekem, a sok idegen, orvosi szóval. Tömények, de érthetőek, olvasás közben tökéletesen megértettem mindent.

Arra jutottam, hogy az okok között kb. ott van minden (az Epstein-Barr vírus is, de bőven nemcsak az), így aztán ember legyen a talpán, aki ki tudja védeni. Modern, egészségtelen életmódunk termékeny táptalaja minden vacaknak. Az okok után megtudhatjuk azt is, hogy mi minden lehet még a következménye a betegségnek. Elárulom, jó sok minden. Olvasás közben azért felmerült bennem egy s más. Nem tudom, Amerikában hogy van, de attól tartok, ha beállítanék az orvosomhoz azzal, hogy szerintem alacsony a lúgos foszfatáz szintem vagy nem jól működik a mellékvesém, mit kapnék... Nem biztos, hogy azonnal vizsgálatra küldenének, előfordulhat, hogy máshová...

Még a könyv elején azzal kecsegtetnek, hogy az orvostudomány mai állása szerint gyógyíthatatlan Hasimotót vissza lehet fordítani, és a könyv 2. felében ehhez kapunk részletes útmutatót. Táplálkozási tanácsok, méreganyagok, intoleranciák, táplálékkiegészítők, mindenféléről szó esik, de szerencsére semmi sem erőszak, hogy úgy mondjam. Lehetünk magunkkal türelmesek, egyszerre elég, ha egy-két dolgon, és szép lassan, fokozatosan változtatunk. Pl. glutén és laktóz. Én ezt eddig felesleges hóbortnak tartottam, de kezdek lassan másképp gondolkodni. Azt nem tudom, hogy tényleg árt-e, ha ezeket eszem, de majdnem biztos vagyok benne, hogy attól bajom nem lesz, ha kihagyom. Ami még szerencse, hogy manapság azért már elérhetőbbek a glutén- és laktózmentes termékek, pár éve-évtizede egy ilyen étrend jóval nagyobb gondot okozott volna, elérhetőbbek az egészséges táplálékok, étrendkiegészítők stb.

Mindenesetre rendkívül sok mindenre kell figyelni, ami azért nem egyszerű, így nem kis feladat ez az egész életmódváltás. Nem is lehetetlen, úgy látom, és a fokozatosságot betartva megoldható. Rájöttem, hogy egy halom mindent kellene szednem, adott mennyiségben, ami egy normál multivitaminban nincs meg, és elgondolkodtam, hogy milyen jó lenne, ha be lehetne menni egy gyógyszertárba, és azt mondani, keverjenek össze egy olyan készítményt, amiben azok és akkora mennyiségben vannak, amikre nekem épp szükségem van. De ez még a jövő zenéje.

Részletes táblázatok vannak arról, hogy mit jó enni és mit nem, hogy mi ártalmas, hogy miket kellene szedni, és hogy egyes élelmiszerek pl. mennyi higanyt vagy jódot tartalmaznak. Szomorú ellentmondás, hogy míg a jód általában jót tesz a pajzsmirigynek, a Hasimoto esetében épp fordítva van, és elképedtem, hogy mi minden tartalmaz jódot. De még ezenkívül sok minden mást is bemutatnak a könyvben, amit itt lehetetlen lenne felsorolni. Pl. hogy még a kozmetikumok, sminkek is milyen mérgezőek tudnak lenni, a tisztítószereken meg meg sem lepődtem.

Mivel a könyv amerikai, így nem tudom, ezek az adatok hazai viszonyokra mennyire pontosak, és a könyv végén felsorolt táplálékkiegészítőket sem tudom nálunk beszerezni. Talán ez az egy, ami miatt hiányérzetem volt, jó lett volna egy kiegészítés magyar adatokkal. De nagy egészében nagyon hasznos könyvnek találtam, egyes tanácsait már el is kezdtem megfogadni. Kíváncsi vagyok, a legközelebbi vérvétel eredménye tükrözi-e majd.

10/9

Az olvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!

Környezetvédelem és képmutatás

Már egészen kicsi koromban is zavart a szemetelés és a pazarlás. Rászóltam a szüleimre, ha eldobták a  cigarettacsikket az utcán, és még akkor sem pazaroltam a vizet, mikor még nem kellett érte fizetni (volt ilyen!). Nem állítom, hogy én vagyok a legnagyobb környezetvédő a világon, de igyekszem egyre többet tenni érte. Nem álltam meg a szelektív hulladékgyűjtésnél, hanem arra törekszem, hogy minél kevesebb szemetet termeljek. Lecseréltem a mosószert és az öblítőt olyanra, ami nemcsak, hogy lebomlik, hanem a csomagolás is környezetbarát (itt vehetők, és bátran merem ajánlani, mert nemcsak környezetvédő, hanem tisztára is mos, és puhák tőle a ruhák!), papír fültisztítópálcikát használok, vászon- ill. tüllzacskót viszek a boltba kiflinek, gyümölcsnek, zöldségnek... és tervezem, hogy szépen kiterjesztem a lehető legmesszebb.  Lebomló szemetesszák, újratölhető folyékony szappan a tervek, és még sorolhatnám, szerencsére már van lehetőség bőven. Veszprémben, ahol dolgozom, van két hely, ahol beszerezhetjük az ilyen holmikat, a Zöldbolt és a Feltöltő Pont. Ja, és fákat ültetek.

No, de, a reklámon túl (amiért egy fillért sem kapok, szóval nincs okom hazudni) van más célja is ennek a bejegyzésnek. Foglalkoztat már a dolog pár hete, ideje kiírnom magamból.

A gondolkodást az indította el, hogy pár hónapja a lakóhelyemen már csak minden hónap 3. péntekjén lehet kerti hulladékot égetni, 2021. január 1-től pedig teljesen meg fog szűnni ez a lehetőség. A kérdésemre az önkormányzatnál, hogy akkor mi lesz helyette, lesz-e zöldhulladék elszállítás, a válasz az volt, hogy nem tudják. Remek. Azóta jár ezen az agyam, példákat gyűjtögetek, és utánajárok dolgoknak. Leírom, egyelőre mire jutottam, de hangsúlyoznám, nem vagyok szakértő, és ezekkel csak kérdéseket vetek fel, nem jelentek ki semmit.

Szabadtéren csak kerti hulladékot lehet égetni. Nyilván nem szabad autógumit, műanyagot stb. Egyértelmű, ez környezetszennyező. Ha viszont mindezt beviszem a kályhámba, kazánomba, és senki nem látja, akkor már rendben van?

A szomszéd, aki árgus szemekkel lesi, hogy mit csinálunk a kertünkben, és bejelenti, hogy szerinte!!! műanyagot égetünk, vajon mennyi szemetet termel a házában?

Van némi mindenféle veszélyesnek minősülő hulladék (építési törmelék és pala) a kertünkben, ill. egy garnitúra gumiabroncs a a garázsban. Mivel egy jó alapos kert kipucolásnak érek lassan a végére, jó lenne eltűntetni ezeket. Utánajártam a lehetőségeknek. Három különböző helyen lehet leadni hulladékot. A hulladékudvarban ingyen le lehet adni jó sok mindent, ami szuper, de egyrészt meg kell oldani az odaszállítást, másrészt nem vesznek be mindent. Az építési hulladék bevételéért (egy másik helyen) már fizetni kell - igen, te, aki meg akarsz szabadulni az anyagtól, fizess, hogy bevihesd. Építési törmelék befogadása kb. 30 ezer forint tonnánként. De ehhez megint csak oda kell vinni. Ha már konténert kérsz a házadhoz, a 3 m3-es bruttó 50 ezer forint, a 7 meg valami 88, ha jól emlékszem. Plusz a fuvardíj.  A pala meg egy 3. hely, amit még meg sem kérdeztem, mennyibe kerül, hogy odavihessük. Megint csak kérdezek, mire fogja ez sarkallni az embert? Törvénytelenségre. Még az is, aki egyébként nem lenne szemetelő fajta, és nem szórja tele az erdőt mindenféle ocsmánysággal, ekkora összegért még az is valami más úton-módon fog megszabadulni a szemetétől. Naiv kérdés jön. Miért nem jutalmazzuk a környezetvédő magatartást ahelyett, hogy ilyen árakkal büntetnénk?

Itt ez a zero waste (vagyis nulla hulladék) mozgalom, egyik képviselője a névrokonom, Bea Johnson. Balázsék rádióműsorában pedig volt egy magyar képviselője az ügynek, Antal Éva. Itt meg tudod  hallgatni a beszélgetést. Nagyon klasssz, persze, de azért felmerültek kérdéseim. 

Komposztálás: mi van, ha nincs rá lehetőségem, mert nincs kertem? Vagy van ugyan, de egyszerűen nincs hozzá időm, erőm, kedvem? Emellett épp a komposztálható hulladékkal van a legkevesebb baj, hiszen a krumplihéj meg az almacsutka fog a leghamarabb lebomlani. Antal Éva elviszi vidékre a komposztálható anyagokat. Tök jó. Mivel? Szekérrel, lóval, gyalog? Felteszem, valamilyen járművel. Környezetterhelés.

Csomagolásmentes bevásárlás: oda el kell jutni valahogy, a legtöbbünknek nem a közvetlen közelében van. Máris szennyezted a környezetet, hiszen járművet használsz. 

Tavaly ráakadtam egy oldalra, ahol környezetkímélő tisztítószereket lehet venni és vissza lehet küldeni a cégnek a flakonokat. De pl. a folyékony szappanhoz Japánból!!! hozzák a gyümölcskoncentrátumot. Környezetterhelés.

Folytathatnám, de most abbahagyom. A lényeg, hogy nincs tökéletes módszer. Hiába veszed a szalámit olyan boltban, ahol nincs becsomagolva, hanem leszelik, mert az a szalámi maga műanyagba van csomagolva, és a papír belsejében, amibe becsomagolják, van egy műanyagréteg. Amit megveszel a zöldboltban, azt is odaszállítják valahogy.

Különben azt hiszitek, a régiek környezettudatosabbak voltak? Nem. 22 éve lakom itt, azóta a kertből meglehetősen sokféle érdekes hulladék került elő. Nem volt szemétszállítás, de volt szemétdomb és oda dobtak ki mindent. De tényleg mindent. A mai napig találok ezer éves tejfölös doboz maradványt, gyógyszer csomagolást, műanyag vödrök darabjait, így-úgy szétfoszlott ruhadarabokat, törött üveget, tányérdarabokat, rozsdás edényeket... Igazán látványosan látszik, hogy mennyi idő alatt bomlik - ill. nem bomlik - le a szemét.

Megoldás? Nem tudom. De nem hárítom a felelősséget másokra, mert hogy a nagy cégek a hibásak a környezetszennyezésért stb., hanem arra törekszem, hogy a lehető legtöbbet tegyem meg, ami tőlem telik. Nem kell egyszerre, de minden lépés számít.

Jennifer Donnelly: Északi fény

Mivel annyira szerettem a Stepsistert, örömmel fogtam a kezembe a szerzőnek ezt a könyvét is. A fülszövegből azt hittem, valami krimi lesz, de nagyon nem az. A könyv végén a szerző jegyzetéből kiderül, hogy Grace Brown létező személy volt, és a halála nagy port kavart fel annak idején, 1906-ban.

Szóval krimi helyett egy lányt kaptam, Mattie-t, aki rettentő szegénységben él, és elég sanyarú sorsa van. Író szeretne lenni, de nincs pénzük rá, hogy befejezze a középiskolát. A tanárnője közbenjárására ösztöndíjat kap New Yorkban, de az apja nem akarja, hogy tanuljon, mert kell a dolgos kéz otthon a többi testvére és a gazdaság miatt. Ugyanakkor egy nagyon szép fiú is elkezd iránta érdeklődni.

Két idősíkban játszódik a történet, az egyikben Mattie otthoni életét láthatjuk, a másikban a Glenmore szállodában dolgozik.

Az a helyzet, hogy nem szeretem az ilyen keserédes történeteket, a sok testi-lelki nyomorral. Amiért mégis folytattam, mert kíváncsi voltam, melyik életet választja Mattie. A nagyvárost és az írást vagy a férjet és a gazdálkodást? Mert kíváncsi voltam, hogyan halt meg Grace. (nagyjából kitaláltam, pedig nem is találgattam) Mert kíváncsi voltam, hogyan is került Mattie végül a szállodába, hiszen az apja nem akarta odaengedni. A választ mindegyik kérdésre megkapjuk, ami jó, de a történet maga alapjában véve nem tetszett.

Viszont tetszett a stílus, a szerző most is jól ír, bár az elejét elég unalmasnak találtam, de később jobban lekötött. Volt pár gondolat, ami megfogott. Az egyik, mikor Mattie takarít a szállodában, és azon gondolkodik, hogy az emberek nemcsak tárgyakat hagynak a szobákban, hanem érzelmeket is. Sóhajokat, sírást stb. A másik, hogy a női íróknak nem volt családjuk, mert vagy írás, vagy család. (Ne feledjük, 1906-ban járunk!) A férfiak lehettek írók és lehetett családjuk is, hiszen az asszony mindent elrendezett.

Örültem Matttie döntésének, nagyon bátor dolog volt, és bár nem szeretem az ilyen jellegű történeteket és nem is erre számítottam, azért nem bántam meg, hogy elolvastam.

Lana Millan: Raziel 2. - Egy angyal a szerelem küszöbén

Már-már kezdtem lemondani arról, hogy lesz folytatás, pedig az első rész függővége után nagyon vártam, hogy megtudhassam, mi történik majd. Bevallom, elég sok mindent el is felejtettem. És amikor végre megkaptam a könyvet, rögtön rá is vetettem magam, és magamhoz képest rekordidő, alig néhány nap alatt ki is olvastam.

Pár oldal után, ahogy kezdtek visszajönni az emlékek, bennem is felmerült a kérdés, amit fel is tettek az írónőnek (egy facebookos videóban konkrétan láttam, de biztos vagyok benne, hogy nem ez volt az egyetlen), hogy vajon a jövőbe látott, mikor kitalálta ezt a szabadon engedett vírus dolgot? Vagy pedig ez tényleg csak egy (jobb szó híján) "kényelmes" fordulat? Mindenesetre nagyon találó volt a jelen helyzetben, és beleborzongtam olvasás közben.

Ez a rész szerintem sokkal-sokkal fordulatosabb és izgalmasabb volt, mint az első (pedig az is jó volt), Belader és Raziel kapcsolata szépen építkezik, a jellemük is formálódik, az új karakterek pedig ügyesen simulnak az egész nagy térképbe. (A szóhasználat szándékos, aki olvasta az előző kötetet, tudja, hogy mire gondolok.) Most már nem foglalkozunk annyit Raziel földi életének részleteivel, áthelyeződik a hangsúly a Tudás Könyvének üldözésére, valamint Raziel és Belader kapcsolatára. Sosem gondoltam volna, hogy egyszer így fogok kedvelni egy démont.

A párhuzamos történet pedig, amire egyáltalán nem számítottam, egyszerűen szívettépő volt. A szerzőnek sikerült néhány mondattal olyan atmoszférát teremteni, amiből végig sejteni lehetett, hogy milyen fajta végkifejlet várható, még ha a konkrét eseményre még csak tippelni sem tudtam volna, úgy meglepett.

Szerencsére, a drámai és izgalmas fordulatok mellett a humor sem marad el, amire néha nagy szükség is volt, hogy kicsit ellensúlyozza a komoly témákat.

A régi szereplők közül is visszatérnek néhányan. Uriel, aki most picit másképp viselkedik, mint az első részben, de nem lett szimpatikusabb, Lucifer, akinek az ember (meg az angyal) legszívesebben behúzna egyet, de mégis van benne valami ördögien vonzó, humoros és - bármily furcsa-, igaz. Mindenkit és mindent manipulál, de olyan ügyesen, hogy az ember úgy érzi, sok dologban igaza van.

Természetesen most is függővég lett, szóval megint lehet izgulni a 3. részig, amire remélhetőleg nem kell megint 2 évet várni.

És még valami, a szerző karanténnovellákat is írt, amik az oldalán elérhetők (én még, sajnos, csak kettőig jutottam), ill. ha a Líra oldalán vagy Líra könyvesboltban megvesszük valamelyik Raziel könyvet, ajándékba kaphatjuk. 

Részletek: https://www.lira.hu/raziel-21

A borító szépséges, tökéletesen passzol az 1. kötethez.

10/9

Az előolvasás lehetőségét köszönöm a kiadónak!