Keresés ebben a blogban

2013. április 7., vasárnap

David Mitchell: Felhőatlasz

Tartok tőle, hogy semmi eredetit vagy újat nem tudok mondani a könyvről vagy filmről. Előttem már rengetegen méltatták a könyv lépcsőzetes, egymásra épülő szerkezetét, a film jó tulajdonságait. Legfeljebb azt tudom leírni, nekem mit jelentett.

November óta spóroltam a könyv elolvasására, de csak pár hete jutottam hozzá. Sőt, már előbb érdekelt, onnantól fogva, hogy láttam a filmről készült első előzetest, és rákerestem a könyvre. Akkor láttam, hogy magyarul még ki sem adták, de amit megtudtam róla, az roppant kíváncsivá tett.

Nos, a hat történet közül az első, Adam Ewing csendes-óceáni naplója kötött le legkevésbé, pontosabban úgy a feléig nem kötött le. Pedig nem volt rossz, egy csomó érdekes dolgot tudhatunk meg a maorikról és a moriorikról, de azt hiszem, a sok szuperlatívusz miatt valami teljesen mást vártam, és a sok leírás nekem száraznak és vonakodva bár, de bevallom, unalmasnak bizonyult. De aztán, mikor beindul a történet, már sokkal érdekesebbnek találtam.

A következő történet, a Levelek a kastélyból, már egyértelműen tetszett. Robert Frobisher, az apja által lenézett zeneszerző, aki rá is szolgál erre a lenézésre, ugyanakkor mégis nagyon szeretné bizonyítani, hogy nem igaz, honnan is ismerős? Tetszett a rész iróniája, humora, és abszolút nem számítottam a végkifejletre.

A Fél-életek - Az első Luisa Rey-rejtély izgalmas volt, bár a politikai részeket nem igazán tudtam követni, de ez mit sem von le az értékéből.

A Timothy Cavendish rettenetes megpróbáltatásai volt a másik kedvencem, ismét humoros, helyenként meghökkentő, és bizonyítja a mondást, hogy öreg ember nem vénember.

Szonmi-451 oriszon-tanúsága már a jövőben játszódik, klónok között, egy félig elpusztult világban. És bár csak részleteket tudunk meg, az előzmények jó része a fantáziánkra van bízva, mégis jól kidolgozottnak éreztem ezt a világot. Eléggé ijesztőnek is, remélem, nem ez vár az emberiségre, bár sajnos, vannak errefelé mutató jelek is.

Újabb vallomás, a 6. résszel volt még a legtöbb bajom: A Loccsogó-gázlóNál, Meg aMi utáNa jött. Igen, így írva, és pontosan ez volt vele a bajom, ez a furcsa írásmód. Egy apokalipszis után járunk, és egy meglehetősen egyszerű, tudatlan fiú, Zakri írja le a vele történteket. Értettem én, hogy így akarták visszaadni a fiú és népe tudatlan, ha úgy tetszik, primitív voltát, de nagyon-nagyon megnehezítette az olvasást. Nem tudom, hogy nézett ki eredetiben, és őszinte részvétem a fordítónak, elege lehetett ezzel a résszel, de nem tehetek róla, engem zavart. Végül csak úgy voltam képes végigolvasni, hogy egyszerűen nem vettem tudomást a fura írásról, és úgy olvastam ki magamban a szavakat, ahogy helyesen lennének.

A mozbia nem jutottam el, hogy ott nézzem meg a filmet, így csak pár napja láttam, de most már örülök, hogy előbb a könyvet olvastam. Bár a film közel 3 órás, mégis egy csomó minden kimaradt, kisebb-nagyobb változtatásokat eszközöltek benne. A Robert Frobisher részből pl. teljesen kimaradt Eva (bár meg kell mondanom, nem éreztem hiányát), és a film Cambridge-ben játszódik, szemben a könyvbeli Belgiummal. De ezek inkább csak apróságok, az igazán fontos mozzanatok megmaradtak.

A filmben jóval gyakoribbak a történetszálak közti váltások, ezért nagyobb figyelmet igényel, és pörgősebb is lesz. A közel 3 óra ellenére egy percig sem untam, bár nekem a nagy katarzis elmaradt, talán, mert olvastam a könyvet. A könyvben egyáltalán nincs ennyire kihangsúlyozva a "minden mindennel összefügg" mozzanat, amit az üstökös anyajegy jelképezett.

Nagyon tetszett, hogy a színészek több szerepet játszottak, hol főszerepet, hol egészen picit. A maszkosok, fodrászok nagyot alkottak, a vége főcím alatt néztem egy-kettőt, bár a legtöbb szereplőt felismertem. Ebben a szinkron is segített, azonos hang, azonos színész. Bár Hugo Weaving, mint Noakes nővér, nem esett le. Ez egyébként zseniális volt, mind a külső, mind az alakítás.

A kedvenceim a két Jim voltak, Sturgess és Broadbent, és Ben Whishaw, akit a II. Richárd óta figyelek. De egyetlen szereplőt sem tudnék mondani, aki nem a maximumot nyújtotta volna. A film amúgy is kész sztárparádé.

Tudom, hogy a film és a könyv szinte egyszerre jött ki magyarul, ezért a film valószínűleg nem követhette a magyar fordítást. Ez egy picit zavaró volt. Talán jobb lett volna egyeztetni egyes fordítási fordulatokat, de gondolom, ez technikailag nem volt megoldható. Papa Szong - Szong Papa, Zakri - Zachary, bölcselődök - jövőbelátók, stb. Bár pl. a Gyönyörhév egyezett, ami meg meglepett, mert nem annyira köznapi név, hogy egyértelmű legyen.

Olvastam, hogy a kasszáknál megbukott, ami kár, de nem lep meg, mivel gondolkodni és figyelni kell közben. Nem az agy rágógumija.

Összességében két szinte tökéletes alkotást láthattam-olvashattam. Kicsit bajban voltam a pontozásnál, mert 9-nél többet érnek, de egy hajszállal nem érik el a 10-est, így legyen:

10/9,8

PS: Apropó! Nincs meg valakinek a Szellemírók?




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése