Keresés ebben a blogban

2013. május 27., hétfő

J. K Rowling: Átmeneti üresedés

Keserves poszt lesz ez, már látom. Részben, mert az asztali gépem gyengélkedik, és ennek a laptopnak a billentyűzete nem kedvel engem, részben pedig mert nem is tudom, mit írjak erről a könyvről. Azon is gondolkodtam, hogy írjak-e róla egyáltalán, de kikívánkozik belőlem pár dolog.

Azt hiszem, minden Harry Potter-rajongó nagyon várta az írónő új könyvét. Aztán kiderült, hogy felnőtteknek szóló könyv lesz, így a gyerekek kimaradtak a körből. Műfaj meghatározásként olvastam olyat, hogy politikai tündérmese, hát ez engem nem túlzottan vonzott, de hát Rowling, úgyhogy érdekelt. Mikor megjelent angolul, rögtön neki is kezdtem, de be kell vallanom, igen hamar abbahagytam. Bármilyen jól is tudom a nyelvet, az írónő olyan bonyolult mondatszerkesztést használt, ritkán előforduló szavakkal, hogy bár értettem, de a szöveg értelmezése akkora koncentrációt igényelt, hogy a történet követésére már nem maradt energiám. Így kénytelen-kelletlen megvártam a magyar kiadást, amire nem is kellett túl sokat várni, úgy fél évet, de csak március végén tudtam belekezdeni, és közel két hónapomba telt kiolvasni. Nem mintha unalmas lenne, nem, csak esténként olyan fáradt voltam, hogy szó szerint egy-két oldal után kiesett a kezemből.

A könyvről igen-igen vegyes véleményeket olvastam, köztük rengeteg negatívat, ez némi aggodalommal töltött el, de magam akartam a végére járni. Olvastam olyat, hogy unalmas, hogy képtelenség megjegyezni a rengeteg szereplőt, hogy rétegkönyv, stb. Volt köztük azért pozitív ítélet is, de én legalábbis kevesebb ilyennel találkoztam.

Nos, nekem nagyon tetszett az elejétől fogva, bár tényleg nehezen jegyeztem meg a neveket, és talán, ha a könyv közepére mondhattam el, hogy nagyjából tudom már, hogy ki kicsoda, és kinek a rokona, ismerőse. És bár a HP-ban talán még több szereplő volt, de azért azokat a neveket nekem valahogy könnyebb volt memorizálni. Egyáltalán nem éreztem unalmasnak, annak ellenére, hogy a szó szoros értelmében nem túl eseménydús. 

Rowling igen jó jellemrajzokat ír, el is gondolkodtam rajta, hogy honnan ismeri ilyen jól a drogos anyát, a problémás kamaszt (bár három gyereke van, így erre talán könnyű a válasz), a pakisztáni bevándorlókat, stb.

Mondom, abszolút tetszett, bár a trágárság kissé zavart, és a nemcsak hogy nyílt, de már-már pornografikus szex is, de el tudtam fogadni, mint a jellemábrázolás eszközét.

A felénél azonban történt valami. A drogos anyáról kiderül, hogy az anyja elhagyta, az apja verte, sőt molesztálta. Ennél a hatalmas sablonnál sóhajtva csóváltam meg a fejem: Miért kellett ezt Ms. Rowling, miért? Mert hát ki más lenne a hibás, mint a szülő. Félreértés ne essék, ez biztos, hogy meghatározó élmény egy gyerek életében, még belegondolni sem szeretnék, nemhogy átélni, de azért felnőtt egy felnőtt, hogy dönteni tudjon, és a döntéséért vállalja a felelősséget. És bár egész biztos, hogy egy ilyen élmény egy egész életre ott hagyja a bélyegét, de mégsem tudtam kibékülni a dologgal. Az addig gondolatban adott stabil 10 pontból le akartam vonni képzeletben egy fél pontot, de úgy éreztem, egy egész ponttal csúszott lejjebb, és sajnos innentől fogva nem találtam rá újra a könyv ritmusára, hangulatára, és a pontok tovább csökkentek a későbbiek folyamán.

Innentől fogva kezdett zavarni a könyv hosszúsága is, sokallni kezdtem a több, mint 500 oldalt. Tele volt számomra lényegtelen eseményekkel, a végére úgy éreztem, 300 oldal bőven elég lett volna. Az addig sem tökéletes, de elfogadható szereplők, változó arányú jó és rossz tulajdonságokkal, ilyen-olyan, főleg lelki, de néhány esetben testi nyomorokkal, elkezdtek látványosan zülleni. Már gyakorlatilag egyetlen jó tulajdonságot sem lehetett bennük felfedezni, viszont egyre gusztustalanabb dolgokat műveltek, kamaszok és felnőttek egyaránt.

Ezzel csak az volt a bajom, hogy így nemcsak hogy nem tudtam azonosulni egyik szereplővel sem, de úgy éreztem, hogy most már csak azért olvasom végig, hogy letudjam. Az események egyértelműen vezettek a tragédia felé, tudtam, hogy ennek a sok mocsoknak valahol ki kell törnie, de sajnos részben kitalálható volt a végkifejlet, és mivel egyik szereplőt sem tudtam megszeretni, ezért ez nem hozott sem feloldozást, sem katarzist. Bár néhány szereplő élete talán megjavult, másoknak legalábbis szembe kellett nézniük azzal, amit addig önmaguk elől is eltagadtak, mégsem éreztem jobban magam, a karakterek sorsa nagyjából hidegen hagyott, és a befejezést klisésnek és hatásvadásznak éreztem. Az utolsó oldal után ez szakadt ki belőlem önkéntelenül is: Hát ez szörnyű volt. 

Rowling jól ír, ez kétségtelen, a történetvezetéssel sincs különösebb gond, de a fentebb leírtak miatt sajnos, ez a könyv számomra az egyszer olvasható kategória. Ha eltekintek a történet hiányosságaitól, és figyelembe veszem az első felet, ami nagyon tetszett, nagyon erős jóindulattal:

10/8, és nem adom fel Rowlingot, de remélem, a következő könyve elkerüli majd ezeket a hibákat.

6 megjegyzés:

  1. Persze, hogy szörnyű volt, mert nehéz téma, és az életet követi. Érdekes, hogy pont attól a résztől nem szeretted, ami a legemberibb momentumokat tartalmazza. :) Nem menti fel az anyát, csak megmutatja a hátterét, ami lehet klisé, de totál reális. Sok drogossal dolgoztam együtt, és ennél nagyobb "klisékkel" is találkoztam, amit ők realitásnak éltek meg. Nehéz könyv és szerintem zseniális, de persze kimondottan jó, hogy nem értünk egyet mindenben ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát persze, hogy ez a valóság is. De egy regényben (filmben, stb.) ezek nagy klisék, még akkor is, ha az életet követik. Azt hiszem, a 2. felére besokalltam a rengeteg mocsoktól, ami a felszínre került. Ami a legnagyobb bajom volt, hogy nem szerettem meg egyetlen szereplőt sem. Andrew-t majdnem, de mégsem, és úgy nehéz érdeklődni a sorsuk iránt. Nincs kinek drukkolni.

      Törlés
  2. Köszi, hogy írtad a posztod, rá is kerestem, korábban nem olvastam, de most megtettem, és az elején nagyon vigyorogtam, mintha én írtam volna! Nekem is nehéz volt az angolja az elején, és a cikornyás, összetett mondatai, a sok-sok nagyon ritka szóval. Később sokkal egyszerűbb, csak addig el kell küzdeni magad. És én is két hónapig olvastam, szintén esténként nem volt hozzá agyam, vagy pár oldal után bealudtam rajta...

    Azért egész jó pontot adtál rá. Szerintem amúgy pont ez a gusztustalanság-spirlá volt a lényeg, és amire Rowling törekedett, az talán az, hogy mindannyian egy kicsit magunkba nézzünk és talán másokra is, odagondolva azt a bizonyos hátteret, ahogy az egyik szereplő szájába is adta - bár idézni nem tudom -, vagyis hogy mindenki mögött ugyanannyi ezer apróság alkotja a háttérországot, és bár nem lehet soha mindenkire tekintettel lenni, valahogy mégis erre az emberségre tanít ezekkel a kicsavart karakterekkel.

    A pornografikus szexbe viszont belekötnék. Hol? Még egy kamaszos rejsz sincs benne. Csak szexelnek a bokorban, az sincs részletezve igazán. Andrew és Fats meg beszélgetnek az egyik élményről, de szerintem az se volt igazán undi, vagy sok. Persze eltérő lehet a küszöb, de ha Gaiman alapján megyünk, amiről nemrég beszéltünk, na ott nekem is sok volt ugye néha a nemi szervek gyakorisága. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszi, hogy elolvastad. :)
      Az a helyzet, hogy csak benyomásaim maradtak a könyvről, és már nem emlékszem, mire érthettem a pornografikus szexet, talán a lélektelenségére, műviségére.
      Értettem nagyjából, mit akart elérni, de egyértelműen nem én vagyok a célközönsége ennek a könyvnek. :)
      A 8 pont csakis és kizárólag, mert Rowling, és remélem, hogy a legközelebbi könyve jobban "betalál" majd. A 2. felét figyelembe véve max- 7-et kellett volna rá adnom.

      Törlés
    2. Persze, nekem most még harmatosan friss az élmény. Mondjuk az is lehet, hogy mivel Rowling, nem számítottál semmi testnedvre és mégis volt :D Mindenesetre annyira nincs sok, de az előbb kihagytam egy megerőszakolást a sorból, az igaz (bár nem volt nagyon grafikus).
      Igen, értelek, nem lehet minden könyv a "miénk" :)) Én se érzem teljesen magaménak, nem sodort úgy magával, de értem. :)

      Törlés
    3. Talán ez is belejátszott, valóban. :)
      Ezzel egyetértünk. ;)

      Törlés