Keresés ebben a blogban

2015. július 26., vasárnap

Sorozat (nem?) ajánló: Kossuthkifli

Kavarognak bennem a gondolatok, nehezemre esik rendszerezni őket. Ha egy szóval kellene jellemeznem ezt a sorozatot, azt mondanám, rossz. De ez így nem igaz. Vagy hogy értelmetlen. De ez sem igaz. Egy nehezen kivehető massza az egész, jó és rossz összetevőkkel, amiben sajnos, több a rossz.

Ha már a cím egy sütemény neve, stílszerűen mondhatnám azt is, hogy ennek a sorozatnak ugyan jó az alapreceptje, de a tölteléke már el van szúrva, a cukrász meg hiába űzi a szakmáját évtizedek óta, valamit nagyon elrontott a sütéskor.

Gondjaim vannak a címmel, ugyanis esküdni mernék rá, hogy a sorozatban elhangzott, hogy ez a pozsonyi kifli másik neve, de nem egy helyen olvastam a neten, hogy a bejgli régies neve. Márpedig a bejgli nem azonos a pozsonyi kiflivel, úgyhogy vagy én tévedek, vagy mindenki, aki szerint a bejgliről kapta a címét.

Nem olvastam a könyvet, ezért nem tudom, az irodalmi alapanyag milyen, de úgy tudom, a szerző, Fehér Béla eléggé elkeseredett azon, mi készült a könyvéből.

Már a trailer megnézésekor tudtam, hogy aki hiteles történelmi sorozatot vár az 1848-49-es forradalom és szabadságharcról, az csalódni fog. Látszottak némi mesei vagy fantasy elemek. Az első rész után még azt mondtam, a történet érdekel, de a színészek egytől-egyik ripacsok, és nem tudtam eldönteni, hogy ez attól van, mert ez egy paródia, vagy csak szimplán rosszak. Aztán valaki mondta, hogy a könyv fülszövegében benne van, hogy paródia. Ez ugyan megmagyarázott néhány dolgot, de szerintem az eltúlzott színészi játék nem egyenlő a paródiával. Ami szomorú, mert tele van nagy nevekkel, Haumann Péter, Reviczky Gábor, Rudolf Péter, hogy csak néhányat említsek a teljesség igénye nélkül. A másik nagy bajom az volt, hogy egyszerűen nem értettem, mit mondanak. És nem a régies vagy ál-régies stílussal volt a bajom, hanem, hogy egyszerűen nem lehetett kivenni, hogy mit beszélnek. Különösen zavaró volt ez Nagy-Kálózy Eszter óriási műfoga esetében, amire nem tudom, mi szükség volt. Nem tudom, ez a hangfelvétel hibája volt-e, vagy megint a színészekre húzzam rá a vizes lepedőt.

Nem voltam benne biztos, hogy akarom-e folytatni, de végül csak nekiduráltam magam, és végignéztem, bár erősen csappanó lelkesedéssel. A 3-4. részt már csak fél szemmel néztem, fél füllel hallgattam, ill. a 4. rész végén kicsit felélénkültem, mikor odaértek a kísértetkastélyba. Ott volt néhány jó jelenet.

Ahogy haladtak előre az epizódok, azon gondolkodtam, el kellett volna dönteni (az írónak, a fogatókönyvírónak, a rendezőnek?), hogy most akkor mi akar ez lenni. Történelmi regény, fantasy, mese, kísértethistória, mágikus realizmus? Végül is a műfajkeveredéssel sincs semmi gond, ha jól csinálják. Jó példa erre Jasper Fforde magyarul mindössze két kötetig jutott Thursday Next-sorozata, amiben aztán van minden, mégis rendkívül szórakoztató egységet alkot. Na, ez a sorozat nem. Sajnos, egy nagy katyvasz az egész.

Hozzá akartam még tenni, hogy természetesen nem maradhatott el a Jancsó Miklós munkássága óta minden magyar filmben kötelező szex, de aztán rájöttem, hogy manapság már mindent elönt a szex, az amerikai könyveket, filmeket, sorozatokat is, szóval ez sajnos, nem magyar sajátosság.

Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mi pozitívat mondhatnék mégis róla, és van egyvalami. A szövegbe ügyesen bele vannak szőve híres magyar versek, elbeszélő költemények sorai. Ez jópofa dolog volt.

Ezenkívül tetszett a zenéje és a látványra sem mondhatok rosszat. Értem ezalatt a jelmezeket, díszleteket, helyszíneket.

Kár érte, ennyi erővel akár jó is lehetett volna.

10/5

3 megjegyzés:

  1. Mostanában sok szorzatot nem ajánlasz... :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Öööö, nem igazán nem ajánlom, inkább csak azt akarom jelezni, hogy vegyesek az érzéseim velük kapcsolatban. :) Némelyik kevésbé tetszik, némelyik jobban. De mivel ez a cím már rovatszerűséggé nőtte ki magát, ide kb. csak olyat szándékozom írni, ami ilyen vegyes érzéseket kelt bennem. Bár terveim szerint lesz kivétel is. ;)

      Törlés