Keresés ebben a blogban

2017. május 8., hétfő

És még néhány könyvről röviden...

A térdemnek ugyan nem sokat használt a fizikoterápia, de az olvasmánylistámat megnyomta, ennyi haszna mindenképp volt. Szinte sajnálom, hogy letelt, olyan jókat olvastam. :D

"Jókat", úgy értve, hogy közel fél órán át folyamatosan, de abban az értelemben "jókat", hogy jó olvasmányokat, sajnos - egy kivétellel - nem.

Alessandro Baricco: Vértelenül

Három vékony kis könyv közül választhattam, amik könnyedén befértek a táskámba, két Baricco és az Erőleves a léleknek. Elsőnek őt választottam.

Baricco az a szépirodalmi író, akit szívesen olvasok. A csodálatos Tengeróceán és Novecento után a Selyem története nem annyira nekem szólt, de az írásmódja ott is lenyűgözött. Őt olvasva gyakran azt érzem, hogy a szavai ott lebegnek körülöttem a levegőben. 

Ezúttal nem sikerült a varázslat, a Vértelenül elég vértelen könyvre sikeredett, habár a címével ellentétben a könyv első fele nagyon is véres volt, a második felét meg nem igazán értettem. Előnye, hogy 80 oldal, és kétszerre ki is olvastam.

Most egy darabig tuti nem vágyom a szerző könyveire. 

10/5

Jött a következő vékony kötet.

Jack Canfield: 3. porció erőleves a léleknek

Mivel Canfield a pozitív gondolkodás nagymestere, követe, szószólója, ha úgy tetszik, szerintem joggal hittem, hogy a címmel egyetértésben lélekemelő, pozitív történeteket kapok, amikben a hős legyőzi a nehézségeket, talpra áll vagy talpon marad, bármi történjen vele. De mindenképpen pozitív kicsengésű írásokat vártam. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.

A pár oldalas történetekben nagyjából az volt a közös, hogy az íróját valami tragédia, nehézség érte, de ezek közben érte valami jó is. Ez még úgy tűnhet, mintha egyezne az elvárásaimmal, de nem így van.

Mondok néhány példát: A leukémiás kislány meghal, de előtte még készít egy szép rajzot a kedves szomszéd néninek. A börtönbe került nőnek titokban almát ad a börtönőr. A rákos apa még megéri lányai születésnapját. A kirabolt család önként adja oda mindenét a kirablóinak a szeretet nevében. A tanárnak feltűnik, hogy a problémás tanítványának gondjai vannak. Isten a tenyerén hordoz. Néha úgy éreztem, istentiszteleten vagyok egy csomó kenetes vénasszony társaságában. Nincs bajom a vallással, félreértés ne essék, de ne akarják letuszkolni a s torkomon.

És halál, halál, halál, nem számoltam meg, de szerintem kb. minden 2. történetben. Felnőtt, gyerek vegyesen. Egyes történeteknek még csak csattanója sem volt. Pl. volt egy Paco nevű fiú, aki összeveszett az apjával, és elszökött otthonról. Az apa - talán az újságos kirakatába - kitett egy cetlit, hogy nem haragszik Pacóra, és visszavárja. Másnap reggel öt Paco nevű fiú ácsorgott a kirakatnál. Ennyi! Nem derült ki, hogy az történet írójának Pacója köztük volt-e. Nem derült ki, hogy az öt Paco hazatalált-e végül. Semmi sem derült ki, a jó életbe!

Vagy a másik történet a jószívű fegyőrről. Sokkal jobban érdekelt volna, hogy mi lett a szerencsétlen nővel szabadulása után, aki erőszakos, gyerekét molesztáló apja helyett ült csalásért és sikkasztásért! Hogy az "apa" vajon lebukott-e valaha is (hogy a farkánál fogva fellógatták-e a szemét rohadékot, aki ezt tette a lányával), hogy a nő testvéreit vajon mivel tarthatta sakkban, amiért ők is apjuk mellett vallottak, stb. Erről nem derült ki semmi, de a börtönőr legalább rendes volt, hurrá.

Az alcímtől eltérően ezek nekem nem adtak erőt, és a lelkem sem lett emelkedettebb. Épp ellenkezőleg, a halállal végződő történetektől elment az életkedvem, a tanárosaktól keserű lett a szájízem, hogy miért nem tud minden problémás gyereket felkarolni legalább egy tanár, stb. A sokadik "halálos" történetnél, kicsivel a könyv fele után, úgy döntöttem, nem fizetnek nekem azért, hogy én ezt elolvassam, hát becsuktam, és elbúcsúztam tőle.

És akkor az egyetlen jó könyv a listából.

Charlie N. holmberg: A papírmágus (A papírmágus trilógia I.)

Valamiért nagyon vonzott ez a könyv, és ha hiszek ennek a megérzésnek, az be szokott jönni. Ezúttal is így volt.

Ugyan a borítón szerepel, hogy ya, de szerintem nem illik abba a kategóriába. A főszereplői nem kamaszok, hanem fiatal felnőttek, és nem is kamaszoknak ajánlanám elsősorban, bár ők is olvashatják akár.

Nem tudtam semmit erről a könyvről, csak ami a borítón állt, ezért mindenféle pozitív vagy negatív előítélet nélkül láthattam az olvasásának. Nem egy vastag köny, 230 oldal, és ezt nagyra tudtam értékelni, semmi felesleges kör, nyafogások, szerelmi háromszög (illetve ez igen, de mégsem - ezt spoilerezés nélkül nem tudom elmagyarázni). Egy kis helyzet elmagyarázás, és világfelépítés után belecsaptunk a lecsóba. A kezelés nem volt elég, hogy kiolvassam, így még két este kellett ehhez. Azt hiszem, sokat elárul, hogy esténként képes voltam sokkal tovább fennmaradni miatta, hiszen már többször elpanaszoltam, hogy esténként alig pár oldal után rendszeresen belealszom az épp aktuális olvasmányomba. Ezúttal nem így volt.

Annak ellenére, hogy az elején kissé lassan csordogál a cselekmény, nem volt unalmas, élveztem a világ bemutatását, valamiért A hollókirály hangulatát idézte fel bennem (a sorozatot, mert a könyvet nem olvastam), és talán a borító is belejátszott, hogy a fejemben a 19. sz. elejére tettem a cselekményt. (Azt amúgy nagyon utálom, mikor nem derül ki egyértelműen, hogy mikor játszódik a könyv. Kitalált, saját idővel rendelkező világoktól eltekintve, meddig tartana ezt beleírni a könyvbe?)

De aztán szóba került a villanykörte, a távíró, a telefon, és akkor áttettem a 19. sz. végére. Majd jött az autóra való utalás, de mivel kézzel mosnak, megállapodtam a 20. sz. elejénél, ami nagyjából biztosnak mondható, mivel egy emlékben felmerül az 1901-es dátum.

Van benne pár ismerős elem, a mellkasből kitépett szív a Once Upon A Time sorozatra emlékeztetett, az emlékekben járkálás meg, na, mire? A Merengőre, persze. Viszont itt egészen máshol, hogy úgy mondjam, sokkal "véresebb" körülmények között nézzük meg az emlékeket, és nemcsak emlékek vannak, hanem kétségek, vágyak, stb., ezért végül nem zavartak a párhuzamok.

Úgy látszik a vérmágia most a divat, kb. a 3. könyvet olvasom, ahol vérrel varázsolnak. Engem kicsit taszít, de sikerült túltennem magam rajta végül. Nagyon jópofa és érdekes volt a papírmágia bemutatása. Ki gondolná, mi mindenre lehet jó a papír? Lényeg, hogy pontos legyen az a hajtás. ;)

Szóval az eleje kicsit lassan csordogált, de aztán a 80. oldal környékén szó szerint berobbant a cselekmény, és aztán már végigizgultam az egészet.

Ami tetszett, hogy Ceony talpraesett, bátor lány, aki nem kesereg sokáig, hanem kezébe veszi az irányítást. Amit tesz, az igazából elég eszement és felelőtlen dolog (a Roxfortban elég sok büntetőfeladatot jelentene...), de ha nem tenné, akkor miről szólna a könyv? Ami még tetszett, hogy a szerelmi szál(acska) elég egyértelmű, nincs több köteten keresztül való epekedés, és vívódás, hogy Edward vagy Jacob, hanem a kötet végére szépen kiderülnek azok a vonzalmak.

Kíváncsian várom a másik két kötetet.

10/9,5








17 megjegyzés:

  1. A Papírmágia egyre jobban érdekel. De a YA-ban nem feltétlen vannak tinik. Az a fiatal felnőtt korosztálynak szól. 14-21 kór a korcsoport, csak hozzánk szinte kivétel nélkül, vagyis nagyon sok esetben a szemetet hozták be, amiért azt gondoltunk, tingli-tangli lányregény, de nem... Ezért nem bírom ezeket a hirdetéseket, és ezért nem gondoltam, hogy érdekelni fog, még el nem kezdtél mesélni róla :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hát nekem még mindig nem egészen egyértelmű, hogy mi a YA, de tudod, mit? Mindegy is. Jól szórakoztam rajta. :) A főszereplő lány 19 éves, a papírmágus meg 30 eleje, ez már azért nem egészen az a korcsoport.

      Jó szívvel ajánlanám, de miután annyira másként látjuk az Egy sötétebb mágiát, már óvatos vagyok az ajánlással. :) De ahogy mondják, a puding próbája az evés. ;)

      Törlés
  2. A Vértelenül valóban kissé vértelen volt, nekem is. A Mr. Gwynt ajánlom nagyon, nekem az lett a top eddig, bár én a Selymet is szerettem, szóval nem tudom, ez mennyit jelent. :)

    Az erőleves a léleknek valóban ilyen... nekem már rég elegem lett Canfieldből. Talán még gyerekként tetszett anno a karácsonyi történetes gyűjteménye, de hát akkor még fogékony voltam a giccsre. :D Ilyen témában talán jobban az Egy csésze vigasz... könyvek, de nem vagyok benne biztos, esetleg egybe lapozz bele könyvtárban.

    A papírmágus, óóó :) Örülök, hogy legalább egy jó könyv megtalált. ;) Valóban érdekesen hangzik, azt hiszem én is felteszem a saját listámra. Ez a papírmágia jópofa. :))) Bár a vérmágia mellett hirtelen már fájdalmas paper cutokat vízionáltam. :"D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Na, érdekes, hogy egyféleképpen gondoljuk, de megnyugtató, hogy nem feltétlenül bennem van a hiba. :) Szeretném majd azt is, de most egy kicsit csalódott vagyok, szóval majd idővel. :)

      Hát most nekem is elegem lett. Nem ismerem azt a sorozatot, de nem olyan fontos, hogy ilyeneket olvassak. :D

      Fájdalmas papercutok. :D Nem, a vér nem a papírmágiához tartozik, de sokat nem mondhatok el róla spoiler nélkül. Sötét, kissé visszataszító, és némiképp félelmetes a vérmágia ebben a könyvben. :)

      Gyerekkoromban szerettem papírt hajtogatni, bár nem mondhatnám, hogy rettentő magas szintre jutottam. :D A csákó meg kishajó még megy, azért daru meg kutya, stb. nem ment soha. :D Te hajtogattál jósoló "sótartót"? Mi azt hiszem, annak hívtuk, négy ága volt, és x-szer nyitni-csukni kellett, és így jósoltál magadnak. Na, ez benne van a könyvben. :)

      Törlés
    2. Most olvasom A papírmágust! :) Vérmágia még nem volt, de a papírmágia engem is kicsit elvarázsol, nagyon tetszik a leírása, és a világ is, amiben játszódik a történet. Még az elején vagyok, 20%-nál.
      Én nem nagyon szerettem hajtogatni, béna voltam. :D Papírrepülőt azt megtanultam (de már nem tudok), és azzal sokat szórakoztunk. Jósoló sótartó, emlékszem rá! :D de én nem hajtottam, én csak használtam. XD

      Törlés
    3. Jaj, de jó, hogy neked is tetszik. :)
      És se voltam túl jó hajtogató, csákót meg hajót még tudok, de ennyi. :D
      Sótartót tudtam hajtogatni, de már nem menne.
      Kíváncsi leszek, mit szólsz majd a vérmágiához. :)

      Törlés
  3. Én csákót se! :D
    Már volt/van vérmágia. Hát semmi extra, csöpögtetnek egy kis vért. :D Meg hát a szívben folyik... :) Engem nem zavar. Persze fura, de nem kellemetlen eddig. Érdekesek a szívkamrák történetei. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Én kicsit ijesztőnek találtam, de talán azért is, mert már a 3. könyvben volt szó vérről.
      Ó, én azokat nagyon szerettem! Nagyon izgalmasnak találtam. :)

      Törlés
    2. Közben befejeztem, és hát igen, a vége felé azért voltak brutálisabb dolgok valóban, meg több vér, de azért érdekes volt. Tetszett a megoldás. Nem rossz kis sori, folytatom a második kötettel. :)

      Törlés
    3. Nekem is bejött, várom a 2. kötetet, remélem, hamar kiadják. :)

      Törlés
    4. Én ma elkezdtem a másodikat. :)
      Ja a korra reagálva, többször is benne van, mikor játszódik. Említik, hogy Emery 1888-89-ben végezte a sulit, Ceony pedig rá 12 évre. Aztán van benne 1901-es évszám is, és Emery születési dátuma is előjön a jósoló sótartónál, és ugye 30-31 éves, abból is kiszámolható hol járunk.
      Távirat volt, de autó nem, csak carriage asszem.

      Törlés
    5. Ja, hogy te angolul olvasod, most esik le!
      Magyarban autó volt, úgy emlékszem.
      Na, ez elkerülte a figyelmemet, az 1889, az 1901-re emlékszem.

      Törlés
    6. Akkor lehet, hogy a fordítás volt pontatlan. A többi ketyerére én nem figyeltem annyira, mármint így idősíkban. :) Hajlamos vagyok amúgy se tudni, mit mikortól datálunk. :D Mindenesetre több helyen is benne van azért, hogy hol járunk korban. :)

      Törlés
    7. Na, de várjál, ha 1889-ben végzett, és Ceony utána 12 évvel, az 1901, és úgy emlékszem, hogy a "diploma" után azonnal Emeryhez került, vagy nem? Akkor hogy szerepelhet az 1901, mint emlék? Max. ha nagyon friss emlék, de nekem több évesnek tűnt akkor.
      Érdekes, hogy egyáltalán nem maradt meg bennem sem Emery születési dátuma, sem a diplomázása dátuma. :O Pedig az ilyesmire szoktam emlékezni.
      Milyen a 2. rész? Közvetlen folytatás? Vagy teljesen más? Semmit sem tudok róla, még a címét sem.

      Törlés
    8. Ne, ezt csak most látom, nem kértem értesítést az új kommentekről. :) Azóta tudod, hogy mit írtam röviden a másodikról, de majd lesz hosszabb is. ;)
      Hm, most hirtelen nem tudom a születésit, pedig felírtam egy papírra miattad, de nem találom! :D Igen, 1901-nek kell lenni... Fura, volt onnan is emlék? Sajnos a második kötetben is kissé bezavar a találmányokkal, sőt, azt olvastam a divat (szoknyahosszok) se stimmelnek sajnos, szóval nem nézett ennek eléggé utána a szerző.

      A flesh magic-et és az excisionert minek fordították a könyvben? Vérmágia és végmágus?

      Törlés
    9. Nem biztos, hogy emlékszem... :D Vérmágia és metsző, talán?

      Törlés