Keresés ebben a blogban

2017. augusztus 30., szerda

Jonathan Stroud: A sikító lépcső esete (Lockwood és Tsa 1.) - Zanza

Na, ez viszont nagyon jó volt! Igaz, nyúlszívűeknek nem való ez a szellemes történet (a szó többféle értelmében is), én bizony itt-ott be voltam tojva tőle, volt, hogy abba kellett hagynom, mert egyszerűen nem mertem tovább olvasni. :D Viszont nagyon olvasmányos, gördülékeny, izgalmas történet.

Nehéz elhinni, hogy ez egy YA ezzel a történettel (Angliát éjszakánként ellepik a vérszomjas szellemek, az okokról nem sokat tudunk meg, de remélhetőleg a későbbi kötetekben majd erre is fény derül), én 14-18 éves korom körül biztos rosszakat álmodtam volna az ilyesmitől, de a mai tinik talán szívósabbak, és többet bírnak elviselni.

A mesélő stílusa valamiért engem az 40-es, 50-es évek krimijeire emlékeztet (A máltai sólyom és társai), kényelmes tempójú, de nem lassú, kicsit sötét, szinte a szemem előtt láttam a fekete-fehér filmet, amit ebből a könyvből lehetne készíteni.

Három főszereplőnk gyakorlatilag még gyerek, szörnyű, hogy nem tudtam megjegyezni a korukat, de mintha nem is mondták volna el pontosan, a kamaszkoruk közepe felé járhatnak, kb. 16 évesek lehetnek, mégis érettek és tapasztaltak, mivel ebben a világban a gyerekek a legjobb szellemvadászok, egy 20 éves ember már gyakorlatilag nyugalomba vonulhat. A koruk és a viselkedésük igazából nem passzolhatna, mégsem éreztem hiteltelennek. Olvasás közben gyakran kellett emlékeztetnem magam, hogy Lucy és társai nem felnőttek.

A könyvből teljesen kimaradt a szerelmi szál, hála légyen érte a szerzőnek! Igazán üdítő volt. A csavarra, bevallom, nem jöttem rá, de nem is agyaltam rajta, lefoglalt a történet, de épp mielőtt Lockwood leleplezte volna, hirtelen beugrott.

A világ bemutatása nagyon jól sikerült, nem kellettek hosszú, több oldalas leírások, elég volt pár szó, hogy jellemezze.

Nagyon szívesen folytatnám, de úgy hírlik, a kiadó nem szándékozik kiadni a további részeket. Őszintén remélem, hogy meggondolják magukat, különben itt vagyok egy újabb sorozattal, amit angolul kellene folytatnom.

A fordítás jól sikerült, nem akadtam fent semmin, vagy ha mégis, már elfelejtettem. :D

10/10

2 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök, hogy tetszett! Kicsit azzal hízelgek magamnak, hogy nekem is részem volt az olvasásodban. ;)
    Én nem feledkezem el arról, hogy tinik a hősök, és lesz is majd később nemi kis hormon robbanás :D, de számomra elfogadható, hogy ennyire koravének. Pont amiatt, amiket átéltek, és amit egy átlagos napon látnak.

    Remélem, folytatják majd. Kicsit felháborítónak tartom, mikor ennyire jó könyvek azért sikkadnak el, mert senki sem tud róluk, de a szemét reklámozására meg vagyonokat költenek... Hidd el, megéri folytatni angolul is ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Egyértelműen van benne szereped. ;)

      Számomra is elfogadható a koravénségük, csak hajlamos voltam elfelejteni, hogy még gyerekek, akiknek iskolapadban lenne a helyük, és játszani kellene meg moziba járni, olvasni, stb., nem akár 12 évesen vérszomjas szellemekkel küzdeniük.

      Az számomra is felháborító. Tökéletesen elhiszem, csak tudod, hogy nem szeretek angolul olvasni. :(

      Törlés